Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-12-20 / 287. szám
igjeicaik nciK.-znaponkent Szerkesztőség és délután kiadóhivatal: fUdaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. ÁRA 10 FILLÉR POLITIK A I N A PILA P Felelős szerkesztő: HÉLBOLY FERENC 1941. december 20. SZOMBAT. T=g5S3M^3MűEK'^Saa«HKaM& zabás szerint. Hirdetések díj Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 R* Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368. XXIV. évfolyam. 287. szám. Hallgatni arany! Ez alatt persze nem szabad azt. értenünk* 1, hogy mindenkor mindent agyonhallgassunk, mert igenis vannak olyan nemzeti mondanivalóink, amelyeket minden eszközzel közölnünk keik \ annak olyan ügyeink is, amelyeket baráti nemzeteinkké!, vannak olyanok, amelyeket ellenségeinkkel is közölnünk keli. Vannak olyan esetek is, amelyeket elhallgatni gyávaság, oktalanság, öntudatlanság és nemzeti, történelmi veszély!... Itt van hehe annak a mondásnak, hogy néma gyermeknek még az anyja sem érti meg a szavát! Az ezerrétíí életben külön érzékünknek kell lenni, hogy mikor nem szabad beszélni és .mikor kell szólni. Ebben óvatosságra intő eszünkre hallgassunk. Bel- s leül ellenségeink óriási hasznát látják a magyar hallgatni nem tudásnak, hogy a hallgatás képességére való nemzetnevelés hiányzik íén\ linkből. Közlékeny ségünk okai: fontoskodó, ön- tetszelgő hiúságunk, túlságos egyenességünk, őszinteségünk, nyíltságunk és hiszékenységünk. Azt gondoljuk, hogy minden legidegenebb ember is épen olyan talpig becsületes lény, mint mi magunk és bizalmas közlésünket nem adja tovább, hisz meg is ígérte, így tehát nem használja fel ellenünk vagy nemzetünk ellen!... Mi sem könnyebb, mint a magyar ember bizalmába, közelébe férkőzni. különösen, ha nemzeti önérzete büszkeségét legvezgétik. A hallgatás legnagyobb történelmi fontossága háború idején és a honvédség intézményeiben van, tehát épen most, mert harc, háború, titoktartás nélkül elképzelhetetlen. A hallgatás azonban mindenütt elengedhetetlenül szükséges, ahol bármilyen harc, verseny, viaskodás folyik. Hisz a legegyszerűbb kártyajátékos sem engedi játszó társát egyetlen lapjába se betekinteni, mert a játszma elvesztése helyett győzni, nyerni akar. Nemcsak a katonai, hanem az élet minden harcának legfontosabb alapeleme, kiindulópontja: a felderítés, vagyis a titok fátyla mögé láthatás, a kémlelés. Erre a fundamentumra épül fel az egész harc terve. A pontos értesülés már fél győzelem. Viszont a fecsegés, a hallgatni nem tudás a legragyogóbb hősiesség dacára is, a biztos győzelmet is csúfos vereséggé változtathatja! így van ez a polgári élet vértelen küzdelmeiben is, mert az élet a bölcsőtől a sírig egyetlen hosszú láncolata a harcnak! Az. élet csupa merő harc, örök viaskodás! Még a legbizalmasabb baráttal, testvérrel sem lehet mindenkor mindent közölni. A legtöbb hiú magyar azzal akarja jelentőségét emelni, hogy nagyon megbízhatatlan forrásból eredő jól értesültségét, látszólagos és állítólagos előkelő összeköttetéseit lobogtatja meg, önértékét és önbecsét felpuffasztja és mindent mindenkinek elmond. Nagy időkben, ahelyett, hogy használna, árt szenvedő nemzetének és hazájának, mert a könnyen hitelt adó magyar lelkekbe, — ha akaratlanul, öntudatlanul is —, de a kishitűség, hitetlenség, titkon romboló, gyilkoló mérgét hinti el! Nemzete és hazája helyett az ellenséget szolgálja, tehát öntudatlanul faja árulója, hazaáruló! A harc sohasem egyoldalú! Van titkos, de van nyílt harc is! # Az élet változatos küzdelmében hol csiiHongkong helyzete A lávolkeleli harctéren Hongkong körül folynak- a legerősebb harcok. Itt a japánoknak sikerült Hongkong közvetlen területén három helyen is partrászállni és elfoglalták a Jardén Hill (Üiil-Keríek) nevű 470 méter magas dombot, amely körülbelül a honkongi koronagyarmat közepén fekszik. E magaslatról kitűnően áttekinthető a hongkongi erő- dítmény nagyrésze és az ott elhelyezendő ágyúk még nagyobb pusztítást végezhetnek a város erődéiben, mint az eddigi háromnapos bombázás. A szűkszavú japán jelentések csak anynyit közölnek, hogy a tüzérség és a légihaderő könyörtelenül támadja a védőket és egyre több ellenséges üteget némít el. Az angolok! abban bíztak, hogy Csangkaisek kínai csapatai tudnak majd könnyíteni Hongkong szorongatott helyzetén. Japán hivatalos helyen kijelentették, hogy, körülbelül tíz hadosztálynyi kínai katonaságot vontak össze Kantontól északra és néhánv- ezer szabadcsapatot Hongkongtól északra. Eddig azonban a kínaiak semmi jelét sem mutatták annak, mintha be akarnának avatkozni a hongkongi küzdelembe. A német véderő főparancsnoksága jeleni] az Anglia elleni harcokról: A Földközi-tengeren Alexandria előtt egy német tengeralattjáró Driver sorhajóhadnagy vezetése alatt elsüllyesztett egv, Leander-osztályhoz tartozó brit cirkálót. Egy erős bri-‘ hon.!.ázó- és vadászköteléknek a megszállott nyugati partvidék egyik kikötője ellen intézeti támadási kísérlete az ellenség súlyos veszteségeivel összeomlott. Német vadászok és légvédelmi tüzérség lelőttek 12 brit repülőgépet, köztük öt négy- ínóíoros bombázót. Egv gépünk elveszett. — o — Ä német-törők barátsági szerződést siiéitatja a terek sajté A rendőrség a lettesek kézrekerítésérc széleskörű nyomozást vezetett be. A török i!apók vezető helyen idézik az UTRO című bolgár lap cikkét, amelyben a bolgár-török kapcsolatokkal foglalkozik esszé szerint közli a cikknek azt a megállapítását, amelyben élesen visszautasít ja az angol propagandát, amely Bulgária hadüzenete után ürügyet keres arra, hogy megzavarja a török-bolgár viszonyt és elégedetlenség mag- vát hintse el a török közvéleményben. A Son Telegraf hasábjain Jenidzse foglalkozik a bolgár-török viszony megzavarására irányuló angol propagandával és leszögezi, hogy semmi félreértésre sem szolgáltat okot a két állam egymás iránti magatartása. Yunusz Nadi a Cumhuryeí pénteki számában vezércikkben foglalkozik a német-török kapcsolatokkal és részletesen idézi Gerede berlini török nagykövetnek az Europäische Revue című folyóiratban közölt cikkét. A cikk befejezésül szó szerint ezeket mondja: »Látható, hogy a török-német kapcsolatok, mint mindig, teljesen normálisak és miként azt nagykövetségünk is megállapította, a két nemzet nagy megelégedéssel fogadta a német-török barátsági szerződést, amely fontos állomást jelent a kölcsönös kapcsolatok fejlődésének útján, annál is inkább, mert a két nép egymást szereti és tiszteletben tartja*. — o — szó-mászó kígyónak, hol némának, de sas- szeműnek, hol ordító oroszlánnak, hol mindenre elszánt hősnek, példaadó vértanúnak kell lennünk! Mindenkor az adott helyzethez harcszerűen alkalmazkodva! A kígyó szerepében, mi túl egyenes és túl nemes magyarok, sajnos, még igen gyenge harcosok vagyunk, mert mi a nyílt, félelmetesen fergeI leges rohamok huj, huj hajrás nemzete vagyunk! Sokszor nagyobb, üdvösebb teljesítmény rendíthetetlen önuralommal, vasfegyelemmel hallgatni, egy szót se szólni, mint látszólag még oly sziporkázóan szellemesen, mély böl- cseséggei beszélni, titkainkat feltárni, elárulni, a jó, megbízható barát bőrébe bújt titkos ellenségnek, vagy egy előkelő ringy-rongy embernek, egy tünderi szépségű, sokat ígérő angyalnak! i A hallgatás a nagy lelkierő művészete! A hallgatás is egyik neme a harcnak! I A hallgatás is fegyelem, önfegyelem, sőt vasfegyelem, amelyhez nagy intelligencia kell! Sohse feledjük, hogy minden nemzetnek van más népek előtt való igen sok elhallgatni való ja, bizalmas dolga, titka, amelyet nem szabad nagy dobra verni! Nekünk, magyaroknak is vannak ügyeink, amelyeket az agyonhallgatás, a titokzatosság legsűrűbb, sötét leplével kell burkolnunk, láthatatlanná és nem hallhatóvá tennünk, minden hívatlan, kíváncsi, kémlelő szem és fül elől elrejtenünk! — e — A Föidközi-tenger i harcok
