Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-07-16 / 160. szám
XXIV. évfolyam. 160. szám. 1941. július 16. SZERDA. HEGYEI Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : HERBOLY FERENC Előiizetés : egy hóra 1.50, negyedévre 4 R Hirdetések díjszabás szerint. Postatakarékpénztári csekkszámla : 49.368. Amikor Ferenc József Csáktornyán járt ezúttal is szíves fogadtatásra taNegvvenöt esztendős újság jutott a kezünkbe: a Zalamegye című hetilap 1896. szeptember 27-i száma. A lap Zalaegerszegen jelent meg, szerkesztője és kiadótulajdonosa volt Udvardy Ignác. Vezető helyén a lap »A király tármegyénkben« címmel a következőket írja: — Másodszor éri egy évtized lefolyása alatt vármegyénket az a ritka szerencse, hogy az őszi hadgyakorlatok alkalmával felséges Urunknak, királyunknak, vármegyénk területén jobbágyi hódolatunkat kifejezhetjük. — Mindkét alkalommal, úgy 1887-ben, mint az idén, a hadgyakorlatok főiníézőinek székhelye a Muraköz gyöngye, Csáktornya volt s ő Felsége tartózkodási helyéül a Csáktornya közvetlen közelében levő Zala-Ujvár kastélya szolgált, amelyet tulajdonosa, gróf Festetics Jenő, a ritka ünnep alkalmából fe- jedelmileg rendezett be. — Csáktornya városában f. hó 20-án óriási sürgés volt. A házakon lobogtak a há- í romszínű zászlók-, sok ház virágfüzérrel, drapériával volt feldíszítve. A vasúttól a városba vezető úton állt a vármegye által készíttetett csinos diadalkapu, a vasút felőli részen »Zala vármegye hódolata Apostoli Királyának«, míg a város részéről »Áldás kísérje szeretett Királyunkat« felírással. A járásbeli községek lakói zászlósán jelentek meg, a vasúti indóháztól a városig vezető közúton sorfalat alkotva. A város összes iskoláinak növendékei tanítóik vezetése alatt az elemi iskola környékén képeztek sorfalat. — Déltájban kezdettek gyülekezni a kül- döttségi tagok a pályaudvarnál, amelyet a déli vasút társaság ízlésesen feldíszített; gyönyörű volt a váróteremmé átalakított kijárat bordó selyem falazattal, míg tetején rózsaszín selyemmel, benn délszaki, növények, díszes garnitúra; a sínpártól a teremig terjedő, a lcüldöttségi tagok részére elkerített nagy térségen értékes szőnyegek. — A rendet a városi polgárság s az iparos if jakból alakult rendező bizottság, a tűzoltó csapat s a kirendelt csendőrség tartotta fenn. A közönség részéről csak belépő jegyekkel lehetett a peronra lépni fél 1-ig. Ezek után felsorolja a lap névszerint a megjelent előkelőségeket, akik dr. Jankovich László gróf főispánnal és Csertán Károly alispánnal az élen a küldöttségben résztvet- tek, a legtöbben díszmagyarban. A hét kocsiból álló külön udvari vonat pontban 11/4 órakor robogott be s az egyik szalonkocsiból I. Ferenc József Ottó főherceg kíséretében szűnni nem akaró éljenzés között lépett ki. Jankovich gróf főispán üdvözlésére a király a következőkben válaszolt: »örömmel jöttem ismét Zala vármegyébe s fokozni fogja örömömet, ha a hadgyakorlatok alkalmával összpontosított csapatok ezen vármegye derék lakosságánál — amint nem kétlem — Iáinak.« Most a hatóságok megjelent képviselőinek bemutatása következett, akik közül a király többeket megszólítással tüntetett ki. A zalaúj- vári kastélyhoz vezető úton végig óriási tömeg ünnepelte a királyt. Az új Ferenc József lovassági laktanya előtt, amelyre a főispán tette figyelmessé, a király leszállóit, megtekintette a laktanyát és amikor ezt az alispán megköszönte, a király ezzel válaszolt: »Én köszönöm, hogy a kaszárnyára figyelmeztettek, mert a szép épület valóban érde- meg a megtekintésre.« A zalaújvári kastély előtt József főherceg és Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter, a tábornokok s a főhadiszállás tagjai! fogadták a 'királyt, aki négynapi időzés után, szeptember 23-án délután fél 3-kor búcsúzott el Festetics Jenő gróftól, a hadgyakorlatok vezetőitől és Ottó főherceg kíséretében a Csáktornyái állomásra hajtatott. A pályaudvar bejáratánál a főispán üdvözlő szavaira így válaszolt: »Szívesen köszönöm a fogadtatást. Meg voltam elégedve a renddel.«] Azután a várótermen át a perronra ment ahol kezet fogott báró Fejérváry honvédelmi miniszterrel, dr. Jankovich László gróf főispánnal, Csertán Károly alispánnal s barátságosan köszöntve a közvetlen közelébe jutott közönséget, felszállt a készen lévő udvari vonatra s pont 3 órakor elhagyta az állomást. Az ország nyugati részében könnyítették az elsötétítés végrehajtását Csak éjjel 11 órakor kell elsötétítenünk A honvédelmi miniszter 1941. évi július 15- én kelt (r endelete alapján a Balassagyarmat— Gödöllő — üllő — Fülöpszállás — Kiskőrös —Bácsalmás és Zombor város,k illetve községek által meghatározott vonaltól nyugatra fekvő országrészen (a felsorolt városokat, illetve községeket beleértve) az elsötétítés végrehajtásánál az alábbi könnyítéseket engedé- délyezte: A lakóházak és egyéb épületek elsötétítését a kiadott rendelkezések szerint további intézkedésig mindennap 23 órai (este 11 óra) kezdettel kell végrehajtani. Az előbbiekben meghatározott vonaltól nyugatra eső területrészeken a járóművek egész éjjel az előírt fénycsökkentő berendezések nélkül közlekedhetnek. • Ezek a rendelkezések természetesen a mi vidékünkre is vonatkoznak'. Az említett vonaltól keletre eső területeken továbbra is az eddig érvényben lévő rendelkezések és a rádió által bemondott időpontok szerint kell végrehajtani. A közvilágítás általában az eddig kiadott rendelkezések szerint marad üzemben. Az erre vonatkozó részleteket a honvédelmi miniszter külön rendeletben szabályozza. A szovjet kormány elmenekült A finn fővárosba érkezett jelentések szerint a Moszkvában akkreditált diplomáciai kar most már teljes egészében elhagyta a szovjet fővárost. A kormány — úgy tudják Helsinkiben — Szverdlovszkba menekült. A szovjet főváros szörnyű képet tár a szemlélő elé: egyrészt a moszkvai lakosság pánikszerűen menekül el a fővárosból keleti irányban, másrészt a menekülők hatalmas áradatai ömlik be Moszkvába a szmolenszki út felől. A szovjet vezérkar drákói intézkedésekkel igyekszik a pániknak elejét venni. Churchill angol miniszterelnök erősen felindult lelkiállapotban beszédet mondott a londoni városi közigazgatás ülésen. Az angol kormány fejje szinte dühöngött és borzalmas színekkel ecsetelte azt a sorsot, amely a német n^pre vár. — Minden lehetőt megteszünk, — kiáltott fel, — hogy a német városok és falvakl ugyanannyit szenvedjenek, mint szenvedtünk. Azt az állítást kockáztatta meg, hogy az angol repülők az elmúlt hetek folyamán tonnamennyiségben mintegy a felét szórták le Németországra annak a bombának, amelyet a németek az egész háború alatt dobtak angA Churchill a közelgő „londoni csatáról“
