Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-08-27 / 194. szám
Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telelőn: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: IIE R B O L Y FERENC Hirdetések díjszabás szerint. Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 P« Postatakarékpénztári csekkszámla: 40.368. Munka és arany Érthetetlennek és furcsának tűnik föl a fönti két fogalom egymás mellé helyezése. Munka és arany ? Hiszen amíg a munka fáradságot, vért és hitet, életerőnk koptatását jelenti, addig az arany, a tőke nyugalmat, derűs világnézetet és epikureizmust tükröz visz- sza. Hogyan kerülhet ezek után sorban egymás mellé a gazdasági életnek ez a két összetevője? Tudott dolog és ezért fölösleges hangsúlyozni, hogy már az 1914-es, de különösen a mostani világháború gazdasági indítékok miatt vált elkerülhetetlenné. Nemcsak két világnézet harca ez, hanem két merőben különböző gazdasági fölépítés küzdelme is egyidőben. Harca ez a munkára, mint egyedüli és ezért legfontosabb gazdasági alkotóelemre támaszkodó társadalomnak az arany egyeduralmát és felsőbbségét hirdető kapitalizmussal. A katolikus egyház minden időben tiltakozott az egyik, vagy másik oldalra történt kisiklás ellen. NIII. keó pápa már 1891-ben Rerum Novarum cimű körlevelében negyedszázaddal megelőzte korát, amikor a társadalmi megszervezésben jelölte meg a szociálisabb gazdasági berendezkedés alapját. Rá negyven évre, 1931-ben XI. Pius pápa Quad- ragesimo Anno kezdetű enciklikájában olyan szociális tételeket szögezett le, amelyek a társadalmi, gazdasági és politikai megszervezés terén elsőrendű fontossággal bírnak. A kapitalizmus mai elfajult állapotában nem egyéb az embernek embertársa és népeknek más népek által történő kihagynálá- sánál. Az arany birtoklása jogtalan előayyö- |&t biztosít a ^termelő eszközök birtokos áriak a munkaerő birtokosával szemben, annál az egyszerű ténynél fogva, hogy aranybányája esetleg eggyel több aranybányája van. — Múlhatatlan szükségességnek tűnik a munka és aranyr közti megbillent egyensúly helyre- állítása. Egymagában az arany nem döntheti el emberek és népek sorsát. Becsületesebb és emberibb, valóságosabb gazdasági tényezőnek kell átvennie eddigi elhatározó jellegű szerepét és ez nem lehet más, mint a munka. A modern nemzetgazdaságtan azt vallja, hogy, csupán a munka képes értéknevelő hatást kiváltani és mint ilyen, egyedül csak ez lehet az összehasonlító segédeszköz értékek és árak kiszámításánál. A munka dinamikus erőállaga többletértéket termel és ez a többietérték egyenes arányban áll a kifejtett munkával. Ezt számokban kifejezve, eljutunk a munka- értékegységhez. Ebben a rendszerben a mező- gazdasági és ipari munkás éppen úgy megkapja a maga érték jelzését, mint az intellektuális területen dolgozó egyén. Az arany problémája Amerika fölfedezése után azonnal, tehát már jó néhány évszázaddal ezelőtt előtérbe került. Az óriási mennyiségű arany, amely az Újvilágból Európába özönlött, alapvető változást idézett elő a földrész gazdasági struktúrájában. Az aranyat tekintették egyedüli üdvözítő eszköznek, éppen úgy az arany volt a gazdagság kizárólagos meghatározója. Smith Adam, a liberális gazdasági rend atyja, ugyan azt vallotta, hogy nem az arany, hanem a nemzeti munka ösz- szesége képezi az állam gazdasági pillérét* ennek ellenére azonban az értékes sárgaszinű fém egyre nagyobb teret hódított, a bankjegykibocsátó bankok az aranyra építették födöze- jtüket. Az arany, a mindenható, világformáló arany a leggyávább tárgyak egyike. Amint veszélyt szimatol, szedi az irháját és menekül, így menekült az első világháborúban és így menekül most is. A menekvés iránya akkor is, most is, az Egyesült Államok, amely ma a földkerekség aranyának nyolcvan százalékát mondhatja magáénak. Magától értetődő jelenség volt ezek után, hogy az arany menekvése az erős valutájú, nyersanyagban mérhetetlen gazdag, kivételes földrajzi és katonai helyzetű Amerikában még inkább növelte az arany és a munka közötti aránytalanságot — a munka rovására. Ennek kiküszöbölésére került most j előtérbe a munka-értékegység. Vezető gondo- I lata az elgondolásnak, hogy egyén és nép nel rendelkezzék többel, mint amennyit munka- képessége, termelő ereje és találékonysága révén joggal elérhet. Ez döntse el a holnapi rendben a gazdasági elsőbbséget és nem az arany lélekvásárlo hatalma. Egyének és népek, világrészek megkülönböztető kritériumául fogadjuk el a legnemesebb értelemben vett munkát. Ne a hideg és érzéketlen, léleknélküli, ellentmondást nem ismerésével tűrhetetlen állapotot sárga fémé legyen a végső szó, hanem a munka verejtéke, vért, hitet és meggyőződést kívánó! nemessége a világ nagy dolgaiban a vezető! szerepet. A magyar gyorsseregtest az utolsó Dnyeper hídfőkért túl védelemre készülő szovjet csapatok gyülekezésének állandó megzavarásában hatásosan működnek közre a magyar légi kötelékek is. A honvédcsapatok szelleme és harckészsége egyébként a nagy hőség ellenére is változatlanul jó. Angol és szovjet csapatok behatoltak Iránba Isztambuli beavatott körök értesülése szerint angol csapatok összesen kilenc ponton lépték át az iráni határt. Ezek közül fontosabbak Khorazan és délen Bandat-Sahpuron kívül Ro- vantir és Lar. A szovjetcsapatok behatolási pontja a Kaukázustól délre, Jolfánál volt, de sovjet csapatok léptek át az iráni határon a Káspi-tótól keletre, Bender-Sahnál is. Török részről kijelentik, hogy az iráni ellenállást Achmed Han marsall irányítja, aki az isztambuli hadiiskolát végezte. Az Irán ellen küldött angol csapatok számbeli erejéről sem Londonban, sem Wavell tábornok főhadiszállásán nem hajlandóid nyilatkozni, csupán annyit közölnek, hogy brit és indiai csapatokat vetettek harcba. Az a tény, hogy e hadműveletek vezetésével Waved tábornokot bízták meg, nem jelenti azt, hogy — hangoztatják Londonban — szükségképpen ő készítette el a hadműveletek terveit és közveetlenül iráanyítja is annak végrehajtását. Az iráni haderő erejét Londonban egy, páncélos dandárra és két-három hadosztályra, számszerűleg pedig százötvenezer emberre becsülik. Légpád régi életéből Amikor szabad és királyi kiváltságos mezőváros volt Kezünkbe került Légrán .szabad és királyi kiváltságos mezőváros tanácsainak 80 évvel ezelőtt kiállított két hiteles bizonyító levele- A minden tekintetben értékek és érdekes levél egyikének teljes szövege a következő: { — Mi a szabad, és királyi kiváltságos Légrád tekintetes nemes Zala vármegyében helyezett mezővárosnak kapitánya és tanácsa adjuk tudtára mindeneknek, a kiknek illik: miszerint, miután mi a mai alól irt napon, hónapban és évben a szokott tanácskozási helyen a közboldogságnak előmozdítása, s polgártársaink s lakosainknak ügyeiknek elintézése Végett összegyülekezvén, rendes tanács ülésünket tartottuk volna: akkoron Krainecz Borai légrádi lakosnő személyesen előttünk megjelenvén, elő szóval vallotta, hogy saját városunkban 72 Sz. fekvő házat, házhelyet, kertet s a rajta levő összes épülettel ház részszel együtt Gregorits Imre és Horváth Máriái hites társaknak Légrádon örökképpen és meg- masolhatatlanul 140 azaz egyszáznegyven foAz Ukrajnában küzdő szövetséges erők keleti csoportja — s benne a magyar gyorsseregtest — az utolsó Dnyeper-hidfők össze- roppantásán, illetve a további hadműveletekhez való fölkészülésben tevékenykedik. Az ellenséges hídfőállások megtörésében s a folyón
