Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)

1941-09-12 / 207. szám

XXIV . évfolyam. 207. szám. ÁRA 8 FILL« 1941. szeptember 12. PÉNTEK'. MEGYEI Megjelenik nétközna poriként üe its tan. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-fér 4. Teieíon: 128. P o L1T1K AI N A Pl L A P Felelős szerkesztő: HE P» BOLY FERENC 8 Hirdetések díjszabás szerint, j Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 P« I Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368. Roosevelt követe egyórás kihallgatá­son volt a pápánál A Szel Italy a szerdán este 8 óra 30 perc­kor magánkönyvtárában külön kihallgatáson fogadta Taylort, Roosevelt külön követét, aki az egy órás és öt perces kihallgatáson át­nyújtotta Roosevelt személyes üzenetét. A kihallgatás után Taylor az amerikai sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy a jövő héten még egyszer megjelenik a pápa előtt és minden valószínűség szerint. 22-én vissza­tér Washingtonba, hogy magával vigye a Szent­atya válaszát Roosevelt számára. Az elnök megbízottja a Iáhallgatáson elő­adta Rooseveltnek azt az óhaját, hogy Ame­rika és a katolikus civilizáció között a kapcso­lat szorosabb legyen. A pápa nagyon szívesen fogadta Roosevelt küldöttjét, akivel angolul beszélgetett. Hír szerint Taylor tájékoztatta a pápát Roosevelt elmondandó beszédjének egyes részleteiről. Ezekre Maglione államtitkár fog válaszolni, amit azután Taylor megkábelez Washingtonba. Az igazi válasz azonban csak a pápánál való második kihallgatás után tör­ténik meg. Azt a tényt, hogy ez a kihallgatás Roose­velt beszéde előtt történt meg, diplomáciai körökben igen figyelemreméltónak tartják. — Myron Taylor Roosevelt üzenetét szóban adta át, de időről-időre elővett egy kis noteszt^ amelyben föl jegyezte Roosevelttel folytatott utolsó megbeszélését. Diplomáciai körökben ügy vélik, hogy szó volt az Amerika által Szovjetoroszországnak nyújtott segélyről is és arról az ellenállásról, amelyet az amerikai katolikusság ezzel szem­ben tanúsít. 30 miiliá rabszolga várja a félszobái dulásáf a Szovjetunióban A linzi Volksgarten épületében óriási szá­mú hallgatóság előtt érdekes előadást tartott egy Kajetán Klug nevű német származású volt szovjet állampolgár a Szovjetunióban ta­pasztalt élményeiről. Klug megrázó szavakkal festette le, hogy hogyan tengődnek a GPU hires kinzóbörtönei- ben, a moszkvai Ljubjankában az emberek. Megrázó képet nyújtott a szovjet internáló­táborokról is. Az itt sínylődő 30 millió rab­szolga kilátástalan élete elbeszélésének legmeg­rázóbb részlete. Számtalan német, balti szár­mazású és más nemzetiségű népek fiai ten­getik itt szomorú és egyben szörnyű életüket. Maga Kajetán Klug egy balti báróval, egy : római katolikus püspökkel, bécsi és berlini kémikusokkal és mérnökökkel volt együtt. — Harminc centiméter széles ágyakban aludtak, naponta 14—16 órát voltak kénytelenek a téli sötétben dolgozni, azonban nyáron, amikor ál­landó világosság volt, ötven órát egyfolytában dolgoztak. Kajetán Klug ezekkel a szavakkal fejezte be beszédét: »Hivatva érzem magam, hogy 30 millió ember rabszolgaságáról beszéljek, bár ezzel veszélybe sodrom az Unióban élő csalá­domat. Hisz ezeknek n szerencsétleneknek1 egyetlen reményük a német nép és vezére, mert tudják, hogy csak innen jöhet a fölsza­badulás.« Tájékoztató a hősi halottak hozzátartozói részére A honvédelmi miniszter értesíti a Szov­jetunió elleni háborúban résztvevővők és az lőtt hősi halált haltak hozzátartozóit, hogy a hadbavonultak sorsa iránti érdeklődésekkel a Magyar Vöröskereszt Egylethez (Budapest, VIII., Baross-utca 15.), a hősi halált haltak) anyakönyvezési ügyeiben pedig a honvédelmi minisztérium 22. osztályához (Budapest, V., Honvéd-utca 28—30.) fordulhatnak. A hősi halottak hátramaradottainak gon­dozása iránti kérelmeket a lakhelyük szerint illetékes hadigondozó bizottságnál kell elő­terjeszteni, amelyek községekben a járási fő- szolgabirák, városokban a polgármester mel- íett működnek. Több oldalról fölmerült azzal a kérelem­mel kapcsolatban, hogy egyes hozzátartozók hősi halottjukat hazaszállítani óhajtják — közli a honvédelmi miniszter, hogy e kérdés, meg­valósításának eshetőségeit — tekintettel a szál­lítás óriási nehézségeire — a harcmezőre ki­rendelt bizottságok tanulmányozzák. „ Ennek megtörténte után fogja az érintett hozzátar­tozókat a hazaszállítás esetleges lehetőségeiről külön-külön értesíteni. Ilyen irányú előter­jesztést és a jövőben esetleges még hozzá be­érkező kérelmeket tehát nem áll még módjá­ban elintézni. Fölhívja a honvédelmi miniszter a hősi halottak hozzátartozóit, hogy a jelen tájékoz­tatóban foglalt kérdésekre vonatkozóan ne for­duljanak a hadrakelt sereg alakulataihoz, mert azok ebben az ügyben nem hivatottak intéz­kedni. Az egyetlen gyermek Nemrégen érdekes előadást hallottunk az egyetlen gyermek lélektanáról. Szociális, nem­zeti szempontból sajnálni való jelenségnek ne­vezik ezeket a gyermekeket. És mennyire igaz ez, mert nagyon sokban különbözik az úgy­nevezett egyke a többi gyermektől. Miben nyilvánul is meg ez a különbség? Az egyetlen gyermek nem mindig, de leg­többször önző. Bátran kérdezhetik, hogy miért? Ennek is megvan az oka. Azért, mert az egy­ke nem tanulta meg, hogy játékait, uzsonná ját és egyéb holmiját mással megossza. Nen tudja megérteni, hogy lehet valaki, akit test vérnek szoktak nevezni és annak ugyanannyi joga van, mint neki. Az egyke nem ismeri a testvérek közötti könnyeket, a karácsonyestij örömet. Hiába halmozzák el mindenféle drága ajándékkal. Pedig milyen felejthetetlenek a téli esték, amikor az egész család együtt van és három-négy testvér vígan játszadozik a gyemlékszobának kinevezett sarokban! A test­vérek megtanulják a gyöngébbet védelmezni, az elesettet gyámolítani, a sírót vigasztalni. Míg az egyke állandóan arra figyel, hogy mit csinálnak a felnőttek, mit beszél a mamai vagy a papa, addig a testvéreknek kisebb bajuk is nagyobb annál, semhogy a nagyok! beszédét hallgassák. Ahol több gyermek van, azok mindegyi­ke föltétlenül megtanul önálló lenni. Az egy­kére annyira vigyáznak, hogy örökre meg­fosztják önállóságától az örökös »oda ne menj«, »vigyázz, megütöd magad«-dal. Igaz, hogy sold fájdalomtól kíméljük meg, de egyben igen sok tapasztalattól is megfosztjuk. Elvetendő dolog az is, hogy az egyetlen gyermeket a szülők sokszor egyenrangú barátnak tekintik! s ezzel a gyermek lelkét nehéz kérdésekkel terhelik meg. Otthon rendszerint anyja tár­saságában van, gyermek játszótárs nélkül és így sokszor kérdezget mindenfélét anyjától, ki többé-kevésbbé meggondolatlanul válaszol az örökös unszolás miatt a gyermek kérdé­seire. Ezekben az egyedüli gyermekekben sok­szor alapos neuraszténiát idéz elő a rossz ne­velés. Az egykék között nem ritka az ét­vágytalan gyerek és ezek a kis csemeték saj­nos elvesztik gyermeki egyszerűségüket és koravének lesznek. Mert legfontosabb eszköz a nevelés szem­pontjából a társasjáték. A szülő, nevelő nem alkalmas erre. A gyermek szellemi képessége a játéknál fejlődik ki, mert a játék alkalmat ad a leleményességre. Az egyke mindig 'a; »jó« tanulók közé tartozik, az egyke vnem veti alá magát a szabályoknak. Az iskolában sokszor elkerüli társait, barátságtalan, zárkó­zott lesz, nem tud alkalmazkodni és rend­szerint ábrándvilágban él. Képzelete gyakran egészen másfelé vezeti, mint kortársait és így; koraéretté válik. Pedig a kertész is megteheti, hogy féltveőrzött virágait üvegházban nevelje, állandóan őrködjék fölöttük és mégsem teszi, hanem kiülteti a májusi ég alá és hagyja, hogy szabadon, minden mesterséges beavatkozás nél­kül fejlődjenek, virágozzanak. így vagyunk a gyermekkel is és rajta kell lennünk, hogy ne vegyük el a gyermektől önállóságát, vigyáz­zunk, nehogy koraéretté váljék, hagyjuk sza­badon fejlődni. Nem kell félteni az óvodától, hiszen odavaló. Az apró emberek társasága igen jó hatással lesz egyetlen gyermekünkre. Itt megtanulja védeni a magáét, becsülni a

Next

/
Thumbnails
Contents