Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)

1941-12-20 / 287. szám

1941. december 20. ZÁLilf TW ÚJSÁG 5. valók. Életük feloldódik a családi (oltárok áldozati tőzében... És itt sorakoznak fel a többi asszonyok is, akik mindennapos harcokat vívnak a min­dennapi-életért. Lótnák, futnak, kilincselnek, sorba állnak, könyörögnek, pörlekednek, hí­zelegnek, csakhogy meg legyen a család terí­tett asztala, meleg szobája, vetett ágya, hogy tovább folytatódjék az élet a mindennapok szürke kis köreiben, hogy zökkenés nélkül otthon maradjon az otthon. Mennyi álmatlan éjszaka, sóhaj, eltitkolt könny, gond és tör­telés jelzi a hétköznapok névtelen asszonyai­nak útját. A hétköznapok szürke asszonya a lehe­tetlenből is előteremti a szükségeset. Találé­kony lesz, ravasz, okos, számító s rájön, mit mivel, hogyan lehet pótolni. Minden este ne­héz harcot zár le s minden reggel újat kezd. Hogy mennyit dolgozott, akkor látszik, ha leszédül a házimotor kormánykereke mellől. Ki beszél a félretáposott sarkú, csapzott hajú, lihegő, mindig kapkodó, mindig dol­gozó, verejtékező asszonyról, akinek az övéi­ért felaprózott élete érdektelen. Ki ír ódát fénytelenre kopott szemekről, ki festi le a korán ráncba futó asszonyi arcokat. Ki ír madrigált a hajlott derekakról, az elferdült lapockákról, törött körmű, sebhelves kezek­ről ? Dalokat, verseket nem írnak a hétköz­napok hőseiről, szobrokat nem faragnak ró­luk, nem nekik harsog talpcsiklandó zenét a jazz és nem ő érettük szüretelik díszes üve- geeskékhe a virágok lelkét. Mégis az ő szür­ke hétköznapjaikban virul ki a legdrágább életszépség, a legcsodálatosabb hősköltemény: a családi boldogság. Cseh Mária. KARÁCSONYI AJÁNDÉK felnőttelvnek és gyermekeknek szép választékban a ZRÍNYI könyvesboltban. Singapore az Indiai- és Csendes-óceánt összekötő fő­útvonal közepén, a délnyugat-kínai félszige­ten fekszik. Az angolok 1939-ben készültek el teljesen a hatalmas erődítménnyel, amely Sin- gaporet az Angol Birodalom legerősebb bás­tyájává tette. A világ figyelme most ráirá­nyul. Vájjon sikerül-e a Birodalom keleti bás­tyáját döngető japán népnek ezt az erődöt is bevenni? Singapore, Gibraltár, Málta, Tanger és a többi nevezetes támaszpontokról, amelyek annyit szerepelnek a második világháborúban, ad bő magyarázatot a háborús földrajzában a Katolikus Népszövetség 1942. évi nagy nap­tára. A békéről és a rossz olvasmányokról szól lapjain hozzánk a római pápa. Tartalmazza a magyar egyházfejedelmek intelmeit. Dolgozzunk Krisztus királyi uralmának elismertetéséért, — figyelmeztet Grősz Jó­zsef szombathelyi megyéspüspök. Katolikus ember soha, semmi körülmények között nem nyugodhat bele, hogy Krisztus csak a temp­lomban uralkodjék. Áz utak mellett felállított kereszt is azt hirdeti, hogy Krisztus úr és király a tereken is, az útakon is, az emberi, élet minden megnyilatkozásában. A gazdasorsról, a magyar föld kívánsá­gairól ír l'hassy Kristóf dr., a zalaegerszegi kerület országgyűlési képviselője. — Ha azt akarjuk, hogy a magyar föld az eddiginél bő­ségesebben ontsa a földi javakat, akkor a magyar földet nagyobb anyagi áldozattal is kell istápolni. Háborús történelmében a második világ­háború minden fontosabb eseményét megta­láljuk, képekkel bőven illusztrálva. A szépirodalmi részben Ijjas Antal: A három magyar szent: Szent István, Szent Imre, Szent László arcképét rajzolja a tőle megszokott éleslátással. Mint minden évben, úgv most is hozza a vásárok pontos jegyzékét, a gazdasági és egyéb tudnivalókat. A magyarok Nagyasszonyának koronáját felajánló Szent István király képével díszí­tett 176 oldalas naptár nem hiányozhatik a katolikus család házából. Autóbuszon A keszthelyi autóbusz leghátulsó ülésén mellém telepedik egy úr. Lehet úgy 50—52 éves. Megigazítja feketekeretes szemüvegjét, azután a rövidlátókra jellemző pislogással te­kinti át az előttünk ülők csoportját. Csak akkor szólal meg, amikor a kocsi elindul. Szavait azonban nem hozzám intézi, hanem csak úgy magának beszél, de elég hangosan, hogy hallhassam:-— Azt mondják, hogy legkellemetlenebb az autóbuszban a hátsó ülésen ülni, mert ott legerősebb a rázás. Én azonban, ha csak szerét tehetem, mégis a leghátulsó ülésen fog­lalok helyet, mert itt nem kellemetlenkedik nekem senki be- és kiszállásnál. Talán nincs igazam ? Az utolsó mondat felbátorított és azért válaszoltam:-— Tökéletesen igaza van. Én is mindig a ll átsó ülésre pályázom, mert itt igazán nem háborgat senki sem. Szomszédom néma fejbólintással fejezte ki helyeslését s azután folytattuk a — hall­gatást. Jó félóra múlva megint önmagához szól a szomszéd: — Hát az már mégis csak érthetetlen, hogy a bíróság egymásután osztogatja az ár­drágítóknak a 6 hónapi börtönt és még min­dig akadnak, akik a megengedettnél magasabb árakat kérnek és fogadnak el portékájukért. Beleszólok: — Ezek akkor követtek el árdrágítást, amikor még nem sújtották ilyen szigorú bün­tetéssel az árdrágítókat. Szomszédom rám néz. — Azt méltóztatik hinni, hogy a szi­gorú büntetések elveszik a kedvet az £r- drágítástól és most már csak azokra vár a hat hónap, akik régebbi bűnükért kerülnek a bíróság elé. — Igen. — Hála Istennek. Akkor hát nyugodtak lehetünk afelől, hogy megszűnnek az árdrá­gítók ? — Számíthatunk erre. Mert börtön, mel­léje készpénzbüntetés, az ítéletnek hírlapi közlése és a foglalkozástól való eltiltás nem tréfadolgok. Kétszer is meggondolja tehát magát az eladó, hogy érdemes-e még remél­hető nagy haszon mellett is ilyen veszede­lembe rohanni. — Én is ezt gondolom. Bár úgy lenne. De mit láttam, kérem, Egerszegen? — ? ? — Szebbnél-szebb kirakatokat, amelyek arról tanúskodnak, hogy van bőven, amiben válogathatunk és így azt hiszem, az eger- szegi kereskedők nem is panaszkodhatnak a karácsonyi vásárra. Egyes üzletekben azt is hallottam, hogy a karácsonyi anyag már el­fogyott. De hol is vagyunk most? — No igen, én itt kiszállok. Ilyen kis társalgást ugyebár, csak az autóbusz hátsó ülésén le­het folytatni? — Természetesen. — Volt szerencsém. — Alászolgája. (—) Kodba Albert vendéglője Stridóvár Meleg ételek. — Kitűnő borok.

Next

/
Thumbnails
Contents