Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-09-27 / 220. szám
XXIV. évfolyam. 220. szám. ARA 10 FILLÉR * / 1941. szeptember 27. SZOMBAT. MegjeiemL Hétköznaponként délután. Szérkeaztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC Hirdetések díjszabás szerint. Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 P« Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368. Első it k II1 pcli ti kát | Egy nemzet élete és boldogulása szám- j tálán tényezőtől függ, de azért nem mond- * hatjuk azrt, hogy mindegyiknek egyformán ' nagy a jelentősége. Nem könnyű azonban az egyes tényezőket jelentőségüknek megfelelően sorrendbe csoportosítani, hanem bizonyos fokozatot kell felállítani. Mert hogyan állapítsuk meg egyesekről, milyen rang illeti meg mindegyiket. Ez az összehasonlítás különösen a külpolitika és belpolitika esetében nehéz. Fontosabb-e a nemzeti élet szempontjából, hogyan rendezkedünk be befelé, vagy pedig döntőbb szerepe van annak a viszonynak, amely a külvilággal kapcsol Össze? Erről a kérdésről lehetne akadémiai értekezést írni, de talán hamarabb megtaláljuk a feleletet, ha gyakorlati példák után indulunk, különösen a legutóbbi évtizedek történelméből. A német nemzeti szocializmusról tudjuk, hogy a Német Birodalom helyzete Versailles után váltotta ki. És, amikor a belpolitikai fordulat következett, Hitler uralomra jutott, mi sem volt természetesebb, mint hogy most már fceljes erővel igyekezett a Versaillesben teremtett helyzetet megváltoztatni. Ezért kellett a német belpolitikát teljesen ennek a külpolitikai célnak szolgálatába állítani. Á fasizmusról is tudjuk, hogy létrejötténél a világháború utáni európai helyzetnek nem kis szerepe volt. így ennek is logikus következménye j volt, hogy a belpolitika a külpolitikai törekvésekkel hangolódott össze. A magyar történelemben sem ismeretlen a külpolitikai érdek elsőbbsége a belpolitikával szemben. Bár alakilag önálló magyar külpolitika csak 1918 óta létezik, azt a viszonyt, amely hazánkat Ausztriához kapcsolta, nagyjában mégis csak külpolitikai viszonynak lehet mondani. Már pedig tudjuk, az akkori belpolitika jóformán telítve volt azokkal a problémákkal, amelyek a közös ügyekből folyóan adódtak. Hiszen a pártalakulások is kevés kivétellel ehhez a külpolitikai helyzethez alkalmazkodtak és főbb progralmapontjaik ezzel függtek össze. Maga az uralkodó kormányrendszer sem volt más, mint veíülete a dualizmusnak, mint külpolitikai tényezőnek. Tisza István gróf azonban nemcsak a dualizmus érdekeivel igyekezett belpolitikáját összhangolni, hanem közvetlenül a monarchia külpolitikai érdekeinek is alávetni, természetesen azért, mert meggyőződése szerint az) teljesen megfelelt az ország érdekeinek. A külpolitika a trianoni időkben sem vesztette el jelentőségét a nemzet életére és így ezek az idők is túlnyomórészt a külpolitika elsőbbségének a jegyében állottak. Az első időben rendbe kellett hozni az ország beléle- tét. Úgy látszott, mintha nem is létezett volna akkor más probléma, más föladat, mint belpolitikai. Pedig az országot akkor nemcsak külpolitikai veszélyek fenyegették, de legfőbb nemzeti célkitűzésé is, — a revízió külpolitikai jellegű volt. Ha bent nem teremtettünk volna akkor rendet, nemcsak a nemzeti célkitűzésektől távolodtunk volna el, de, ki tudja, a külpolitikai veszélyek még mi mindent nem zúdítottak volna ránk. Ha a széles tömegek akkoriban a kül- és belpolitika közötti összefüggésnek talán nem voltak tudatában, egy későbbi időszakban maga a kormány, illetve annak vezetője világosan leszögezte ezt az összefüggést A finn sajtó az angol jegyzékről Az angol kormány azt a jegyzékét, amelyben megfenyegeti a finneket arra az esetre, ha folytatják a háborút a szovjet ellen, a norvég kormány utján juttatta el a finn kormányhoz. Ez az út rendkívül szokatlannak látszik, mivel az angol érdekek finnországi képviseletét az amerikai követség vette át, normális körülmények között tehát csak ez a diplomáciai képviselet jöhetne tekintetbe ilyen közvetítés szempontjából. Finn körökben az a benyomás uralkodik, hogy ez a jegyzék az angolszáz hatalmak második offenzi- váját jelenti, amely szintén a szovjet kívánságára történt, mint az első ofíenziva, amely békéről szóié híresztelések terjesztéséből állott. Ezzel kapcsolatban rámutatnak arra, hogy, ha tényleg azt követelik angol részről, hogy a finn csapatokat a régi határokra vonják vissza, ez a követelés teljesen érthetetlen, mivel a finn csapatok már jóval ezelőtt elérték ezeket a határokat. Ugyancsak érthetetlen az angol követelés annyiban is, hogy miért nőm hozakodtak! ezzel elő korábban, amikor még normális diplomáciai kapcsolatok voltak Finnország és Anglia között. A csütörtöki finn sajtó részben már állást foglalt a brit jegyzékkel szemben. !Az Ilta Sanomat azt írja, hogy a brit lépést nem kell komolyan venni. Ha az angolok most olyan! nagy súlyt fektetnek a finn előnyomulás megszüntetésére, ez csak azt bizonyítaj, hogy a! Szovjetunió helyzete rendkívül megrosszabbodott és a bolseviki birodalom sorsát csak egészen különleges rendszabályokkal lehetne még megfordítani. Az Aja Suunta hangsúlyozza* hogy az angol beállításból kitűnik, hogy Finnországnak minden oka megvan a dolgok további fejlődését a legnagyobb figyelemmel kisérni. Egyébként a Petsamo elleni angol támadás már világosan bebizonyította, milyen s a nagy »barátság«, amelyet Anglia a finn nép | iránt táplál. De Gaulle megalakította „a szabad francia nemzeti tanácsot“ Közzétették a de Gaulle által Londonban alakított »szabad francia nemzeti tanács« tagjainak névsorát. A tanács különböző ügyosztályainak vezetését eszerint a következő személyekre bízták: Külügy: Maurice de Jean, gyarmatügy, pénzügy és közélelmezés: Plewin, katonai ügyek: Le Gentilhomme tábornok, hajóhad és hajózás: Mutelier altengernagy, igazságügy és közoktatás: Caffin tanár, belügy és tájékoztatás: Diethelm, légügy: Callin. A tanács tagja lett »tárca nélkül« Thiery és Largenlieu. Le Gentilhomme tábornok régebben Dzsi- buti főkormányzója és a szomáli angol és francia erők főparancsnoka volt. Később a szíriai degaullepárti csapatok parancsnoka lett. — Muselier altengernagy 1940 óta a degaulle-* párti tengeri- és légierők főparancsnoka. — A külügyek intézésével megbízott Maurice de Jean hosszú évekig volt a berlini francia nagy^ követség titkára. A háború kitörésekor Daía- dier magántitkára, majd később de Gaulle magántitkára lett. és tudatosan alávetette a belpolitikát a külpolitikai érdekeknek. Magyarországnak az aktív külpolitika terére való lépését először Bethlen István gróf akkori miniszterelnök hangoztatta és pedig Zalaegerszegen 1926. Áldozócsütörtökjén, amikor Kray István báró mellett beszélt. Beszédére fölfigyelt akkor az egész Európa, különösen az azóta szégyenteljesen kimúlt kisántánt, amely abban a balga hitben élt, hogy a trianoni Magyarország soha £iem lesz képes aktiv külpolitikára. Azóta már beljebb kerültünk a világtörténelem kapujából annak kellős közepébe. Szinte napról-napra mutatkozik meg a világtörténelem dinamikája és a nemzeti életnek csaknem minden terén érvényesül. Az az össze| függés, amely kül- és belpolitika között már; addig is megvolt, ma fokozottabb mértékben áll fönn. És, ha addig alá kellett rendelni a belpolitikát a külpolitikai érdekeknek, mennyivel inkább érvényes ez a mai helyzetben?! Valósággal a testünkön érezzük a belpolitika és külpolitika összefüggését. Amit a történelem tényként állapít meg, azt, mint erkölcsi tételt, amely a mai viszonyok között különösen kötelező erővel bir, így is megfogalmazhatjuk: mennél magasabb hullámokat ver a világtörténelem, armál inkább kell a belpolitikát a külpolitikai érdekeknek mértékben! alakulásá- (-) , alárendelni, mert annal nagyobb függ a nemzet sorsa a külpolitika tói.
