Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-12-24 / 290. szám
] XXIV . évfolyam. 290. szám. Hirdetések díjszabás szerint. Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 Postatakarék pénztári csekkszámla: 49.368. 1941. december 24. SZERDA. Ki Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: RERBOLY FERENC Betlehem története. Sehnattner Szigfrid O. S. B. A ment érdeklődni a pásztorokhoz és nem is kérdezősködött a ritka csillag után. Aztán meg töl)h egy napost is írt be s az az első már nem érdekelte. Pedig tatán megtörtént volna, ha felüti unalomból iratait, hogy nem is az 1-es numera van megvastagítva, hanem: a Jézus. Karácsonykor minden ember örvend az egy napos Jézusnak és a betlehemi éjszaka kitörölhetetlen marad az emberiség emlékéből. Az embernek éreznie kell, hogy az üstökös fénye csak értem ragyog, az angyalének az éjszakában csak nekem szól s az Isten legcsodálatosabb titka: a megtestesülés, csakis érettem történt. Ez a karácsonykor ránk köszöntő, semmivel össze nem mérhető, hallatlanul nagy öröm még ezekben a roppant nehéz, félelmes és kiszámíthatatlan időkben is izgalomba tudja hozni az embert. Mert csodálatosnak látszik, hogy épületkolosszusok emelkednek percek alatt, leszálltnak a tengerfenékre és félszállnak a sztratoszférába, de Betlehem történeténél, a les szén- tebb éjszaka csodájánál, nincs csodálatosabb! Országok hullanak szét, birodalmak keletkeznek semmiből, de Betlehem szenzációját nem múlják felül soha. Egész történelmet élünk át röpke órák irtózatosan zsúfolt eseménysűrűségében, de egyik sem hasonlítható ahhoz, ami Betlehemben 1941 évvel ezelőtt történt. Sokat feljegyzett már Clio egyre duzzadó könyvében, de nagykarácsony éjszakájánál meglepőbbet még soha. Annyi minden történt csak az utóbbi időkben is körülöttünk és velünk, bogy már csodálkozni sem tudunk, de minden esztendő december 24-éu éjjel megtanulunk újra gyermekké lenni és csodálkozni! Alert csak a gyermek tud igazául, őszintén és szívből csodálkozni. Karácsonykor megsokszorozódik a római írnok csodálkozása, de nem sokszorozódik meg a hite! Pedig karácsonykor a csodálkozás és a hit ikertestvérré válik a betlehemi jászol-bölcső Lakójánál és ekkor érzi az ember, hogy ez a szent és áldott éjszaka nagy megdicsőülés, de egyúttal nagy megszéjgye- nülés is a számára. Sugárzó fényben és megdicsőülésben látja a föld gyermeke a saját értékét és méltóságát, de ugyanakkor ijesztő sötétségbe merül a maga csinálta gyászos történelem. Mert a jászolban fekvő, barmok között melegedő Kisded az ember felszabadulása, megnernesedése, a magacsinálta történelem pedig emberi méltóságának lcaljaso- dása és az állatinál is mélyebb színvonalra süllyedése. A dicsőség elrablásával eltűnik a békesség is és a karácsony tanítása elsekélye- sedik abban, hogy az ünnep csupán gyermekeinknek izgalmas öröm, nekünk pedig nem. egyéb, mint kedves emlékezés, friss, fenyőillatos és meleg hangulat, ajándékozási alkalom és szép szokás. Valahol azt olvastam, hogy már csak azért is érdemes élni, mert minden esztendőben van karácsony ... Mert csak képzeljük el, mi lenne velünk, ha Jézus nem jött volna e világra? Mi. lenne, ha nem lenne szent karácsony? Pedig úgy élünk, mintha mindez meg se történt volna. A karácsony programmja nem a harc és a viszálykeltés, nem a gyűlölet és az irigység, az Isten feladatául választotta: békét teremteni Isten és ember között, megbocsátani a vétket, elfeledni a sértést és megbánást, jóvátenni az igazságtalanságot, testvérré tenni az ellenséget, kiölni a gyűlöletet — és hirdetni minden időkön át a szeretetet. Amiket ez a világ nem adhat, csak legfeljebb elveket és amint az 1941 karácsonya bizonyítja, sikerült is elvennie Betlehem legszebb ajándékát, a békét és a szeretetet. De csak átmenetien! Az örök karácsony garancia erre. Ezért van az embereknek joga ebben a felfordult és őrült világban is örülni, örvendezni, boldognak lenni, mert Krisztus Jézus született, örvendezzünk, neki öröméneket zengedezzünk. A csillagvilágok számolhatnak milliós fényévekben, a földek és vizek évezredekben, az emberiség Betlehemtől, mindig csak a karácsony éjtszakájától számolja életéveit. Alikor a történelem eseményei között húzunk válaszvonalat, így mondjuk: Krisztus előtt, vagy Krisztus után. Egyenértékűen így is mondhatnék: karácsony előtt, vagy karácsony után. Karácsonykor az ég öröme angyalénekben jő le a földre, a csillagvilág egy külön üstököst vonultat fel a mennyei tájakra, még az értelmetlen állatok is megosztják lakásukat és meleg párával kedveskednek az isteni Kisdednek. Alert talán nem is véletlen az, hogy Krisztus a világ népei számára istállóban születik meg! Papini szerint a világ legmocskosabb helye volt első szobája annak, Aki egyetlen tiszta minden asszony-szülötte között. Krisztusnak sorsa volt, hogy felfalják az embereknek nevezett bestiák, első bölcsője a jászol volt, amelyből oktalan állatok zabálják az elszáradt fűvet és az illatos tavaszi virágokat. 1941 évvel ezelőtt, igazi kultűréletünk legelső esztendejében, december havának egyik éjjelén megjelent Jézus; született pedig egy szeplőtelen Szűztől, akinek semmi egyebe nem volt a világon, csakis hófehér ártatlansága és tisztasága. Minden idők örök igazsága, a karácsony boldog valósága: kivirágzott Jessze ága, Jézus a virága. Karácsonykor talán szabad kissé megeresztenünk a fantáziánkat. Betlehemben vagyunk. .. Itt is, mint a birodalom bármely városában, vagy legkisebb falujában, ember ember hátán tolong, óriási a zűrzavar. Augustus császár kiadta már a rendeletet, hogy írassék össze az egész világ. . . Egy római írnok ül egy hevenyészve ösz- sze ütött katedránál. Egészen egykedvűen, szemrebbenés nélkül, sőt közömbösen írja József és Mária adatait, csak akkor húzza kissé össze szemöldökét, amikor bejegyzi, hogy mindkettő Dávid király családjából való kései leszármazás. Azután bejegyzi, bogy a gyermek neme: fiú, neve: Jézus, lakóhelye: Ná- zárét, kora: 1 napos. Elmosolyodik és a táblázatba vastagított betűkkel írja be: egy napos. Büszke erre az adatra és arra gondol, hogy sok ezer összeíró írnok-társa között lesz-e egyetlen, aki ilyen bejegyzéssel dicsekedhetik. Pedig, ha az az egy napos Csecsemő szólni tudna, azt mondaná: én öröktől fogva vagyok! De ez erősen megzavarná az írnokot, nem értené, míg azt, hogy egy napos, tökéletesen érti. Kissé még vastagítja az 1-es számot és jöhet a következő numerus. Később hallja a római írnok, hogy ennek az 1 napos, bejegyzett Gyermeknek születését tudták meg betlehemi pásztorok szárnyas égi hírnököktől s a születési helye, egy rozzant istálo felett fényes csillag ragyogott. Az írnok ezeken a hiábavaló, asszonyi mendemondákon bosszankodott. Ö már nem hitt hazája isteneiben sem és el sem tudta volna gondolni, hogy létezhetik valami igaz Isten is, még kevésbé, hogy itt találna rá ebben a kófic faluban, ennél a komisz népnél. Any- nyira bizonyos volt dolgában, hogy nem is 1141. év ádventjében hatalmas kocsisoi vonult végig a Fehérvár és Esztergom közti útvonalon. December havában kellemes idő volt, az utazás is kellemesnek ígérkezett. A sor közepén kitűnt egy drága szőnyegekkel s más szépségekkel ékes kocsi. Előtte is, utána is alabárdos vitézek nyargaltak, akik halk ügetés közben nógatták lovaikat az egyenletes menésre. A fényes kocsiból halk sóhajok törtek elő. Hárman ültek benne. Béla király, aki szemei elvesztése miatt sóhajtozott. Mellette ült felesége, a királyné, aki már méltó bosszút állott királyi férjének ellenségem. Velük szemben foglalt helyet egyik királyi gyermek: László. A király fogadalmát akarta teljesíteni. Minden évben ellátogatott Esztergomba. Ennek szigetén épült egy női zárda s templomában kiválóképen tisztelték a magyarok Nagyasszonyát, Máriát. Itt e kép előtt szokott Béla király hálát adni Istennek, hogy életét megmentette. Szemeinek elvesztésével már nem is törődött. Volt hűséges hitvese, aki helyette királyi teendőit elvégezte. Erős akaratú, szilárd jellemű asszony volt. S voltak szépséges és jóságos gyermekei. Annyi hálával tartozott Istennek, hogy szívesen állta az út fáradalmait. Alost útjának még más célja is volt. Aj tatosságának! elvégzése után királyi gyűlésen akarta László fiát Bosznia hercegévé tenni. Siettek is a főpapok és főurak Esztergomba. Már zajos volt a város. Mindenütt kíváncsi szemek nézték1 és figyelték az ólakat. Alikor feltűnt egy-egy díszes kocsi, a nép kiállott az utcákra s úgy köszöntötte az érkező vendégeket. Felicián érsek izgatottan és türelmetlenül várta a fenséges vendégeket. Háza már megtellett a városba siető püspökökkel és szerzetes főnökökkel. A legnagyobb és legszebb házak fogadták vendégül az ország nagyjait. Egyik napon zászlós testőr érkezett Esztergomba, jelezve, hogy a király és családja Márton ispán fogadalma
