Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-07-19 / 163. szám
1941. július 19. ZALA MEGYEI ÚJSÁG 3. Soltiatokkal élénkített erőteljes, kitűnő prózájával kortársainak és a későbbi nemzedékeknek leikébe átönteni. Nagy életcélt tűzött ki a magyarság elé. Az Árpádok és a Hunyadiak nagy és önálló országának visszaállítására akarta a magyar nemzetet egyesíteni. össze akarta forrasztani az ország területét, amelyet a török hódítás darabokra tördelt. kegyelmezett, jól kiképzett és leiszereit önálló magyar hadsereg szervezését tervezte. És ki lett volna erre hivatottal)!), mint ő, a vitéz katona és hadvezér? A nádorságra is azért törekedett, hogy a nagyobb hatalom eszközeivel valósítsa meg azt, amit hazafias lélekkel és katonai szaktudással kitervezett. Ebben a törekvésében nagv csalódás érte, a királyi udvar bizalmatlansága mást, méltatlanabbat juttatott a nádori méltóságba. De Zrínyi Miklós nem vonult bókétlenül és elégedetlenül vissza, hanem azután is lelkesen és vitézül küzdött a török ellen azon a szűkeb!) küzdő téren, amely továbbra is nyitva maradt számára: ez a kiváló szellemmel ós vitézséggel egyesült önzetlenség teszi öt a 17. század legnagyobb magyar jáv á. És harcai közben tovább álmodozott nagy terveiről mindaddig, amíg a korai halál sírba nem döntötte. Az elárv ült Csáktornyái v ár azóta majdnem három századot élt át. Látott dicsőséges ős szomorú napokat. Megérte az egykori hatalmas török birodalom szétbomlását s ahosz- szú rabságból 1 elszabaduló, fejlődésnek ésvi- rágzásnak induló uj magyar eletet. Es megérte az ú j katasztrófát is, az ország területének az egyesülés boldog évei után ismét szqt- darabolását. Magyarország ősi földjén olyan országok osztozkodtak, amelyek nagy rész- íren a török birodalom romjaira épültek s az egykori török erkölcsöket és rabtartó szellemet örökölték. Rabságba jutott a csáktor- nvai vár is, amelyet a török erő sohasem tudott elfoglalni. Ez volt Zrínyi Miklós igazi halála. De ebből a megszégyenítő halálból most feltámadott és boldogan lát ja, hogy mint térnek vissza egvmásután az elszakított országrészek az ősi hazához. \ árának puszta falai között pedig az új nagy magyar hadsereg katonáinak kemény lépései visszhangoznak. Zrínyi Miklós nem élt. dolgozott és harcolt hiába, nagy álmai késő évszázadok múlva valóra váltak. Suszter Oszkár. Muraköz visszatérése és a vármegye Muraköz visszatérése kapcsán sok gondolatot cseréinek meg jegyzések közepette az emberek Zalában is, távolabb is. Felemlítik, hogy a vármegye csak három hó múltán, az utolsó percben nyilatkozott meg. Ez nem egészen így van. A vármegye Muraköz mellett nisgu) iiatkozott már a má jus 8-i rendes közgyűlés keretében éspedig ugyancsak impozánsan és lelkesen. Akkor is ott ült Zrínyi képe alatt az a küldöttség, amely Muraköz 26.744 aláírásának a már addig kész nagyobb részét hozta magával. Ott is elhangzott a vármegye üdvözlete az első fecskéhez és az első fecskék egyike, aki valamikor 18 évig volt a vármegye törvényhatósági bizottsági tagja, a nyílt színen megköszönte a vármegye megnyilatkozását. A törvényhatósági bizottság lelkesen tüntetett és elénekelte egy emberként a nemzeti Himnuszt. A vármegye jegyzőkönyvét, a muraközi aláírásokat és az április 27-i Csáktornyái ünnepélyes csatlakozás fény kép-gyűjtemény ét külön futár vitte a kormányzói kabinet-irodához. A kabinet- iroda az ország kormányzójának történt 'bemutatás után eljuttatta az említett okmányokat a m. kir. kormányhoz. A vármegye törvényhatósági bizottságának a társadalmi vonalon dolgozó 12 tagja Zalaegerszegről több esetben táviratilag juttatta el észleleteit, kérelmeit, sürgetéseit az illetékes minisztériumokhoz. A rendkívüli közgyűlés összehívását kérő aláírási ívek még május folyamán kimentek az egész vármegye területére. Amint a törvényben megkívánt 50 helyett 116 aláírás beérkezett a társadalmi akcióhoz, az egybehív ás teljes szövege táviratilag elment a m. kir. belügyminiszter úrhoz. Ez az egybehívó szöveg ismeretes, megjelent a Zalai Közlönyben és a Zalamegyei Újságban. A 305 szavas távirat június 2-án reggel megérkezett Budapestre és mire a külügyminiszter úr Rómába élutazott, kezébe jutott a vármegye határozott, félre nem érthető közhangulatát kifejező távirat. így június 2-án ismerték illetékes helyen azt, amit a törvényhatósági bizottság július 5-én mondott ki határozatában. De még ez a július 5-i határozat is jókor jött, hisz a vármegye főispánja elnöki megnyitójában azt jelentette ki, hogy a m. kir. kormány a vármegye Muraköz ügyében hozandó határozatától a maga álláspontjának alátámasztását várja. A katonai közigazgatás bevezetése július 9-én történt. Ez az alátámasztás azonban már május 8-án, tehát még idejében megtörtént. Egyébként jól írta a Zalai Közlöny, hogy bizonyos misztikum fogta körül az úgynevezett muraközi ügyet. Ezért érthető, ha tévedésekre itt is, ott is bukkanhatunk. ez a hatvan ember (egy-két kommunista érzelmű kivételével) lelkes terjesztője lesz Kis- szabadka es környékén a magyar állameszmének. Alsókirályfalván találkoztunk a Balaton vidékére kiránduló muraköziek vonatával és ez a magyar zászlókkal feldíszített vonat is megerősítette az én embereimet abban, hogy Muraköz már Magyarország. Mikor Kisszabadkán leszálltak a vonatról, megnézték, hogy' itt is megvan-e a vasúti állomás magyar felírása, néhány an megilletődve emeltek kalapot a magyar zászló előtt és boldogan integettek v issza felém, mintegy jelezve azt, hogy nem csaptam he őket. A Csáktornyái állomásról a már ismerős magyar érzelmű kocsis Drávavásárhelyre vitt. A házakon mindenhol magyar lobogók lengenek. Egyetlen életben lévő nővérem azzal fogad, hogy itt az éjjel borzasztó hajsza volt az úgynevezett usztasák« után, akik Drávav ásárhelyt és, mint később megtudtam, egész Muraközt elárasztották röpiratokkal. Ezek közül áz usztasák közül sikerült Dráva- vásárhelyen elfogni egyet. A derék drávasá- sárhelyi földművesek fosták el és átadták a csendőröknek. Rögtön írtam jelentést vitéz Horváth tábornok úr Öméltóságának és szigorú intézkedést kértem. Mint megtudtam, a tábornok úr Alsólendván volt, de Tímár ezredes úr a legszigorúbb intézkedéseket léptette életbe, a csendőrök a maguk módján kivallatták az elfogott osztását, aki azután a súlyos és terhelő adatok alapján elárulta barátait és társait. Természetesen ezek közül a legtöbb hurokra került, köptük egy murasiklósi zsfen gyerek is. Az elsőnek elfogott usztasa rfturaszerdahelyi fiú. Információ szerint ezek az usztasák nem hasonlíthatók össze a horvátországi usztasák- kal, szervezetük elfajult muraközi csempész és kémszervezet, amellyel irgalmatlanul el kell bánni. Erős a gyanúm, hogy ezeket a zsidók használják fel részint valuta, részint árúcsempészésre és ezek közben a nekik kedvező állandó zav artkel tésre. Kocsiv al mentem a Dráva-hídakhoz és közben a pusztafai néppel is érintkeztem. Itt katonaság van elhelyezve és az usztasák ide nem is merik betenni lábukat. Könny tolult á szemembe, amikor a jugoszláv vandalizmusnak munkáját megtekintettem, ugyanígy bántak el a muraszerdahelyi hidakkal is. A Csáktornyái vonat már nem ment aznap, a drávai hídhoz, a katonai parancsnokság szigorú határzárlatot rendelt el, hogy Horvátország felől senki át nem jöhet, de oda sem mehet át. Dlávavásárhely volt az első község, amely elkergette a horvát jegyzőjét és beleilleszkedett a magyar közigazgatásba. Vonattal mentem Kristóf-falva állomásra, majd onnan Felsőkirály-falv ára, ahol YitgriLoparits József pestszenterzsébeíi igazgató, a Topol című lap szerkesztője a minap (június "22—25. és július 12—16.) Muraközt meglátogatta és erről terjedelmes jelentésben számolt be. A jelentésből közöljük a következő részleteket: Reggeli 4 óra körül indultam Nagykanizsáról Muraköz felé. örvendetes jelnek vettem azt, hogy már a pénztárnál megválthattam Csáktornyára jegyemet, előbbi utazásomkor ugyanis a vonatban kellett megváltani jugoszláv kalauztól. Murakeresztúron vágyhatván vasúti munkás szállt fel a vonatra, elmentem hát közéjük és beszédbe elegyedtem velük. Ezek még nem tudtak a nagy változásokról és nem nyilatkoztak teljesen szívük érzése szerint. De, amikor megmondtam nekik, hogy Kotor-Alsódomborun már magyar felírást fogunk találni a vasúti épületen, egyesek örültek neki, egyesek kétkedve fogadták kijelentésemet. Feltűnt nekik, hogy tökéletesen beszélem a muraközi nyelvet, ennek kifejezést is adtak és így könnyebben férkőztem lelkükhöz, kezdtek őszinték lenni. Kisszabadkaiak és Kisszabadka környékéről valók voltak. Volt köztük olyan, aki jól tudott magyarul. Hosszadalmas volna elmondani, hogy miként győztem meg őket a mostani állapot és a Magyarországhoz való csatolás hasznáról, de azt mondhatom, hogy «C25SSBS f érfi és érfi és érfi és érfi és TÓTH GYULÁNÁL H ői-rnhatásznik ői - ballonkabátok ői—szövetek ői-s Ibisig Utazás Muraközön át