Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-07-19 / 163. szám
2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. július 19. Köszöntünk Muraköz! Hazajöttél végre te ígéretföldje Hungáriának s te hűséges népe hazádnak. Hazajöttetek mindketten: föld és nép! s a Haza -— Szent István földje — és az ősi anya- vármegye köszönt Benneteket. Köszönt a magyar szív, amelynek melegségét élveztétek jegy évezreden át s amelynek melegségét Trianon se olthatta ki; s a magyar szívekben! csörgedező vér se vízzé, se epévé nem lett Trianon átka alatt: az most is csak szeretni tud. Ez a nyugtalan szeretet virrasztóit feletted 22 éven át s ez yárt, hogy a nagy megpróbáltatás egyszer majd csak veget ér jés te újra ; hazajössz — nem tékozló fiúként, hisz uim te akartad, nem te választottad a száműzetést, hanem — mint elrabolt gyermek a raljlótanyáról: az édesanya ölére borulsz. Vártunk! 22 évig vártunk. 8 most, hogy a fotró júliusi napon a te hajnalod is bíborpalástban jelent meg a magyar ég alatt, az egész 22 év úgy hat. mint egy nehéz álom, egyj súlyos kábulat, amelynek narkózisába Trianon átkozott keze ejtett bele téged, ártatlanul megkínzott Muraköz. Ú. ne mondd, ne érvelj, hogy a narkózisban nem fájt a seb; s jól érezted magad. Ne mondd, ne. mert az igazság megcáfol és megszégyenít. Láttam vergődésedet, lázálmodnak keserű kifakadása fülembe zúg: láttad te is a rabló kezeket, amelyek nyelvedhez, kultúrádhoz és vallásodhoz nyúltak, hogy elorozzák. de nejm ellenkezhettél. Adtak ugyan másikat helyébe, de az nem a tied volt: vallás, kultúra, nyelv s minden idegen volt lel- ikedtől s [értékben silányabb, mint a tied. Nem szólhattál ellene. Ki voltál szolgáltatva bitorlóidnak, akiknek csak annyit jelentettél, amennyit a gazdasági értéked képviselt. Lelkedbe, ‘öntudatodba, vallásos meggyőződésedbe gázólt e 22 év s végül Moszkva isten- ellenes, barbár és gyilkos karjaiba akart dönteni! A történelem maga s a tények hosszú sora rá a bizonyíték. Feledd el, Muraköz ősi népe, verd ki emlékezetedből a hosszú és kínos álom minden emlékét. Ne nézz vissza a sötét és fekete éjszakába, amely reád borult minden viharával és rejtett titkos gonoszságával. Nézz előre, a felkelő nap ra- gyogó színére: a te napod ez, az igazság napja, sugarai életet jelentenek: bővebb, boldogabb életet, szabad lelket, szabad kultúrát. Nézz jól mélyen a csillogó napkorongba: apostoli koronát és kettős keresztet ragyog az körül. Ez kell Neked, ez a tied: ez nem idegen tőled! Ez az éltető napsugárözön borít be veled xninket is, ez ad fényforrást ünnepünknek is, tápot veled örülő lelkűnknek is. Ha zatérésed nekünk ünnepet jelent. Eddig dolgoztunk. Trianon romjait kellett eltakarítanunk, új, szebb, boldogabb hajlék építését A központi kávéház éjjel 2-ig nyitva ♦ Az étterem az emeleten 12-ig nyitva vállalnunk s feszült minden idesünk és izmunk, égett a munka láza minden magyar lélekben, hogy egyszer majd ünnepelhessünk is veled Muraköz ősi népe. S most itt a boldog idő, amikor te jössz és mi eléd megyünk s az együvé tartozás szent jegyében forró ölelésben találkozunk. — és ünnepet ülünk, együtt, ismét, veled. Ünnepelj feltámadt állelujás lélekkel s ez ünnepi hangulat töltse meg lelkedet friss energiákkal, ragyogó A Csáktornyái ősi vár végre hazatért. Eltűntek mellőle azok az idegen határok, amelyek fogolyként zárták el mindazoktól, akik kcgyeletes leiekkel akartak elzarándokolni arj a a helyre, ahol Zrínyi Miklós, a nagy állam- férfiú, hadvezér és író élt. A huszonkét éves rabság múló epizóddá vált a Zrínyi-vár több százados történelmében, mint ahogyan azzá vall Magyarország ezer éves életében is. Ez a hely már régóta nem az a pompás otthon, amelynek gazdag műkincseiről, könyvtáráról, fegyvereiről a csodálat hangján írt a 17. században egy holland utazó; egykori lénye már régen eltűnt, de azért most is Zrínyi Miklós hajléka, mert az emlékezés ereje az üres falak közé idézj a nagy férfiú nemes alakját. Lát juk, amint vitézi harcaira készülődik, amint papírra veti nagyszerű gondolatait s amint a harc és az írás szüneteiben könyveire hajóba olvasásba merül. De nemcsak látjuk őt a hűséges emlékezés megelevenítő érzésével, hanem szavait is halljuk, amely ek erőteljes, férfias zengéssel hangzanak fel költői és prózai munkáiból. Férfias szózata most is hívja magához mindazokat, akik nem feledkeztek meg róla, hosz- szú a szavára felfigyelő hódolók tisztelgő menete. Felsorakoznak a menetben a hor- válok is, akik jogosan vallják a magukénak is, mert apai ágon ősei kurvátok voltak, nagy epikai művének, a Szigeti veszedelem«-nek, nyersanyagát családi hagy ományokon, magyar történelmi feljegyzéseken kívül Karnarutic Bernard honát író krónikás költeményéből gyűjtötte össze és hónát hősök emlékének is állított benne maradandó szép emléket. De a lelki összetartozás érzésével tekinthet fel Zrínyi Miklósra az egész Nyugateurópa is. Amikor 1664-ben a kursaneci erdő vadásztragédiája életét kioltotta., az egész Nyugat megsíratta. És méltán, mert egész Nyu- gateurópának hőse volt s a nyugati műveltséget olyan mértékben tette magáévá, mint korában egyetlen magyar sem. Gazdag könyvtárában az ókor klasszikusaitól saját koráig minden irodalmi értéket Összegyűjtőit s ezt a sok könyvet nem szobadísznek szánta, nem nagyúri kedvtelésből vásárolta össze, hanem lelki szükségből, a szellemi élet minden ága ii'ánt megnyilvánuló hatalmas érdeklődésből s a folytonos önművelés belső kényszeréből. Történelem, politika, hadi tudomány, katonai technika és szépirodalom egyaránt érdekelte. Olvasmányainak hatása mindenütt meglátszik írásain is. A »Szigeti veszedelem« krónikás nyersanyagát Vergilius és Tasso mintái széliül formálta költői eposszá, prózai munkáiban pedig sokszor idézget idegen irodalmi forrásaiból. De műveltségénél is jobban ösz- szeforrasztotta őt a Nyugattal az az önfeláldozó buzgalom, amellyel a közös nagy ügyért, a kereszténységért, harcolt. Azt akarta, hogy Magyarország továbbra is a kereszténység színekkel. Ne félj a számvetéstől, a nyugodt, tiszta lelkiismeretnek" nincs félnivalója. De tekints vissza két évtized előtt történtekre s a tanulságok merítése nem lesz hatástalan. Ez megadja majd a büszke elégtételt is. Aztán fogjunk újra a munkához az idegen bódulat gőtében való kínlódásból ocsúdva: feszüljenek az izmok és idegek, forogjon szakadatlanul minden kerék. Építsünk együtt új, meleg otthont, hazát, kultúrát, erkölcsöt, új magyar éfetet s az elmúlt ezei’ év Trianontól feldúlt romjaiból egv új évezredet. Tudod: Trianon kimúlt s örökre eltűnt, de mi élünk s te is élsz s az új évezredben is — együtt — élni akarunk! A nagy világon e kívül nincsen számunkra hely. Ugye, te érzed legjobban ezt, Muraköz népe, aki most idegenből jöttél. Mindegy most már, hogy meddig tartott számkivetésed: fő, hogy hazaértél. Hazatéréseden örülünk, veled ünnepelünk s ünneplő magvar szeretettel Muraköz népe, köszöntünk! (pfg.) pajzsa« legyen, mint ahogyan a pápák már a török veszedelem kezdetén elnevezték. De a védő pajzs mellett nem feledkezett meg az elvesztett területeket visszaszerző kardról sem. Zrínyi Miklós igazi európai magyar volt. Mindeneklölötl azonban magyar. Vérszerinti is részben az, mert anyja magyar asszony volt, anyanyelviében, érzelmeiben és gondolkodásában egészen magyar. Sok idegen nyelven beszélt és olvasott, de minden munkáját magyarul írta. Olvasás közben sűrűén tele írogatta könyveit széljegyzetekkel, de mindig csak magyarul, legfeljebb itt-ott latinul. Ez apró adat, de mégis lényeges, mert ezek a széljegyzetek, mintegy önmagával folytatott: bizalmas beszélgetések, azt bizonyítják, hogy magyarul gondolkodott. Anyagért ésfor- máért sokszor fordult idegen irodalmakhoz, de írásainak a lelkét mindig magyarságából merítette. Ez az izzó magyarság adta kezébe a tollat. Nagy époszát nem dicsőségvágyból írta, nem is csak azért, hogy nagy őse v itézségének és bátor halálba rohanásának emléket állítson, hanem azért, hogy' a szigetvári hős Zrínyi Miklós példájával bátorítsa és lelkesítse korának csüggedt lelkű magyarjait és, hogy a mull eseményeit elbeszélő epikai keretből ki-kilépve kortársainak és a jövőnek adj on útmutatást. Mint minden igaz magyar ember, nem hí- zelgett nemzetének. A török hódításban isten büntetését látta s őszinte szóval rótta meg a magyarság hibáit. Korholta a vallás- talanságot, az önzést, az egyenetlenséget, a pártoskodást, a hivatott vezérek elleni torzsalkodást, a tudatlanságot és közönyösséget. 8 azt, amit a költő kezdett, folytatta a prózaíró. Különösen a Török áfium elleni orvosság«-ban mond lesújtó bírálatot korának társadalmi és közéletéről. Elítéli a hiányos nevelést, az ifjúság könnyelmű életét, az idősebbek tunyaságát és dorbézolásait. Elégedetlen az akkori, nagyobb részében idegen, hadsereggel is, mert a katonák nem részesültek kellő kiképzésben, fegyelme ti enek voltak s a vezetőkből hiányzott a szükséges hadi tudás. De a hibák mellett meglátta az erényeket is, különösen a vitézi szellemet, a veszélyek bátor vállalását és ezek ismeretében bátran hirdette, hogy »nem vagyunk alávalóbbak más nemzeteknél.« Ez, a nemzeti erényekbe v etett bizalom jogosította fel a hibák keményszavú bírálatára, mert, aki az erényeket nem látja meg, annak nincsen joga a kritikára. S az egyoldalú, csak hi- baiátó bírálat sohasem hasznos, mert lemondásra. pesszimizmusra vezet, a jövőt pedig csak az erények tudatából merített optimizmussal lehet felépíteni. Zrínyi Miklós rendületlenül bízott a magyarság jövőjében s ezt az önbizalmat igyekezik hol komoly7', hol tréfás példákkal, haZrínyi Miklós
