Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-12-24 / 290. szám
1941. december 24. ZALAMEGYEI tJJSAG 11. let kapjanak ismeretlen testvéreiktől. Rögtön kikeresték a térképen Zala megyét, aztán Zalaegerszeget és megnyugodtak, hogy Sze- petk nincs rajta. »Biztosan az is olyan kis falu, mint a mienk«, — mondogatták. Az egyesület egyházi vezetője premontrei kanonok Plébános urunk, egy, 6 nyelvet beszélő teológiai tanár, aki Rómában és Svájcban végezte az egyetemet és alig pár hónapja került hozzánk Nagyváradról. Vasárnaponként ő tartja a valláserkölcsi előadásokat, férjem pedig a zenei és rendezési munkákat vállalta, így aztán közösen, Istenbe vetett reménységgel dolgozgatunk«. Ebből a levélből 17 kis papírszelet hullott ki, mindegyiken egy-egy név és az egyforma cím: Debrőd, u. p. Jászó. És a következő napokban mind a 17 címre levelet vitt a posta. Vagy nem is levelet, hanem 17 szepetki, pókafai és zalaist- vándi leány katolikus, magyar szívének dobogását. A mai gyűlésnek aztán nagy szenzációja van: megjöttek az első cíebrődi válaszok... És most itt. van előttem egy halom levél. Mosolygós-könnyes szemmel belűzöm végig és úgy érzem: meg kell mutatnom, tovább kell adnom azokat a nagy nyilvánosságnak... Legjobban szeretném, ha kézről-kézre adhatnám er kedves, sokszor furcsa magyarsággal, de mindig izzó magyar szívvel megírt felvidéki leányleveleket... De mert ez lehetetlen, hát legalább néhány mosolygó mondatot írok ide belőlük, hogy a Szeretet ünnepének meleg sugárzásában a szívekig hatolhassanak... »Csütörtökön megkaptam a leveledet és este tartottuk meg a gyűlést. Nagyon örültünk, mert elvittük a leveleket és a vezetőnk felolvasta, minden leány arcáról az öröm sugárzott. A gyűlésen csak tirátok gondoltunk, kedves távollevő testvéreink.« Nagy szeretettel írják le a falujukat: »Nekünk is van egy szép templomunk, amelynek égbenyúló, magas tornya van. Nagy harang van benne, amely 20 kilométerre el- hallatszik. Van egy romunk is, amelyet Szent László királyunk romjának neveztek el. Nem messze van tőlünk a szlovák határ...« »Az erdőben van Szent László forrása, ahol a szomjas seregének vizet fakasztott a sziklából. Télen soha be nem fagy, nyáron soha ki nem szárad. Oda járunk kirándulni...« Egyik kislány lelkendezve ír Jászóról: »...van ott gyönyörű szép cseppkőbarlang, amelyben mindent lehet látni, szebb- nél-szebb forrásokat. Itt van a premontrei rendnek gyönyörűszép temploma. Ez egy nagy városi templom, amelyet még Budapesten sem lehet látni. Van itt sok papi növendék. Járnak ide nyáron át messziről kirándulni Budapestről, Gödöllőről és Debrecenből. Szeretném, ha te is eljuthatnál egyszer kirándulni, sok mindent tudnék neked megmutatni. — Üdvözlöm a vezetőtöket és az egész egyesületet, de legjobban tégedet.« De talán legkedvesebb, mosolyognivalóan megható ez a mondat: ». . . én is nagyon örülök, hogy csak megegyezel* magyar lehettem...« Ezt egy 14 esztendős leányka írta. És lehetne még másolni hosszan-liosszan a kedves debrődi leveleket... A Szabó Valériák, Benyieki Erzsébetek, Szeles Ilonkák, Görcsös Gizellák, Somodi Brigitták sorait... Mert feladóként tisztacsengésű, magyar leánynevek szerepelnek. De míg e leveleket olvasom, olyan mindednek tűnik az. hogyan hívják írójukat. Csak egy a fontos: magyar leány írta, a visszatért, drága Felvidék írta, Aljaúj üzente a Znla- partnak: Bár messze vagyunk egymástól, lélekben mégis közel, mert testvéri szeretettel szeretjük egymást.« A falura lassan leszáll a téli alkony. De a sötétjét és hidegét most nem látom, nem érzem. Gondolatok kavarognak bennem és azok világítanak, melegítenek... Debrőd és Szepetk. Két kicsi falu az ország két végében. Eddig még hírét sem hallották egymásnak és íme: fiatal leányok szívén keresztül most testvéri közelségbe jutottak. És mélységesen megható s felemelő annak tudata, hogy amikor szerte a világon a gyűlöletnek irtózatos csatája dúl és millió fegyverrel tépnek szét kapcsolatokat, életet, — akad kéz, amelyik leírja a szívek mélyén rejtőző kívánságot: »...a karácsonyi kis Jézus fűzze össze mégjobban a szeretetünket...« És őszinte szívvel sóhajtom rá a választ: Úgy legyen! Háry Emília. Diszgyűlés keretében búcsúzott el a Sümegi Katolikus Legényegyesület jegyzője A Sümegi Katolikus Legényegyesület a rendes és pártoló tagok nagy érdeklődése mellett díszközgyűlést tartott. Vaskuti József ügyvezető elnök a gyűlés megnyitása után először is a harctérről hazatért két tagot üdvözölte meleg szavakkal, majd dicsérettel szólott hősi magatartásukról, amellyel kitüntetésre tették magukat méltóvá s így az Egyesületnek is dicsőséget szereztek. Beszédét azzal a hő óhajjal fejezte be, vajha minél előbb elérkeznék az az idő, amikor a végső győzelem elérése után minden magyar honvéd boldog családi otthonába térhet vissza. Ezután Gőgös János, járásbírósági kezelőtiszt, az Egyesület ügybuzgó jegyzője vett érzékeny búcsút a tagoktól, mert hivatali beosztása Szentendre városba szólította őt. Megköszönte a vezetőség támogatását, a tagok szeretetét, amellyel megkönnyítették az Egyesület érdekében végzett munkáját. A további munkára Isten áldását kérve buzdította a tagokat Isten iránti hűségre és az ezzel párosult hazaszeretetre. Szabó Sándor esperes-plébános, egyházi elnök köszönetét mondott a távozó jegyzőnek önzetlen munkálkodásáért és kívánta, hogy istenadta szép tehetségét új állomáshelyén is eredményesen gyümölcsöz- tesse. Nagy Mihály világi elnök az egyesület osztatlan háláját tolmácsolta a búcsúzó jegyzőnek jól végzett munkájáért s további működésére a Mindenható bőséges áldását kérte. Végül Bruckner Gábor választmányi tag javaslatára a jegyzői tisztet közfelkiáltással Molnár Kálmán kereskedővel töltötték be. Az ünnepi gyűlés ezzel befejeződött. Karácsonyi ünnepély a fogházban 5 Mint minden évben, úgy az idén is ki- : gyúltak a zalaegerszegi kir. törvényszék fog- j házának nagy munkatermében a szikrázó, f aranyluzéres nagy karácsonyfa színes gyer- 1 tyái, hogy szeretetet hirdessenek a szeretet ün- ? nepe alkalmából a komor és rideg falak kö- ^ zött. Szeretetet, amely nem ismer rácsos ab- i lakot, méter vastagságú falakat; szeretetet, ' amely hozzá akar férkőzni a bűnös és kér- f ges szívekhez s amely kopogtat a lélek köré I hidegült páncél ajtaján... Az ünnepélyt a fogház kápolnájában litánia vezette be. Donnán Kálmán (káplán, a fogház lelkésze mondta a litániát s utána a letartóztatottak a nagy munkaterembe vonultak, ahol a feldíszített karácsonyfa állott, alatta a sok-sok ajándék, amelyeket az ünnepélyt rendező Szociális Missziótársulat és a bírák feleségei adományoztak a fogház lakóinak. A karácsonyi ének elhangzása után Dor- mán Kálmán, a fogház lelkésze, szép beszédben szólott a karácsony jelentőségéről s hangoztatta, hogy, ha az emberek nemcsak beszélnék azt, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, hanem be is tartanák az evangéliumban foglaltakat, akkor lenne igazi, szeretet, rend és béke a földön. Ezután két iskolásleány szavalata következett, majd Still Ernő dr. kir. ügyészségi elnök köszönetét mondott a missziós hölgyeknek és a bírák feleségeinek, hogy adományaikkal a bűnbeesett és szabadságuktól megfosztott embereknek is örömet szereztek a szeretet ünnepén. Szólt azután a letartóztatottakhoz, kívánva, hogy szabadulásuk után legyenek a társadalomnak hasznos tagjai. A letartóztatottak közül is köszönetét mondtak a megemlékezésért, egy letartóztatott pedig saját költeményét szavalta el a karácsonyról. Ezután a letartóztatottak teát, kalácsot és süteményféléket kaptak s az ünnepély a Himnusz eléneklésével befejeződött. Eladó részletfizetés mellett is 9000 négyszögöl szőlő, gyümölcsös, szántó és rét. A szőlő 4 éves fiatal ültetés, a gyümölcsös 8 éves szép fákkal, szántóföld jól művelt, erősen trágyázott, 1 kát. hold marhaszénát termő rét. Az ingatlan telepítés folytán kerül eladásra. Rózsás József, Egerszeghegy, Kápolna hegyhát. Emelje az ünnep hangulatát Vegyen modern rádiót vagy egy szép csillárt Gazdag választékot talál Elinni IIIZalaegerszeg
