Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-11-22 / 264. szám
2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. november 22. A „virágos" Egerszeg térjen át a konyhakertészetre Zalaegerszegen már a múlt évben fölvetődött az a gondolat, hogy a város belső területén és közvetlen közelében műveletlenül hagyott, vagy kellőképpen ki nem használt ki- sebb-nagvobb területeket kertgazdasági célokra hasznosítsák. A város adna erre útmutatást és szükség esetén vetőmag-segítséget nyújtana. Most, hogy bizonyos termesztvények ritkán kerülnek piacra, vagy egészen eltűntek, bár csak rövidebb időre is a piacról, egyik ismert nevű zalaegerszegi gazdaember a következőkép szólott erről a kérdésről: — A »virágos« Zalaegerszegnek ép úgy, mint más városoknak is, át kell térnie a kertgazdálkodásra. Ez műiden nehézség nélkül megtörténhetnék és, ha a piacra ennek a révén sokkal több talán nem is kerülne, de annál kevesebb ember szorulna piaci vásárlásra. — Mert sokkal többen termelhetnének s házi szükségleteik legnagyobb részét ijj, biztosíthatnák. De magának a városnak is be kellene vezetnie a kertgazdálkodást saját ingatlanain, amelyeknek jórésze alkalmas is, vagy alkalmassá tehető erre. Szakértő áll rendelkezésére a városnak. Különösen a burgonyatermesztést kellene nagyban eszközölni, mert akkor van csak igazán nagy baj, amikor a burgonya' hiányzik. A város kertészei igen szépen ellátják a piacot és, ha azt látnák, hogy maga a város is kertészkedik, még talán többet is termelnének. Nem csinálna konkurrenciát senkinek, csak kötelességét teljesítené, amikor lakosságának élelmezéséről gondoskodnék. Amellett még sok munkást is foglalkoztatna kora tavasztól késő őszig. — Nagy kár, hogy a baromfikeltetőt nem sikerült létesíteni, ötezer pengőn fordult meg az egész. Igazán csekély összeg, de szegény városunknak ez is milyen sok! Pedig a lakosság élelmiszükségletének jelentékeny részét lehetne ezúton is födözni és megfeneklik a dolog ötezer pengőn! — Szóval a virágos Egerszegnek át kell térnie a kertészkedésre. Ne kenyérmagokat, hanem konyhakerti növényeket termeljen. — o — Leventék a balatoni műemlék- védelem szolgálatában Horváth József balatonszepezdi plébánostól a Balatoni Szövetség hivatalos értesítőjében fenti címmel érdekes cikk jelent meg, amelyben a következőket írja: Sok komoly cikk, értekezés siratja fájdalommal dicső történelmi múltúnk pusztu'ó ba- latonparti emlékeit. Imitt-amott történt is valami, hogy az omladozó falakat, düledező romokat legalább egy időre megvédjék a további pusztulástól. Sajos, ez csak szórványos jelenség. A szigligeti vár falainak néminemű biztosítása és az alsódörgicsei románkori templom valamelyes védelme jóformán az összes eredmény, amit e téren elkönyvelhetünk. A Műemlékek Országos Bizottsága ezideig, sajnos, nem . sok gondot fordított a balaton- parti műemlékeinkre. Lehet, hogy fontosablf és jelentősebb műtörténeti alkotások föltárása és helyreállítása lefoglalják anyagi erejét, de, sajnos, e téren az intézkedéseket nem igen lehet halogatni. Egy-egy téli fagy végzetes lehet egyik-másik műemlékünkre s ha a romokat nem tudjuk megvédeni, még kevésbbé fogjuk a már leomlott falakat fölépíteni. Tudjuk, hogy a mai időkben nem is gondolhatunk a balatoni történelmi emlékek restaurálására, de kötelességünk, hogy azokat megőrizzük a további, most már végső pusztulástól. Egyik-másik műemléknél elég lett volna néhány métermázsa cement, néhány napszámos egy-két napi munkája megfelelő irányítás mellett s legalább néhány évtizedig meg lehetet volna menteni a leomlás veszélyétől. És még ez sem történt meg. A közelmúltban jártam a salföldi pálos kolostor és templom romjainál. Siralmas látvány. Napról-napra pusztítják, rombolják barbár kezek. Mintha valami vak gyűlölet fűtene egyeseket minden szép és értékes iránt. Az ablakok kőcsipkés díszítései, melyek még a közelmúltban is megvoltak, kitördelve; a tám- pillérek faragott kövei kifejtve. Minden része, mely a hajdani szépségét mutatná, szinte tervszerűen megcsonkítva. De ugyanezt a lassú pusztulást és tudatos rombolást elmondhatjuk sorban a többi bala- tonparti templom és várromról is. Ámde ezzel a meddő siránkozással nem segítünk sorsunkon s nem tudjuk megállítani I az idő vaskezét pusztító munkájában. Vala- j kinek kezébe kell vennie a pusztu'ó, omladozó j műemlékek ügyét és az utolsó órában meg \ keli menteni azokat a végi-omlástól. Elsősorban a Balatoni Szövetségre gondolok, mint kezdeményező és irányító szervre, mely már annyi nemes alkotással szolgálta a Balaton ügyét. Szóbajöhetnének a turistaegyesületek balatoni osztályai is, ha lenne bennük valamelyes életerő s nemcsak papíron léteznének. De persze először új életre kellene azokat is tá-i masztani. A gyakorlati megvalósítás érdekében a leventék bekapcsolását tartom célravezetőnek. A honvédelemről szóló 1939. év i II. t.-c. ^ értelmében a leventeség célja: »Yalláserkölcsi j. alapon történő katonás, hazafias nevelés.« — | Ennek a hazafias nevelésnek egyik alapja és ! eszköze a szülőföld és honismeret, továbbá a nemzet dicsőséges múltjának ismerete, a i múlt nagyjainak, államférfiainak, hadvezérei- jj nek, társadalmi osztályainak példája és azok jj követése. | De testetlen és vérté len lesz a nevelőmunka, ha nem tudjuk azt élményszerűvé,' élet- közelié és így valóban vonzóvá, lelkesítővé tenni az ifjúság előtt. Nem száraz előadásokra van tehát szükség, hanem eleven, szemléletes, gyakorlati oktatásokra. Használjuk ki a közvetlen közelünkben önként kínálkozó tárgyi maradványokat, műemlékeket nevelő tevékenységünkben. Ha tebát Szent Istvánról, az Árpádházi királyokról, alkotásaikról, a régi magyar építészetről és képzőművészetről akarok beszélni, hát ne sajnáljam a fáradtságot és egy kirándulás alkalmával vigyem oda azokat az ifjakat a község, vagy a szomszéd község határában lévő aszófői, dörgicsei, szentbalázsi, révfülöpi, ecséri, szigligeti vagy egregyi árpádkori templomromokhoz, melyek még siralmas pusztulásukban is hirdetik a régi magyar képzőművészetek fényét és dicsőségét. Ha a középkor honvédelméről, tatárok, törökök ellen hadakozó hős magyar lovagok önfeláldozó hazaszeretetéről akarok beszélni s e nemes emléket akarom leventéim ifjú szivébe vésni, menjek el velük Favus apát szigligeti várába, vagy a Gvulaffyak sasfészkébe, Csobánc romjai közé. Itt, i dicső múlt ól álmodó omladékok között fogják igazán megérteni a hazaszeretet magasztos jelentőségét, itt fognak föllelkesedni, hogy a hazáért áldozatot is hozzanak. Kézenfekvő a gondolat, hogy az e’ső ha zafias áldozat e düledező falak további romlásának megakadályozása legyen. A jól irányított nevelés beléjük tudja oltani a műemlékek szeretetét, megbecsülését és védelmét. Ha igv oktatjuk, ha ilyen gyakorlati módon neveljük leventéinket, akkor nem kell attól kai kamatozó ÁLLAMI NYEBEKÉHYKÖLCSÖN (ERDÉLYI NYEREMÉNYKÖLCSÖN) jegyzése megkezdődött. Egész nyereménykötvény ára . P 200-— Fél nyereménykötvény ara . « P 100*— Negyed nyereménykötvény ára • P 50*— Kisorsolásra kerül: 25779 drb nyeremény, összesen P 46,532.500 értékben. Húzása már 1942. év január hó első hétköznapján. Az első húzás főnyereménye: P 750.000'— Az összes kibocsátott Nyereménykölcsönkötvény .legkésőbb 1961. év július hó első hétköznapjáig bewáitasra kerül. Bővebb felvilágosítást nyújt a jegyzési hely: SZEGI KÖZPONTI TAKARÉKPÉNZTÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. ZALAEGE Telefon: 10. Telefon: 10.
