Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-11-15 / 258. szám
XXIV. évfolyam, 258. szám. ÁRA 10 FILLÉR 1941. november 15., SZOMBAT. MEGYEI Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Teletem: 128 POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BERBOLY FERENC Hirdetések díjszabás szerint. Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 P, Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368. Sk német csapatok benyomultak Keres erődítményeibe Erdélyért! 100 milliós nyereménykölcsön Az utolsó két évtizedben és ma is minden magyar szeme Erdélyen csüng. A sok sorscsapás között, mely hazánkat a háborít után érte, talán Erdély s a székelyek elvesztése volt a legfájóbb pont. Nem azért, mert földjében mérhetetlen kincskeet rejteget, nem is azért, mert népének lelke nagyobb kincs mindennél. Erdély! Ennek a szónak megvan a maga súlya, varázsa, értéke. Talán mások itt az emberek, más az élet. A megpróbáltatás súlyos századai viharzottak át Erdély fölött s mégis mindenben egy és örök maradt. Mit jelent ez a szó: Erdély? Tűrést, nyomort,; megaláztatást, szenvedést, elnyomatást s mindezek ellenére megőrizte nemzeti jellegét, magyarságát. Szeretni, dédelgetni kell, mintha mondanék: Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Brassó. Erdély adta a magy ar kultúrának Keményt, Jósikát, a Bólyaiakat, Nyirőt, Tamásit fés a többit. Huszonkét év, csak egy pillanat a történelem homokóráján. De sok 'volt a pusztítás fúriáinak, akik itt végigszáguldva, csak rombolást hagytak maguk után. Erdély ma szegény! Mi magyarok könnyen lelkesedünk. Szívünk lángot fog az első szóra, ha Jó ügyről van szó. Erdéllyel is így voltunk. Harso- názták: Erdélyen segíteni kell, fel kell emelni népét, munkához kell juttatni, gyárakat, munkahelyeket kell építeni, ki kell építeni az útakat, vasutakat, istápolni kell az elhagyottakat, nevelni kell fiait, ki kell emelni tehetségéit, bog1)7 Erdély ne csak földrajzilag, de gazdaságilag, szellemileg, testestől-lelkestől, minden idegszálával hozzánk kapcsolódjék, hozzánk tartozzék. Mi történt? A harsonázás nagyobb volt, mint kellett volna. Nem birta az állam a terheket. Segítenünk pedig kell, nehogy visszakívánkozzanak. A megsegítésnek feladata áthárul a magyar társadalomra is. A viszonyok azt parancsolják, hogy a kormány százmilliós nyere- ménykölcsönt bocsásson ki, Erdélyért. A kötvények névértéke 200 pengő. Hogy a kisebb anyagi erővel rendelkezők is kivehessék részüket e nemes áldozathozatalban, fél és negyed kötvényeket is kibocsátanak. A nyeremények között lesz hét darab egymillió pengős, négy darab 750.000 pengős és 14 darab 500.000 pengős főnyeremény. «Mindenkinek részt kell venni» mondotta Szász Lajos államtitkár. Szegénynek, gazdagnak egyaránt vállalnia kell a reá eső részt. — Abban nem is kételkedem, hogy ez áldozathozatal alól kivonná magát jiSérzésű, magyar gondolkozásé, faji öntudatot élő ember. De az eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy a legnagyobb teher mindig a kisfizetésű tisztviselőtársadalomra szakadt. Pedig ez a réteg anyagilag kivette és ki is veszi a részét az ilyen irányú megmozdulásokból. De fokozott mértékben kötelességük ez a gyáriparosoknak, földbirtokosoknak s azoknak az egyéneknek, akiknek bőven van miből adni. Kötelessége azoknak a konjunktúra embereknek, akiknek a mai idők duzzasztják a zsebeiket. Ha a mostani idő adott nekik, követel is tőlük. S ha nem adnak arányosan, ha nem tudják a kötelességüket, jussanak a Mandlerek sorsára. Kötelességeink vannak a Hazával s ezen A legutóbbi német hadi jelentésnek azzal a közlésével kapcsolatban, hogy a Krím félszigetén működő német csapatok Kéréstől délre elérték a tengert, a Völkischer Beobachter megállapítja, hogy ezzel a Szovjet elvesztette az Azovi-tengert és annak még szovjet kézen lévő keleti partjainak jelentőségét. Hogy milyen hatással lesz ez az eredmény a Szovjet további katonai helyzetére, azt máris mutatják a Kuban-vidék kikötői, Anapa és Az olasz lapok a keleti arcvonal legutóbbi katonai műveleteinek mérlegekúu megállapítják, hogy a szovjet erők különösen déli szakaszon végzetes csapást szenvedtek. A fe- ketengeri hajóhad majdnem teljesen támaszpont nélkül maradt és a Szovjetunió déli részének gazdag ipari- és bányavidéke nem áll többé Moszkva rendelkezésére. Szebasztopol helyzete is napról-napra világosabb. SzebaszA zalaegerszegi villamosüggyel foglalkozott a vármegye ldsgyűlése és foglalkoztak a városi közgyűlést előkészítő bizottságok is. Minden oldalról kellőképen világították meg a helyzetet, de más eredmény nincs, mint az, hogy: itt valamit tenni kell, itt radikális intézkedésekre van szükség. Elég kevés. Dehát egyelőre többet nem tehetünk. Az igaz, hogy minden távvezetéken előfordulhatnak hasonló esetek, amelyek miatt évek hosszú során át annyit panaszkodtunk: de igaz az is, hogy más távvezetéken nem olyan gyakoriak a zavarok, tehát nem is okoznak annyi kellemetlenséget, annyi kárt, mint a mienk, mert a ritkább eseteknél is könnyebb a zavarok megszüntetése, .miíntí nálunk, ahol a helyreállítási munkálatok sokszor életveszélyei járnak. Megmondták en- jnek a főokát is: a távvezeték tartó oszlopainak 75 százaléka árterületen áll. Ha tehát az okozatot meg akarjuk szüntetni, meg kell szünNovorossisk ellen intézett légitáamdások. A keresi tengerszorost a német haderő mostmár ellenőrzése alatt tartja. A német csapatok benyomultak Keres erődítményövezetébe is. Ezáltal ennek a fontos szovjet flottatámaszpontnak a sorsa megpecsételődött. A menekülők helyzete is kilátástalan lett, azoké, akik az utolsó pillanatban} már nem tudták Taman kaukázusi félszigetet elérni. topol és Kronstadt az utolsó két fontos tengerészeti támaszpontja a szovjetnek Európában, de sorsuk már megvan pecsételve. Csupán a kaukázusi kikötők adhatnak még menedéket a bolsevisták feketetengeri hajóinak, de ezek a kikötők túl kicsinyek nagyobb tonnatartalmú egységek befogadásához. Különben pedig még fezek a kikötők is a német légi erők szakadatlan támadásai alatt állanak. tetni előbb az okot. De hogyan? Ezen kell az illetékeseknek fejüket tömiök. Radikális megoldás enélkül el sem képzelhető. A helyzet így nem maradhat. Az időjárást kormányozni nem tudjuk, olyan megoldásra van tehát szükség, amely biztosítja azt, hogy az időjárás változásainak könnyebben ellenállhasson ez a mű, amely szörnyű dárágán jutott birtokunkba s amelyre olyan sokat kell ráfizetnünk. Ebbe a kérdésbe tehát erős kézzel kell belenyúlnia a kormánynak, mert hiszen bennünket is elemi csapások értek és fenyegetnek továbbra is. Az orvoslásnak természetesen nem szabad sokáig késnie, mert minél későbbre tolódik a megsegítés, annál több károsodás ér bennünket. Beszé d'hangzott már el elég, tanácskozások is folytak már jóné- hányszor, most már a radikális intézkedéseknek kell következniök. Szavak helyett tetteket várunk. keresztül önmagunkkal szemben is. Ha az or- ! juk tartani függetlenségünket. Ha a tespedés, szágunkban folyik a munka, az építés, alkotás, közömbösség üli meg lelkünket, elvesztünk,, ha erősek leszünk belsőleg, akkor meg tud- bárki győz. Már csak a kaukázusi kikötőket használhatja a Szovjet feketetengeri hajóhada "Radikális intézkedést kivárt a zalaegerszegi villamos ügy
