Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-12-06 / 276. szám
1941. december 6. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5. (wizen a TUNGSRAM György telkes jobbágya 6, zsellérje 1, összesen 7; Bogyay Józsel’ telkes jobbágya 3, zsellérje 0, összesen 3; Bogyay Amália telkesj jobbágya 2, zsellérje 2, összesen 4; Bogyay Ignác telkes jobbágya 5, zsellérje 3, összesen 8; Osterhuber Tarányi Mihály telkes jobbágya 5, zsellérje 4, összesen 9; Barcza Sándor telkes jobbágya 13, zsellérje 6, összesen 19; Fiáth János telkes jobbágya 19, zsellérje 8, összesen 27; Zabé Péter telkes jobbágya 0, zsellérje 4, összesen 4; Érsek Mihály telkes jobbágya 0, zsellérje 3, összesen 3. Telkes jobbágy volt 142, zsellér 67, összesen 209, legelővel együtt 2714 hold lett fölosztva. Ezenkívül még a kisnemesség birtokai, akik a fölosztásra nézve egymással megegyeztek. Az erdőkből kihasították a köznemesség erdőjét, amelyet a mai na]) is közösen bírnak és kezelnek. Kihasították a sümegi és laki szélen a réteket, továbbá az úgynevezett Káróberki dűlőt, amelyet a köznemesek egv- más között osztottak föl. Kihasították a plébánia- és a mestertagot és végül kihasítottak 37 és fél hold iskolaföldet. Ebben az időben a jobbágyság kocsmáiban, a Magyar-utcán a Czör-féle házban és a mai Jókai-utcában a Végh-féle házban a jobbágyság borát mérte az árendás zsidó fél éven át, míg a piactéren lévő nagyvendéglőben egész éven át a nemesség borát mérték. Az idegen katonaság (drago- nyosok) beszállásolásával a lakosság terményeit megfelelő áron tudta értékesíteni. Ezt a kereskedelem is megérezte. A lakosság száma már a háromezret is meghaladta. Kereskedelme, piaca nagyobb volt, mint a szomszédos Sümegé. A lakosság gyermekeit a r. k. iskolába járatta, ahol a század elején Varga és Túri, majd Szilágy oskolamesterek tanítottak. Ez az iskola, mely ma a r. k. kántor és a legény- ügylet otthona, az 1700-as évek közepétől szolgálta Csabrendek kultúráját. A szalmafödeles iskolát többször érte tűzveszedelem, míg 1856- ban Farkas Konstantin plébános, Szilágyi mester, Bogyay Antal iskolagondnok, Simon jegyző és Gombás bírósága alatt 927 forint költséggel átépítették és cseréptetőre hozták. A r. k. plébánia anyakönyvei 1728-tól vezettetnek és mint filialék, 1788-ig Gögánfa, Gyömörő, Ukk, Dabronc és ötvös is ide jár. A nevezetesebb plébánosok voltak: 1728-tól Cseszki Pál, 1731-től Simonyai János, 1752-től Szép István, 1763-tól Szőnyi József, aki alatt gróf Fekete jobbágyaival az új templomot Ma- tovics I. építette, 1801-től Hnbenay Ignác, aki Zala vármegye és több vármegye tábla- birája volt, 1835-től Osterhuber Ferenc, később veszprémi nagyprépost lett, 1841-től Gyö- mörey Lajos, 1846-tól Farkas Konstantin, aki alatt az iskola fölépült, 1861-től Keresztény István, aki alatt a templom és az iskola leégett, 1902-től Tóth Károly, Tálas Ede, Meizel József volt brassói apát, 1919-től Serák József volt veszprémi kanonok, 1929-től vitéz Ko- roncsay István, 1939-től pedig Kántor Miklós. Bekcsénypólya — óh jaj! Bekcsénypólyán jártam nemrég. Azaz nemcsak jártam, hanem járogattam is. De semmiképpen sem tudtam még mindig megbarátkozni vele. A posta sem. Ö| is, t. i. a m. kir;. posta,! feltűnően nehezen ismerte meg ezt a gyatra nevű helységet. Azelőtt volt ugyan neki gyönyörű, mondhatnám csecse neve s akkor a m. kir. posta is igen előkelő hivatalt tartott benne. De... de aztán megrázkódott a Föld és megváltozott rajta minden. A nevek is! Ezért is történhetett meg, hogy az elmúlt nyáron hazánk fővárosából szép szerelmes levelek Íródtak a nevezett Bekcsénypólyába. És a posta, a m. kir. mindentudó posta ezeket a lélekből lelkedzett leveleket elvitte Ung- várra, onnan Munkácsra, opnan Kassára, onnan — szóval Hencidától Boncidáig, míg végre is a mi híres és nagyrabecsült postánk — beismerte tökéletes tájékozatlanságát a magyar földrajzban. Nem találta meg a nevezett helységet Magyarországon. Bizonyára a jámbor posta azt hitte, hogy ilyen zulukaffer név nem is lehet Magyarországon. A leveleket tehát visszaszállította a föladó szerelmes ifjúnak. Gondolom, milyen örömmel vette át a szerelmes ifjú a saját kezével megcímzett leveleket. Azt is el tudom képzelni, hogy az ugyancsak szerelmes kö- kénvszemű mennyire elborulhatott a meg nem jött levelekre. No, de hagyjuk a fiatalokat! Megértik azok egymást a vének tanácsai nélkül is! Sőt, mondhatnám, anélkül még jobban ! Nem is adtunk nekik semmiféle fölvilágö- sítást, de a postának igen. Mire a m. kir. posta urcsán-furcsán megtekerte a fejét, a: vállát fölvonta s a szemüvege alól c-odálko- zóan ránknézett és azt mondta, hogy erre nem szól semmit. Minek is szólna! És mit is szólhatna! Na, nem igaz? Végeredményben nem ő főzte! Hogy a nyájas olvasó szintén nem tudja, hol van ez a híres Bekcsénypólya? Nem csodálom! Ha már a m. kir. posta nem tudta, pedig annak a nagykönyvében minden, még Kodba Albert vendéglője Stridóvár Meleg ételek. — Kitűnő borok. g
