Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-07-12 / 157. szám
1941. július 12. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 7. Megtörölte kését. Odább tolta az ételt. Az asszony egy darabig nézte. Került-fordult. Kínálta az urát. Hízelgett, duruzsolt. — Talán, mégis! Nos, csak egy falatot! Lőrinc haragoskodott. — Nem kel!! Hm, nem értem, nem kívánom! — Nem? — Nem! Hagyj békén azzal az étellel, nem kell! No, nézd, még megtömne! Nem vagyok én lúd... Az asszony méregbe jött. Kontyát gyors mozdulattal kötőjébe szorította. Hátrább lépett, két kezét rápihentette a csipőjére. — Vagy úgy! Hol jár kend? Egész nap rójtathat. Hol járt? Korcsmában? Úgy, ott jobbat főznek? Mehet oda holnap is, holnapután is! Lőriac elképedt. Békítette asszonyát. Hogy jóvátegye vétkét, gyors mozdulattal a tál után nyúlt. De az asszony gyorsabb volt. Már pen- derült is az étellel. De nem szó nélkül, az ajtóból visszaédeskedeít: — Mehet a dolgára! Csak annyit mondok, hogy kendnek három hétig nem füstöl a‘kémény ! Lőrinc elszontyolodott. Nem nagyon, nem is sokáig. Nagyobb volt a gondja. Zsebébe csúsztatta kését. Igazgatott ujjasán, azután az asszony után lépett, beszólt a konyhába: — Ne bomolj, nó! Ejnye, de haragos lelkem ... Az asszony meg nem szólt, nem békült. Lőrinc rándított vállán, ellábolt. Pár lépésre volt a tyúkól, oda irányzott. Körülnézett, szemlét tartott. Minden kis zeg-zúgot számba- vett. Méréseket eszközölt. Csak úgy, lépésekben. Különöskép a farakást szemlélte. Jó lesz búvóhelynek, innét jól figyelheti a tolvajt. Azután botot vágott, nekitámasztotta a farakásnak. Mindent elrendezett, várta a tolvajt. Még jó magasan járt a nap, arasztnyira j az ég peremén. De Lőrinc már lesett. A I farakás mellé húzódott, figyelt. Megfeledke- ' zett. Elővette pipáját, rátömött. Hirtelen eldugta, elárulhatná a füst és a tolvaj kereket oldhatna. Pislantott jobbra, balra. Lassan esteledett. A holdvilág magasan járt, tele- szájjal mosolygott, gúnyolódott. Az akáclevelek közt kicsiny jánosbogárkák pillogtak. Csend volt mindenütt. Az udvaron egy cica fut keresztül, a holdra tekint és éktelen »ínia- józásba« kezd. Több sem kellett. A tolvajt váró bot repült a farakás mellől, persze eredménytelenül. Lőrinc a bot után cammog. Dünnyög. — Szerencséd! A »nemjóját« a »miajód- nak«, még ez is! \ isszalopakodott őrhelyére. Botját maga mellé fektette, hcjgy kéznél legyen. Szuszogott, fülelt tovább. Éjfélre járt az idő. A szorgalmasabb kakasok hangoskodtak. Lőrinc óljában is. Amolyan tolvajcsalogató, hívogató hang volt. Lehet! A tolvaj talán napközben meg is szemlélte a kendermagost. Ha igen, eljön érte. Ilyenek és hasonlók motoszkáltak Lőrinc fejében. Közben bólintott is. Csakúgy, nyitott szemmel. Felriad. A kapuajtó meg- nyikkant. Valaki belépett. Lassan, óvatosan. Lőrinc előrenyújtotta fejét, megmarkolta a botot. De hátulról is zajt hallott. Ott meg a kerítésen tornászta át magát egy alak. A tolvajt váró bátorsága megcsappant, ijedten buggyant ki ax torkán: — Kettő! Egyszerre kettő! Uramisten, ez egy kicsit sok. Nem tudta, mit csináljon. Kinyitotta száját, hogy kiáltson, de újra becsukta. Azután felemelkedett, hogy meneküljön. Nem látta jónak, baj lehet. Visszalapult. Szemlélt, várt. A kapu felől jövő alak a tyúkólnak tartott. Lábujjhegyen, lassan. Az ólnál meglapult. A másik is az ólnak tartott. Még óvatosabban, jobban lapultam Lőrinc csupa fül, szem volt. Csodálta, hogy szívének ketyegését nem hallotta meg a mellette elsurranó. Nagyon vert, dobogott. Éles hang csattant fel. — Meg vagy! De most nem viszel csirkét! Te, te... Az ól mellett lapuló ragadta derékon az érkezőt. Tartotta szorosan, megismételte: — Megvagy! Nem viszed el szárazon! A tolvajnak vélt alak sem hagyta magát. Támadója üstökébe markolt. — De te sem! Mit? Még tolvajnak néz? Te vagy az! Te, te ... — Mit, én? — Na várj, majd elválik! Egymásnak feszítették vállukat. Tippegtek, toppogtak. Egyikük sem engedett. A zajba a kakas hangja kodácsolt. Utána a csirkék, a csirkék visítottak fel. Ezt már nem tűrhette Lőrinc. Az ötlött eszébe, hogy a két ellenfél összeegyezett és most osztozkodnak a jércék visítottak fel. Ezt már nem tűr- iitött. Amelyik közelebb állott, felszisszent. — Eujnye, a harmadik! Megint égy tolvaj! — Már mint én? Én? A magamét csak nem lopom el! Újra emelte a botot. Megpergette feje felett. Azonban az ütés célt tévesztett. Lyukat ütött a levegőben. A két küzdő eleresztette egymást, nehogy a nyúl is kapjon, meg a bokor is. Egyik a hátát simogatta, másik a haját fésülte ujjaival. A fésülködő arcára világolt a hold. Lőrinc megismerte. — Nini, a bíró úr! Hát maga hordta? — Mit? — A csirkéket! A bírót elfutotta a harag. — Én? Én hordtam? Az a másik, az a tolvaj! A gyanúsított abbahagyta háta símogatá- sát. Előbbre került. Minden lépésnél felszisz- szent, derekához kapott. Orrát a bíróéhoz fúrta. — Ki meri rámfogni? Azért is, kend a tolvaj! Engem úgy hívtak, hogy az óldézsmá- lót fogjam meg. Hát megfogtam! A bíró szeme tágranyílt. Megismerte helyettesét. — A helyettes! Elcsapom kendet, hát kend a tolvaj ? Mit mond a falu ? — Nem igaz! Kend, a bíró dézsmált! Egyik sem engedett. A helyettes megint a derekát igazgatta, a bíró meg félrecsúszott kalapját nyomogatta helyre. Egyik sem tudta, hogy hányadán áll a dolog. Már-már újra haj- bakapoít a két elöljáró, amikor Lőrinc színt ■ vallott. — Csituljon, bíró uram! — Már mint én? Én hallgassak? — Nem is úgy gondoltam... Való igaz, hogy a helyettesbíró uramat is én hívtam ide. — És engem ? — A bíró urat is! — Úgy? És ezeket csak most mondod? Te, te. .., vagy mit mondok, majdnem az életembe került! A helyettes jajgatón kottyant közbe. — Én meg három napig rakhatom a hólyaghúzót a hátamra... Hujnye! Mindketten szólták, szapulták Lőrincet. A helyettes orvosi költséget emlegetett, a bíró még többet, megígérte, hogy a tolvaj helyett börtönbe csukja. De Lőrinc sem hagyta magát s ünnepélyesen visszavonta a megígért csirkepaprikást. A vitatkozásba hirtelen a tyúkok és csirkék szóltak bele. De a kakasi is erősködött. Lármájuk a vitatkozókét is felülmúlta. A bíró szája elé emelte ujját. Pisszentetí. — Csend! Mindhárman hallgattak, vártak. Az ól felől csörtetés zaja hallatszott. A hold valami vörös, lompos állatra világított. Lehet, hogy róka volt, de lehet, hogy a jegyző kutyája karikázott tovább. Nem tudták megállapítani, mert mire Lőrinc a botra gondolhatott volna, az állat keresztülugrott a kerten.. . — A női betegségek gyógykezelésében a régbevált természetes »Ferenc József« keserűvizet gyakran alkalmazzák, mert reggel éhgyomorra könnyen bevehető, rendkívül enyhe hashajtó hatása pedig gyorsan es minden kellemetlenség nélkül biztosan jelentkezik. Kérdezze meg orvosát ! , í — Tűz. Nemestördemicen egyik délután | kigyulladt Kovács József szénakazla és le- i égett. A község tisztviselői és az otthonmaradt í asszonyok nagy erőfeszítéssel akadályozták j meg. hogy a tűz a közvetlen közelben levő I zsuppfetíeles házra nem terjedt át. A tüzet I gyermekek játéka okozta. úlapi fiirefi — A vármegyéről. Vitéz Teleki Béla gróf főispán Kiss Endre dr. szolgabírót július 15-i hatállyal Zalaegerszegről a tapolcai főszolga- bírósághoz helyezte át. — Gyógyszerész-gyakornok tartásra engedélyt kapott 1942. szeptember 1-ig terjedő időre: Cs. Kovács Béla, a balatonfüredi Oroszlán gyógyszertár, Ivanics Károly dr., a keszthelyi őrangyal gyógyszertár, és Szalay Gyula, a tapolcai Oroszlán gyógyszertár tulajdonosa. — Szabadságról-szabadságra. Still Ernő dr. a zalaegerszegi kir. ügyészség elnöke, négy. hetes nyári szabadságáról hazaérkezett és hétfőn átveszi hivatalának vezetését. Egerváry János dr. kir. ügyész hétfőn kezdi meg hathetes szabadságát. — Esküvő. Czente István, m. kir. főhadnagy, hétfőn, július 14-én déli fél 12 órakor esküszik örök hűséget a zalaegerszegi plébániatemplomban Brand Babának, Brand Sándor dr. alispán leányának. — Kinevezések a Máv-nál. Valóságos felügyelő lett Butty Gyula szombathelyi pályaudvari árú pénztáros, felügyelő címet és elnevezést kapott Somlai János számosztályú főintéző, tiszti kinevezést nyertek Zalaegerszegen: Ambrus István, Hetényi Ferenc és Cse- lényi András üzletgyakornokok. — Felhívjuk olvasóink figyelmét a Mávaut július 10-én életbelépett új menetrendjére, amit lapunk mai számában is közlünk. — Hősi halál. Falvai (Fonderviszt) Vendel őrmester, tekintélyes örvényesi gazdacsalád sarja, a Kárpátokban vívott harcok során hősi halált halt. A dicsőségesen harcoló fiatal katonát családja hazaszáíiíttatja szülőföldjére, örvényesre. ^ ■ — Névváltoztatás. Freissperger Márta Ilona zalaegerszegi lakos, családi nevét belügyminiszteri engedéllyel Somogyváryra változtatta. — Áthelyezés. A földművelésügyi miniszter Répássy Márton, mátészalkai m. kir. gazdasági felügyelőt azonnali hatállyal Sümegre rendelte járási gazdasági felügyelői minőségben. — Búesúzás. Zalaegerszegről való végleges eltávozásom alkalmából minden barátomtól és jóakarómtól esúion búcsúzom. Gyarmati Margit. Kész női ruhák és ruhaanyagok, kész férfi ingek és inganyagok nagy választékban TÓTH SZABÓNÁL. — Gazdaasszonyképző. A Hangya augusztus 1—8 és augusztus 11—18-ig gazdaasszony- képző tanfolyamot rendez, amelyre fölvételért folyó hó 25-ig lehet jelentkezni Szövetkezeti Gazdaasszonyképző Otthon Rákosszentmihály, Vörösmarty-utca 34. címre. A tanfolyam hallgatóinak ellátási költségeit feleárban a Hangya viseli. Bővebb felvilágosítás a Zala vármegyei Iskolánkívüli Népművelési Bizottság titkárságánál (Vármegyeháza) nyerhető. — Áramszünet lesz vasárnap, július 13-án reggel 6—8 óráig. ön o ÉRTESÍTÉS. Tisztelettel értesítem kedves vendégeimet és vevőimet, hogy telefont sze- Teltettem fel. Telefonom száma: 378. Szíves megkeresést kér Bődey Gyula vendéglős és sörkereskedő, Zalaegerszeg. — Pályázatok. A nag)t.anizsai polgármester július 29. déli 12 órai határidővel pályázatot hirdet egy városi állatorvosi és egy, II. o. fogalmazói állásra. Az állásokat választás útján töltik be. — Szombathelyi cserkészek Muraközben. A szombathelyi Faludi gimnázium 51-es Figyelő csapatának 24 tagja kerékpáron Pongrácz István tanár vezetésével körutat tesz a visszatért vidéken s Szentgotthárdon, Muraszombaton és Alsólendván át érkeztek Csáktornyára, ahol Bicsák József városi tisztviselő és felesége üdvözölték őket. Megtekintették a város nevezetességeit és a felgyújtott zala- újvári kastélyt. Felvonulásuk után a Csáktornyáink megvendégelték őket.
