Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-09-22 / 215. szám
ÄRA 8 FILLÉR XXIV. évfolyam. 215. szám. 1941. szeptember 22. HÉTFŐ. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. P O L I TIK A I N A P IL A P Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC Hirdetések díjszabás szerint. Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 F« Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368. Megnyitották a Széchenyi-ünnepségek sorozatát A kormányzó szózata Széchenyi István gróf születésének 150. évfordulóját országszerte nagy ünnepélyességgel ülik meg. Az ünnepélyek sorát vasárnap délelőtt i a Pesti Vigadóban rendezett emlékünnep nyitotta meg. Megjelentek az ünnepélyen :> a kormányzói pár, a kormány tagjai, valamint a közélet, tudományos és társadalmi élet ^kiválóságai, akik előtt Bárdossy László miniszterelnök méltatta Széchenyi István gróf korszakalkotó tevékenységét. Fél 11 órakor harsonaszó jelezte a kormányzó és hitvese érkezését, akiket Bárdossy László miniszterelnök és bárcziházi Bárczy István fogadott a Vigadó bejáratánál. A kormányzói párt a Vigadót zsúfolásig megtöltő közönség hosszantartó, lelkes ünneplésben részesítette. Az ünnepség bevezetéseként az Egyetemi Énekkar elénekelte a Himnuszt. Utána a Kormányzó meggyujtotta az emlékezés fáklyáját és a következő szavakkal adta át az ifjúság küldöttségének: — Emlékezzünk gróf Széchenyi Istvánra, a leghívebb és legnagyobb magyarra, aki égő fáklyaként világított és világít ma is nemzetének. Tüneményes élete, kiapadhatatlan alkotó ereje és irány tadó eszméi mindenkor útmutató fényt jelentenek a magyarság számára. A Széchenyi szelleméből fakadó tűz az áldozatos, tiszta hazaszeretet tüze. Átadom ezt a tűzet a magyar ifjúságnak. Hordozza lelkében, védje a viharban és vigye embertől emberig, faluról falura, városról városra! Az ifjúság képviselője ekkor magasra tartott fáklyával elindult a teremből és a fáklya mögött az előcsarnokban fölsorakoztak a koszorús küldöttségek s itt várták jneg az ünnepség befejezését. Az Egyetemi Énekkar eneke után Bárdossy László miniszterelnök mondotta el ünnepi beszédét. — A nemzet igazi ereje — így kezdte beszédét — saját véréből szármázott nagyjainak szellemében és munkájuk megvalósult eredményeiben él. Évezredes történelmünk alatt a Gondviselés a teremtő és irányító géniuszok egész sorát adta a magyarságnak. Csak az a kérdés, hivatkozhatunk-e nagyságukra jo lel- kiismerettei olyan értelemben, hogy a nemzet csakugyan magáévá tette szavukat es tanításukat? — Időszerű kérdés es valóságos számonkérés ez ezen a napon, amelyen a »Legnagy obb Magyar« emlékének ünneplesere gyűltünk ösz- sze. Széchenyi István magyar volt a fczíve gyökeréig. Magyar minden érzése és gondolata. __ öt valóban a Gondviselés magasabb hatalma küldte ide, erre a földre. Azért küldetett, hogy fölrázza álmából ezt a nemzetet, amely — mint valahol írja — az ő érkezésekor »mélyen aluttc. __ > i, I — Azért küldetett, hogy fölemelje, lolma- gasztosítsa nemzetünket, tudatossá tegye magyar hivatását és rendeltetését ezen a földön. Azt írja egy helyen: »Mióta eszemet birom, csak arra az egyetlen gondolatra összpontosítottam és feszítettem neki tehetségeimet, mikép lehetne hazánkat magasabbra emelni.« — Majd ezt írja: »Csak az a boldog, aki teremt s ennélfogva csak az, aki Istennek napszámosa.« — Valóban Isten napszámosa volt. A miniszterelnök ezután sorra vette Széchenyi alkotásait, majd hangoztatta, hogy a legnagyobb magyar számára a legfőbb, a legmagasabb, a végső cél mindig csak az volt, fokozni a nemzet szellemi és erkölcsi értékeit, kifejleszteni sajátos nemzeti valónkat. A kormányzói pár távozása után a kormány tagjai, a család és a többi előkelőség a fáklyás küldöttség után a Mária Valéria-utcán í át a Széehenyi-szoborhoz .vonultak. Ekkor harconák hangja mellett a fáklyavivő, 8 kísérőjével a kandeláber elé állt, majd a levente díszszázad tiszíelgére és a zászlók meg- haitása közben meffsrvnitotta a fáklvával a vente díszszázad tisztelgése és a zászlók meg- szobor előtti emléktüzet, ezután Varga József kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter mondott beszédet. — Hódolni jöttünk — úgymond — a legnagyobb magyar emlékének, akinek személyét nem a mi nemzedékünk illette ezzel a! tisztelő jelzővel. Mégis úgy érezzük, hogy eszméinek, írásainak és alkotásainak jelentősége^ alakja és emléke egy évszázad távlatában is egyre nagyobbodik előttünk. — Lánglelkű munkája századok mulasztását pótolta évtizedek alatt. Széchenyi akarat tából valósággal újjáalakult az ország. Nem családi származására, hanem fajiságára voltf rátartó, a legelesettebb magyart szerette legjobban, olyan időkben, amikor kevesen tartották szükségesnek a népi elein és különösért a magyarság sorsának valóban hatékony föl- lendítését. Beszéde végeztével Varga miniszter letette a szobor talapzatára a kormány koszo- I rúját. A kormányzó nevében Bárdossy miniszterelnök helyezett el koszorút a szobor talap-' zatánn. A koszorúk elhelyezése utáif*Nagy István, a Nemzeti Színház művésze elszavalta Arany János: Széchenyi emlékezete című költeményét. Ezután harsonajelek közben a futók fáklyáikat a szobor előtti emlékiűzről meg- gyujtották, majd lobogó fáklyáikat magasra tartva, futva megkerülték a szobor talapzatát. Közben a leventezenekar rázendített a' Himnuszra és ezzel a Széchenyi-szobor előtti ünnepély véget ért. Mérnetek újabb nagysikerei A vezéri főhadiszállásról jelenti a Német Távirati Iroda: Reichenau vezértábornagy, valamint Kleist és Guderian vezérezredes páncélos hadseregei a Kievtől keletre folyó bekerítő ütközetben a körülzárt ellenség erős részeit megsemmisítették és máris több, mint 150 ezer foglyot ejtettek és 151 páncélod harckocsit, 602 löveget és beláthatatlan meny-« nyiségű egyéb hadianyagot zsákmányoltak. A körülzárt ellennség megmaradt részeinek szétverése folyik. Halászbárkákon menekül a Krim-fólsziget lakossága az Odesszából behurcolt pestis elől A Fekete-tengeren számos, menekültekkel telt halászbárka igyekszik elérni a kaukázusi partokat. A Krhn-félsziget mennekültjeivel teltek meg a bárkák. A Kaukázusban azonban már napokkal ezelőtt eltiltották a kikötést. Azokat a kisebb gőzösöket, amelyek mégis eljutottak a rendelet kibocsátása előtt a kisebb kaukázusi kikötőkbe, azonnal vesztegzár alá helyezték és oiem engedték meg, hogy az utasok partra szálljanak. A vesztegzárat azért renndelték el, mert hetek óta ezer és ezer menekült érkezett Odesszából a krími félszigetre és számosán- közülük pestisben betegedtek és haltak meg. A menekültek elbeszélése j szerint Odesszában már hetekkel ezelőtt több- J ezer pestishalott volt és a járvány terjedését a legdrákóibb intézkedésekkel sem tudták! megakadályozni. Ezer és ezer halottat temetnek el naponkint a hevenyészetten fölállított barakkórjiázakból, amelyeket árokkal vettek körül és az árkokat oltott mésszel töltötték! meg. A járvány terjedése óriási pánikot idézett elő a körülzárt városban, ahol az orvoshiány is nagy nehézséget okoz. A néhányszáz odesszai orvos teljesen kimerült az állandói szolgálatban és sokan közülük maguk is meghaltak.
