Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-07-12 / 157. szám
1941. július 12. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5. Egy délután a napközi otthon apró polgárai között Reggel 8 óra tájban benépesül a Tüttősy-ut- cai csecsemővédő udvara. Benépesítik azok a szegény kisgyermekek, akiknek a szülőit a kenyérkereset gondjai már a kora reggeli időben elszólitják otthonukból és csak este térhetnek haza. Ezek a kisgyermekek egész napon át felügyelet, gondozás nélkül maradnának, kitéve minden testi és lelki veszedelemnek, ha a Szó- ciális Missziótársulat nem venné gondjaiba őket s nem biztositana nekik egész napra új otthont, ahol a kisgyermekek igazán otthon érezhetik magukat, mert jó bánásmódban részesülnek, kedvükre játszadozhatnak és elegendő tápiáié- \ kot is kapnak A Szociális Missziótársulat a két hosszú nyári hónapban évről évre megnyitja ezt az otthont, — a napközi otthont —, s ezzel a tényével is méltán kiérdemli a társadalom elismerését és háláját. A hét elején nyílt meg a csecsemővédőben a napközi otthon és annak vezetését Csiszár Erzsébetre bízták. A gyermekek jó időben az udvaron töltik az egész napot. Igazán jó helyük van a lombos fák árnyékában. Ha az idő kellemetlen, bevonulnak a tágas nagyterembe, ahol szintén kényelmesen mozoghatnak. Pénteken délután megtekintettem a napközi otthon életét. Mint jóismerőst fogadtak a gyermekek. Körém sereglettek, pedig hát felügyelőjük a nekik legkedvesebb munkát végezte: ozsonnát osztott. Meglepett az a csend és nyu galom, amit tapasztaltam. Ötvenhármán voltak és még csak rájuk sem kelleti szólni. Mikor azután már mindenki megkapta a jókora darab kenyeret, a felügyelőnőtől kérdeztem egyet-mást. És a legiöbbszőr a gyermekek siettek a válaszadással. Megtudtam, hogy tízóraira kapnak kenyeret és tejet s az ebéd mindig két fogásos. Megkérdeztem, mi volt a mai ebéd ? — Zöldbableves, meg mácsik! — kiáltották karban. — De milyen mácsik ? Az egyik valami túrosa szót mondott, amit nem értettem. Ismételt kérdésemre azután Krá- nicz Laci, aki most már ar ötödikbe megy, bátran, határozottan kimondotta: — Darás mácsik! — Jó volt? Szereted? — kérdeztem. — Ja, ja, hogy szeretem! — Nohát — folytatom — mivel te úgy szereted a darás níácsikot, föl is írom a nevedet. — Bácsi, az én nevemet is írja föl, — kiáltották nyolcan-tízen, akik között a leghangosabb egy kis mosolygós fekete leányka volt. — A te nevedet is felírjam? Hát mi a neved, .aztán meg hova jársz, óvodába, vagy iskolába ? Megmondta a nevét, meg azt is, hogy az első osztályba járt, mire a többiek egyszerre kiáltották: — De megint az elsőbe megy. — És a kislány csak tovább mosolygott s megerősítette társai mondását. Értesités NÉMETH JÓZSEF tQzelő > és építkezési anyagkereskedő 1941 április 1-től kezdődően épü» letfa és metszett áru e 1 a d á s á f bevezette. — Kéri a nagyérdemű 3 fit közönség szives pártfogását N FUrészpor megrendelhető. 3 Üzlet i Kossuth Lajos utca 62. w O) 10 — Hát, — kérdeztem tovább, — ki tudja, hogy, ha valaki minden osztályt kétszer jár, hány esztendő, aljpt végzi el a hat psztályt? Bajsz Károly, aki a negyediket végezte, rögtön kész volt a felelettel: — Tizenkét esztendő alatt. Csakhogy most már hetedik is lesz ám! Itt közbevág Ivránic Laci: — Én ismerem ám a bácsit. Egyszer már benn is voltam a Zalamegyei Újságban. — Engem is írjon be a bácsi az újságba! zúgta megint egy csoport. — Jó, beírlak benneteket, de előbb mondjátok meg, mit szerettek legjobban játszani? Bajsz Károly adja meg a választ: — Királyom, királyom, adj egy katonát. — Hát jáIsszátok el! Rögtön Tölálltak. Egyik oldalon fiúk, a másikon leányok összefogózva. És felhangzik előbb itt, azután amott a kérés: királyom... Fut az egyik sorból a másikba egy fiú, egy leány, erősen neki az ellenkező sornak. Ha azt áttöri, nyert és üdvözlik. Aki nem tudja áttörni, szégyenkezik. Amíg ez a játék nagy hahotázás közben folyik, az udvar másik részéből nagy ostorpattogás hangzik. Mintha pisztollyal lövöldöznének. A kis Bor Jóska I. o. »lovaz« ott. Zablát tett pajtikája szájába, hosszú »maz- zag« volt a gyeplője s hajtotta körbe. Persze a csikó néha kirúgott a hámból. Azért kellett a rövidnyelű hosszú karikással folytonosan pattogtatni. Egyik kitűnő méhészünktől származik az alábbi, nagyon is megszívlelésre méltó nyilatkozat : A táplálkozástannal foglalkozó szakemberek mondják, hogy a XX. század népességének halvány fogalma sincs arról, mit dobott el magától, amikor a mézfogyasztást csökkentette, ezzel kapcsolatban a méhészetet kihalásra ítélte. Köztudomású, hogy minden élő szervezetnek cukorra van szüksége, még- pedig elsősorban a növényvilág termelte szőlő- és gyümölcscukorra, amelyből a mézben 72—82 százalék található. A méz a legtisztább cukor, amelynek tulajdonságait a vas, a mész, a foszfor, de különösen az életben nélkülözhetetlen vitamintadtatom fokozza. Azt is megállapították a mézről, hogy a vérben lévő piros festőanyagot, a hemoglobint gyarapítja. Kísérletek is történtek ennek igazolására. Két testvérfiút méz-, illetve tejkúrára fogtak. A kisebbik gyermek vérében 53, a nagyobbikéban pedig 70 százalék hemoglobin volt. Az, amelyik mézet evett és vérének hemoglobin tartalma 53 százalék volt, a mézevés nyomán 4 kg-ot hízott, vérének piros festőanyaga pedig 82 százalékra emelkedett, ezzel szemben a másik, akinél a vér hemoglobin tartalma 70 százalékot mutatott, a tejkúra után csupán 1 kg-ot hízott és vérének piros festőanyaga csak 8 százalékkal emelkedett. Mézfogyasztásunk feltűnően csekély. Ha méztermésünket 10 ezer métermázsára becsüljük, akkor egy lélekre körülbelül 10— 12 deka jut, de valójában még ennyi sem jut, mert hiszen a termelés jókora hányadát üzemi célokra fordítják és jelentékenyebb mennyiséget exportálunk is. Ezek figyelembe vételével az elfogyasztott méz fejadagja aligha lehet több 5—6 dekánál. Milyen tá~ Egy darabig néztem a játékot, azután elbúcsúztam. — Isten veletek gyerekek! Játsszatok csak szépen tovább.,. — Elgyün még bácsi? Gyüjjön el többször is! — kiáltották felém búcsúzóul. Megígértem, hogy még sokszor meglátogatom ők|3t s igazán megelégedéssel hagytam el az otthont, mert meggyőződtem afelől, hogy a napközi otthon valóban otthona a so^ szegény gyermeknek. A Szociális Missziótársulat jólelkű hölgyei anyai szeretettel gondoskodnak róluk. De várjuk természetesen a társadalom támogatását is és megismételjük a Szociális Missziótársulatnak a napokban közölt ama kérelmét, látogassák meg a társadalom tagjai közül minél többen a kisgyermekeket, akik jó felügyelet alatt vannak ott s tegyék számukra még kellemesebbé az időt. yc. vol állunk tehát a mézfogyasztás terén a külföldi államoktól, ahol a mézfogyasztás fejen- kint 1—8 kg. között mozog, aszerint, hogy milyen kultúrájú államokról van szó. Az adatok ugyanis azt mutatják, hogy amilyen mértékben fejlődött valamely államban a njo- dern táplálkozás tudománya, annál nagyobb a mézfogyasztás, amelynek előnyeit alapos kísérletezésekkel is bebizonyították. A mézfogyasztás kívánatos fellendítése a méhtenyésztés felkarolása nélkül nem lehet eredményes. Ma az a helyzet, hogy az ország lakosságának 0.28 százaléka foglalkozik méhészettel. Ha a falu összetételét tekintjük, ahova tulajdonképen a méhészkedés való, megállapíthatuk azt a szomorú adatot, hogy nemcsak a gazdák, de a falu népének hivatásos vezetői sem foglalkoznak méhészkedéssel. Pedig mindenütt be lehetne állítani néhány méhkast vagy kaptárt, hiszen pontos és megbízható adatok vannak arról, hogy olyan helyen, ahol sok a méh, a gyümölcs- termés, a hüvelyes, általában a magtermés sokkal nagyobb, mint olyan helyen, ahol kevés a méh. Néhány méhcsalád eltartja a háztartást mézzel, amelyből nagyszerű mézbor, legnemesebb ecet, finom likőr és pálinka, mézsör is készíthető, de olyan nagyszerű kon- zervek, tészták, tápláló eledelek állíthatók elő a méz segítségével, amelyeknél finomabbat kevés ember ismer. FERENCJÓZSEF KESERÚVIZ Miért kell a méhészetet fejleszteni?
