Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)

1941-12-05 / 275. szám

1941. december 5. PÉNTEK.

XXIV. évfolyam. 275. szám.

ÁRA 8 FILLÉR

Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128.

POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC

Hirdetések díjszabás szerint. Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368.

A

törvényhatósági bizottság ünnepélyes alakuló közgyűlése

Á teljes egészében visszaállított Zala vármegye törvényhatósági bizottsága ma tartotta első közgyűlését, amelyen a bizottsági tagok igen nagy számban jelentek meg. A közgyűlés ünnepélyes keretek között folyt le, kifejezőjéül annak a nagy örömnek, amely minden igaz magyarnak szívét eltölti régi területeink egyes részeinek visszatérése alkalmából. Muraköznek és a Lendva-vidéknek kinevezett bizottsági tagjai csekély kivétellel teljes számban vettek részt az ünnepélyes közgyűlésen,

Délelőtt fél tíz órakor a már megérkezett bizottsági tagok vitéz Teleki Béla gróf főispán és Brand Sándor dr. alispán vezetésével a plébániatemplomba vonultak, ahol Pehm József pápai prelátus ünnepélyes szentmisét mondott. Szentmise után a bizottsági tagok a vármegyeháza közgyűlési termében gyülekeztek és várták a gyűlés megnyitását, A visszatért részek ama bizottsági tagjai, akik most jártak először a vármegyeházán, nagy érdeklődéssel nézegették a szép arcképsorozatot és különösen a hadvezér és költő Zrínyi képe előtt időztek hosszasan.

Az alakuló díszközgyűlést

kevéssel. 11 óra nyitotta meg vitéz Teleki Béla gróf főispán. Mellette szokás szerinti sorrendben helyezkedtek el: Brand Sándor dr. alispán, Tomka János dr. főjegyző és az előadók, mögötte két díszruhás megyei hajdú.

A Hiszekegy elmondása után bejelentette a főispán, hogy Plihál Viktor dr. felsőházi tag és Gyömörey György ny. főispán távolmaradásukat kimentették. Gyömörey Györgye levelében meleg üdvözletét küldi a visszatért részek bizottsági tagjainak, majd fölolvasta megnyitóját, amelyben a többek között a következőket mondotta:

— A Mindenható kegyelme megengedte, hogy 23 évi keserű megpróbáltatás, állhatatos hűség, megfeszített munka, erős akarat, a magyar föltámadásba vetett törhetetlen hit jutalmazásaként diadalmaskodjék a magyar igazság a mi szűkebb hazánkban is!

Országunk harmadszori területgyarapodá- ságan részes boldog és büszke Zala vármegyénk visszanyerte ezeréves határait és inkorporálta visszaszerzett három járását.

A Csáktornyái várból és a szentiionai Zri- nyi-kápolnából a becstelen időszak után, ismét magyar zarándokhely lett, mint azelőtt annyi évszázadon át s újult erővel kiált felénk az a Zrinyi-szeilem, amely a magyarság erkölcsi erejének, összetartásának életrekeltését hirdeti.

Huszonhárom évvel ezelőtt e közgyűlési teremben 1918 december 13-án vettek részt .utoljára törvényhatósági bizottsági közgyűlésen annak a földnek a fiai, amely ma ismét ideküídhette őket e falak közé és a íőispáni tisztről való lemondását akkor bejelentő elődömmel együtt, a bizonytalan jövő előtt állva, látták szólhullani e nemzetet. És ott állott a vármegye, tehetetlenül, mert fegyverét elszedte, szervezettségét aláásta a nemzetközi bolsevista aknamunka.

Lezárult immár ez a megalázó, nélkülözésekkel, válsággal, fájdalommal, keserűséggel teli 23 esztendős korszak a vármegye történelmében. A bilincseket széttörtük, a hazugságon fölépült Európa összeomlott és ma a magyar nemzet fölfelé haladó útján Zala vármegye főispánja soha el nem múló, fölemelő, boldog érzéssel és meghatottsággal nyithatja meg az ismét integer ezeréves vármegye közgyűlését. 1941. április 16., 1941. július

9., 1941. augusztus 15. és 21., az elvesztett zalai területek visszaszerzésének legjelentősebb fordulópontjaiként lesznek följegyezve történelmünkben, de nem kevésbbé jelentős az a három dátum a vármegy eé!etében, amely a vármegye törvényhatósági bizottságának az 1941. évben megtartott május 8.-i rendes, július hó 5.-i rendkívüli és a mai, december

5.-i ünnepi alakuló közgyűlését jegyzi föl.

E mai ünnepélyes alkalom bizonyára az itt megjelent összes törvényhatósági bizottsági tagoknak életük és közéleti munkásságuk örökké felejthetetlen és egyik legfölemelőbb napja marad, betetőzése és megkoronázása annak a munkának, amely az 1941. július 5.-i rendkívüli törvényhatósági bizottsági közgyűlés határozatában jutott kifejezésre.

Mintha a mesterséges gáttal kettéválasztott folyam két ága a természet törvényének parancsára 23 éven át mosta, szaggatta volna az emberek által emelt válaszfalakat és ime, most a mindent elsöprő ár diadalmaskodva, a gátat elszakítva, megsemmisítve, a folyó két ágát ismét a régi, ősi, közös mederben egyesíti.

Ez ünnepélyes pillanatban, amikor az alakuló közgyűlés alkalmából az egész törvény- hatósági bizottság nevében testvéri magyar szivem egész melegével köszöntőm a visszacsatolt zalai részek képviseletében itt megjelent új törvényhatósági bizottsági tagokat, biztosíthatom őket arról, hogy a kormány és a vármegye vezetősége annak a hűséges, derék muraközi és Murán inneni népnek különösképpen szivén viseli a gondját, baját és problémáit, amelyet ők képviselnek. Én csak azt kérem viszonzásul, hogy viseltessenek minden tekintetben teljes bizalommal az iránt a vármegyei vezetőség iránt, amely róluk soha sem feledkezett meg.

De szálljon a hálaadás és köszönet szava e teremből is elsősorban az Egek Urához,

Mindenható Istenünkhöz, aki megengedte, hogy] reánk virradjon a mai nap!

Köszönjük ezt másodszor bölcs vezérünknek és hadúrunknak, vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Urunknak, (a közgyűlés tagjai fölállanak és hosszasan éljenzik a Kormányzót.) Köszönjük az új Európát formáló és annak kultúráját, értékeit a bolsevista és. atheista rémtől megmentő nagy német vezérnek, Hitler Adolfnak, köszönjük a mi másik baráti nagyhatalmunk vezérének, elesettsé- günkben, első pártfogónknak, Mussolininek ég köszönjük vitéz nemzeti hadseregünknek (lelkes éljenzés), amelynek soraiban zalai bakák szerezték vissza ezeréves déli határunkat, akikj most életük föl áldozásával küzdenek a távoli orosz síkságon a magyar jövőért, hazánk fönnmaradásáért, a nemzet boldogulásáért.

Amikor róluk megemlékezünk, áldozzunk egy percnyi néma fölállással hősi halottaink- nak. (A közgyűlés tagjai fölállanak.)

A történelmi hűség kedvéért meg kell ál- lapítanunk azt is, hogy? része van integritásunk helyreállításában annak a céltudatosan előrelátó, bölcs külpolitikának is, amellyel immár 22 év óta vezetik kormányfér fiaink a nemzetet és amely az összes európai nemzetek között elsőnek állott ki őszintén és következetesen a tengelyhatalmak melle. De része van benne annak a csonkavármegyei törvényhatósági bizottságnak is, amely férfiasán, történelmi múltjához híven, elszántan kiállt Muraközért és amely 1941. július hó 5-én hozott határozatával munkásságát a legszebben, legméltóbban és legmagyarabban fejezte be és örökítette meg az utókor i számára. És utoljára] említem meg azokat, akikről első helyen kellett volna megemlékeznem, azokat a hosszú és keserves megpróbáltatások alatt is a szentistváni Magyarországhoz és vármegyéjükhöz mindig, mindenkor elszántan hű muraközi, légrádi és alsólendvavidéki magy^ar testvéreinket, akiknek izzó, hazafias lelkében Zrínyi szelleme élt és áthatotta az egész elszakított terület magyarhű lakosságát.

Itt látom Vernly Ernőt, Zalán Gyulát, Vük Mihályokat, Kosz Józsefeket, Pecsornik Ottókat, Posovecz Györgyöket, Szocsics Mihályokat, Mekovec Ignácokat, Antónovics Ignáco- kat, Torma Pálokat, Hajós Ferencet, Szép Jánosokat, Tomka Györgyöket, Haukó Józsefeket, Póth Károlyokat, Auer Károlyokat, mindmind élő bizonyságai az ezeréves hazához való. hűségnek, az önzetlen, hazafias áldozatkészségnek.

A most megalakuló törvényhatósági bizottságnak szem előtt kell tartania a nagy Széchenyi mondását, mely így szól: »A magyarnak, hogyr valamilyen legyen Európában, egyedül magyarnak kell lennie, ez dicső és nemes öröksége!«

E mondás alapján meríthetünk erőt ezeréves történelmünkből az újabb ezer esztendő, számára, ezt követte vármegyénk nagy- fia, Deák Ferenc és ez a meggyőződés ott élt már Zrínyi Miklósban, Muraköz kapitányában.

Az a vármegye, amely ilyen hős vezérekkel, bölcs államférfiakkal dicsekedhet, büszkén, áldozatra készen kell, hogy vállalja a magyar sorsot! Meg kell, hogy találja a legnehezebb viszonyok között is a helyes útat és meg kell őriznie az építő munkát biztosító légkört!

Áldja meg a Mindenható Isten az újjáalakult törvényhatósági bizottság önzetlen, ha-