Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-09-13 / 208. szám
XXIV. évfolyam. 208. szám. ARA 10 FILLÉR \ TE x 1941. szeptember 13. SZOMBA T MEGYEI Megjelenik hétköznaponként demian. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: ÍTERBOLY FERENC Hirdetések díjszabás szerint. Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 P, Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368. IsmerjQk meg Széchenyit! Ahhoz, hogy gróf Széchenyi Istvánt, a »legnagyobb magyart« szeressük és kövessük, először meg kell őt ismernünk, még pedig munkái, alkotásai alapján. Be keil ugyanis vallanunk, hogy Széchenyi Istvánt nagyon elhanyagolta a magyar társadalom, elhanyagolták az iskolák, az önképzőkörök, a tudományos társaságok és maga a közönség. Éppen ezért most, születésének másfélszázados jubileuma alkalmából arra kell törekednünk, hogy ez az alkalom közelebb vigyen bennünket őhozzá, az ő múltjához, faj- és felőszeretetéhez és megismertessen bennünket azokkal az eszmékkel, gondolatokkal, amelyekkel ő akarta a magyar fajtát és az országot megerősíteni, fölemelni és az európai kultúrába és a gazdag nemzetek sorába juttatni. Mivel Széchenyi az ember átalakításával kívánta a magyar elet különböző területein a viszonyokat átalakítani és az ember reformja által kívánta a maga reformjait megvalósítani, politikájában mindenütt elsősorban az emberre fektette a súlyt. Az ember volt az, akinek szegénysége fájt neki; az ember volt az, aki mint jobbágy állt előtte reformtörekvéseméi és éppen ezért ő is egyik legsürgősebben megoldandó kérdésnek a jobbágykérdést tartotta, mert látta és érezte, hogy a magyar fajtának nagy tömege minden jogból kitaszítva, de minden terhet viselve, nem kapcsolható be a reformok által megkívánt építő munkába. Meg kell az egész ország népének ismernie Széchenyi István önfeláldozó hűségét, magyar lelkét, áldozatkészségét, egészségének, életének föl áldozását oda kell vetíteni a ma kényelmes, sokszor az alkotó lelket könnyen az ajtónkívül rekeszteni akaró szándék elé, mert ennek a nemzetnek egy kincse és egy értéke van: az, hogy dolgozni kész magyar. Számtalanszor hangzott már el, hogy mi ne utánozzunk se külsőségeket, se lélekben idegen nemzeteket. Nekünk a mi ezeresztendős keleti hagyományaink, a magyar földön kitermelődött lelkiségünk az, amely új szellemet,, új életet tud biztosítani a jelenlegi és az újjá rendezendő Európában. Széchenyi munkái, alkotásai ma már mind hozzáférhetők és éppen a mai változó világban jó, ha olyan támasz áll mellettünk, mint Széchenyi István. Könyveiben a magyarság legfontosabb sorskérdései szerepelnek. Különösen ma kell tehát Széchenyihez menekülni, amikor világok rendülnek meg, országok keletkeznek és tűnnek el, nemzetek formálódnak át, — hogy legyen egy biztos pontunk, amely vezérel minket a helyes magyar vezető gondolatok fölismerése felé. Széchenyi ma éppen, annyira időszerű, mint volt 1830-ban, amikor a Hitel cimű műve megjelent. Terveiből, elgondolásaiból sok még életében megvalósult, sok csak halála után, de, a mindent átfogó, hatalmas reform-programmja tulajdonképpen még ma sincs kész s ennek maradéktalan megvalósítása érdekében kell mindnyájunknak dolgoznunk. Legyen áldott a mag, amelyet ő hintett el munkájával ebben az országban és legyenek áldottak azok, akik az ő követőji s ezáltal az uj magyar élet kiformálására vállalkoznak. A Kormányzó látogatása Hitler vezér és kancellár főhadiszállásán A Führer kitüntette a Kormányzói Magyarország kormányzója a birodalmi vezér és kancellár meghívására szeptember 7-én Németországba utazott. A birodalmi vezér szeptember 8-tól szeptember 10-ig a keleti fronton lévő főhadiszállásán látta vendégül a kormányzó urat, akit útjára elkísért Bárdossy László m. kir. miniszterelnök, valamint Szombathelyi Ferenc altábornagy, a m. kir. honvédvezérkar főnöke. A kormányzó úr kíséretében volt még: Sztójay Döme m. kir. titkos tanácsos, berlini m. kir. követ, továbbá Dietrich von Jagow, a német birodalom budapesti követe. A látogatás tartama alatt a kormányzó úr és a birodalmi vezér a politikai és katonai helyzetet ismételten megbeszélte. Megbeszéléseiket a két nép hagyományos fegyverbarátságának szelleme hatotta át, amelyet a bol- sevizmus ellen folytatott együttes küzdelem újból megerősített. A politikai és katonai megbeszéléseken magyar részről résztvett a m. kir. miniszterelnök és külügyminiszter, valamint a m. kir. honvédvezérkar főnöke, német részről pedig von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter és Keitel tábornagy, a német véderő főparancsnokságának főnöke. A látogatás ideje alatt a kormányzó úr fölkereste von Brauchitsch tábornagyot, a német hadsereg főparancsnokát és németországi tartózkodásának befejezéseként Coring birodalmi tábornagy is vendégül látta a Főméltó- ságu xírat. Berlinből a látogatás részleteiről még a következőket jelentik: Magyarország kormányzójának a Führer- rel való találkozását jellegzetessé tette az a tény, hogy a magyar és a német csapatok a bolsevizmus elleni előrenyomulás első napjaitól kezdve vállvetve győztesen harcolnak az európai kultúra megmentéséért és a bolsevista világveszély megszüntetéseert. A hagyományos fegyverbarátság, amelyről a hivatalos közlemény beszél és amely régóta rányomta bélyegét a magyar-német együttműködésre Európa újjárendezésében, hetek óta újból és újból beigazolódik az ágyuk dörejénél. Magyarország volt az első európai állam — mondják Berlinben —, mely a háromhatalmi egyezmény, vagyis a fiatal nemzetek jogi alapelvei mellett nyilatkozott. Amikor azután arról volt szó, hogy a bolsevista fenyegetést végérvényesen elhárítsák az európai kontinens felől, Magyarország, amel^ mar 1919-ben száműzte a maga földjéről a! kommunizmust, azonnal újból Németország ég szövetségesei mellé állott. Ma a vitéz magyart alakulatok már mélyen Ukrajna szívében, a Dnyepernél harcolnak, győzelmesen haladva előre az új Európa arcvonalának kötelékeivel. Igv kézenfekvő volt, hogy most eljött az ideje a két, politikailag már régóta és most' újból katonailag is egy úton haladó nemzet vezetői újabb találkozása számára. A látogatás programmját teljesen a katonai célszerűség szerint állapították meg. Míg 1938-ban a kormányzó németországi utazása az ünnepélyes fogadások jegyében állott, ezúttal a keleti főhadiszállás zárkózottságában folyó megbeszélések álltak az előtérben, amelyeket a Führer magas vendégével az egész katonai és politikai helyzetről részben négyszemközt, részben legszorosabb külpolitikai és katonai munkatársa jelenlétében folytatott. A látogatás tetőpontja volt, hogy a Führer* ünnepélyesen adományozta a kormányzónak a vaskereszt lovagkeresztjét. Szíves szavakkal méltatta a kormányzó katonai érdemeit, aki ma újból a nagy német birodalom oldalárt áll, mint a magyar honvédség legfőbb parancsnoka. Papén vissza utazott Törökországba A Neue Züricher Zeitung berlini tudósítója jelenti, hogy Papén visszautazott Törökországba. Föltehető — írja a tudósító [—, hogy az orvosi kezelésen kívül, amelynek ai nagykövet alávetette magát, alkalma volt vezető politikai személyiségekkel is érintkezésbe lépnie. Clodius törökországi tárgyalásait illetően, berlini hivatalos körökben továbbra is hangsúlyozzák, hogy ezek a tárgyalások kizárólag gazdasági jellegűek. A baseli Nationalzeitung ezzel kapcsolatban ankarai tudósítást közöl, amely szerinti Törökországban is azon igyekeznek, hogy kiemeljék Clodius tárgyalásainak gazdasági jellegét. Ezzel a törekvéssel magyarázzák azt ä tényt, hogy a német gazdasági küldöttség Ankarába való megérkezése után Szaracsoglu külügyminiszter elutazott a fővárosból.
