Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-08-23 / 191. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. augusztus 23. A kenti herceg Washingtonban A kenti herceg a hétvégét Roosevelt elnökkel tölti, majd hétfőn az elnökkel együtt Washingtonba utazik. A herceg a szövetségi fővárosban az Egyesült Államok kormányának hivatalos vendége lesz. A hétfői nap folyamán megtekinti a virginiai Norfolk hajógyárait és katonai intézményeit. Este Roosevelt elnök estebédjén vesz részt, kedden pedig Baltimore- ban meglátogatja a Glenn-Martin repülőgépműveket. A herceg szerdán indul vissza Kanadába. — o — Huszonhat muraközi pap közül nyolc nem tette le a hűségesküt A Csáktornyái ferences kolostorban össze- jsjjyülekezett 26, Muraközben működő katolikus pap és két órás megbeszélés után 18 letette a hűségestül, ami azt jelenti, hogy mint a magyar hazának hű gyermekei, a rilagyar államnak hűséges polgárai, minden tekintetben teljesítik azokat a követelményeket, amelyeket a magyar állam minden polgárától megkövetel. Jelen volt az eskütételnél Vida Ferenc dr. Csáktornyái főszolgabíró, Száraz István dr. szolgabíró, P. Murai Frigyes, a muraközi honvédség tábori lelkésze és Botár Árpád százados, katonai parancsnokhelyettes. Az a nyolc káplán, aki nem tette le a hűségesküt, rövid időn belül elhagyja Muraközt. — o — Muraközből jött levél A múltkor muraközi kirándulásomról számoltam be e lap hasábjain. Akkor azt írtam, hogy az ottani nép az idegen iga alatt is megőrizte lelkének gazdag kincseit és várja, hogy kiönthesse, megmutathassa nekünk. Azt gondoltam, ezzel véget is ért írói érdeklődésem Muraközzel szemben. Pedig, ha logikus akarok maradni, ha meg akarom mutatni, hogy nem hangzatos frázis, nem egy napra szóló színes szavak szemet vakító görögtűze, amit leírtam, akkor arról is be kell számolnom, mint válik valósággá mindez. anyja ölébe.« Lehet, hogy Jugoszláviánál, amely a kegyetlen mostoha szerepét játszotta, ezt a lehetőséget félni kellett, de az eredmény jogosít a büszkén boldog kijelentésre: Magyar- ország Kormányzója kiadta a parancsot honvédéinek az ezeréves határokig való vonulásra. A bentiek, különösen Zala vármegye fáradhatatlanul munkálkodtak és nem engedték, hogy az anya szeretettel ölelő karjait valaki Í3 lefejtse gyermekéről. Ila meg kellett volna halnia, még akkor is, hidegre meredten, elválaszthatatlanul karóitól volna. Azonban nem volt egészen alaptalan a félelmük. »A horvátok küzdöttek értünk, hogy, mi horvátok vagyunk. Pedig dehogy. Mi muraköziek lágyunk, nem horvátok. Ha mi tisztái muraköziesen beszélünk, egy horvát sem fog megérteni bennünket. A mi természetünk Ifi más. A muraközi nép szeret imádkozni és dolgozni, nem örökké politikailag küzdeni, mint a horvátok, akik ebben ismeretesek az egész világon.« Szilárd erkölcsi alapra mutatnak a következő sorok, amelyeket köteles tisztelettel, de egész magyar szívvel mondott horvát érzelmű papjának: »A horvátok csak a katolikus hitnek ártottak azzal, hogy elszakadtak Magyar- országtól. Húszezer katolikus leány kötött vegyesházasságot az oláhokkal. És most oláh gyermeket szülnek. Sokan meg áttértek az oláh vallásra. Az örömünket ezért sem tudjuk kifejezni, hogy visszatérhettünk Magyarországba. Aki azonban belátna szívünkbe, az sokat látna. A jó Isten az látja a mi szívünk nagy odaadását Magyarországnak. A lelki életünk érdeke kívánta, hogy az eddig másnak átengedett politikai szerepet átvállaljuk és Magyarországért dolgozzunk. Hívott Szent István, Szent Erzsébet, Szent Margit. Most pedig boldog vagyok, hogy nemcsak Krisztus, akit a szentáldozásban mindennap szívembe zárok, akinek szemébe mindennap beletekintve találkozik szemem a magyarok szemével, akik szintén e szembe néznek, hanem a magyar haza is összefűz bennünket.« A végén így ír: »Bocsásson meg, ha az írásom hibás.« Megbocsátani valónk nincs, de meleg szeretettel szívünkhöz szorítunk téged, kedves muraközi levélíró, hogy lelked kincses mélységét fölnyitottad Ó3 veled együtt minden jó magyar, vallásos magyar, hűséges magyar, értékes magyar muraközi testvért. Krisztus és a magyar haza szeretetében köszöntünk mindnyájatokat! —rög. Történelmi vonatkozások a keresztnevek tükrében Bevallom, adÓ3 maradtam volna olvasóink eme jogos igényével szemben. Nincs ugyanis módomban, hogy személyesen utánanézhessek a megvalósulásnak. Talán örökre kiegyenlí- ; tetlen maradt volna a számlám, ha nem ke- j rül kezembe egy levél onnan a Muraközből, írómba betűkkel, tele helyesírási hibával, fogalmazási zökkenőkkel, idegen nyelv mondat- ezerkezetével van itt íróasztalomon. Mégis mindezek ellenére, ha lehetne, szóról szóra leközölném. Biztos, nagyobb lenne az érdeklődést keltő hatása, jobban gyújtaná a lelkeke* a benne lobogó Isten- és hazaszeretet, mintha így lerövidítve, átstilizált formában kerül ide. Indiszkréció nélkül azonban ezt nem tehetem. Ezért kell átszűrve a közvélemény elé vinnem. De még ezt is szívesen teszem, mert a levélnek gazdagsága így is törleszti az én adósságomat és kincses ajándék az olvasónak. A bevezető soroknál az Ur Jézus esete jut eszembe. Meggyógyít tíz, rothadtan mozgó élőhalott leprást. Elküldi őket a papokhoz. S visszajön az egyik hálálkodón megköszönni az életet adó jóságot. A muraközi nép is 23 évig szabadságtól, anyjától, Magyarországtól megfosztott élőhalott volt. Most visszanyerte szabadságát, visszatérhetett az anya keblére. — Csak a végső diadalig a három hónap bizonytalansága szinte a végpusztulás előtti agónia félelmével szorította a szíveket. »Jaj de milyen hosszú volt ez a három hónap, amióta a magyar honvédek bejöttek. Hosszú volt azért, mert nem volt mindeddig tiszta a helyzet, hogy Muraköz kié marad. Mert igazán, ha a Muraközt horvátok kapták volna, jaj nekünk, akik dolgoztunk, hogy magyarok maradjunk, tönkre tettek volna sokat tőlünk (közülünk) a horvátok.« Ezért követelték, jogosan követelték, hogy az anyaország mindent megtegyen érettük. Különben »úgy nézett volna ki, mint mikor az édesanya a rabságból visszatért gyermekét ölébe veszi és ez a gyermek itt most minden szenvedését és vágyát elfelejti, élvez édesanyja szeretetében. Az édesanya pedig ezt a gyermeket, akit egyszer elvesztett, visszaadja, hogy ezentúl még jobban kínozzák azért, mert örömmel elszaladott Az egyik stockholmi / lap beszámolt arról, hogy amikor elfoglalták Bengházit, az angolországi anyakönyvi hivatolokban számos apa újszülött gyermekét Bengházi keresztnéven jegyeztette be Azóta ugyan az angolok kénytelenek voltak Bengháziból kiszaladni, azonban egy csomó brit csemete most már élete végéig kénytelen a Bengházi nevet viselni. Nem baj, jó tanulság az nekik, legalább sohasem felejtik el, hogy abban az é- szakafrikai kikötőben milyen megszégyenü- lés érte John Búit. Alig kezdték megvetni lábukat az angolok a gazdag Indiában, máris divatba jött náluk mint leánynév India. Az angol fiuk akkoriban Bombay keresztnevet kaptak. Kedvelt keresztnév volt Cooc hires felfedező és utazó vezetékneve is. Száz esztendő előtt, amikor Anglia és Kina között a hirhedt ópiumhábo- ru folyt, mert a kínaiak nem akarták az angoloknak megengedni a gyilkos ópium bevitelét, felkapták az öpium keresztnevet. Az elmúlt század ötvenes éveiben az angolok nagy rokonszenvet tanúsítottak a magyarok iránt. Ennek azonban az igazi oka az volt tulajdonképen, hogy igy akarták bosz- szantani az osztrák kormányt. Akkoriban számos angol gyermek jutott a Kossuth keresztnévhez és azt az angol helyesírás szabályai nak figyelembevételével rendszerint Kaszöt- nek ejtették ki. Klapka György tábornok, Komárom védője is részesült: abban a megtiszteltetésben, hogy vezetéknevét keresztnévvé avatták. így többek között Jerome Villiam londoni kereskedő kisfiút Jerome Klapka néven jegyeztette be. Ebből idővel felnőtt korában lett Jerome Klapka Jerome világhírű író, | aki úgy igyekezett apja ízléstelenségét korrigálni, hogy furcsa keresztnevének csak kezdőbetűjét használta. Az 1914. é3 1918. évek közötti világháború során az angol apák ismét siettek gyermekekeiknek időszerű neveket adni. így sok gyermeket Wilson névre kereszteltek Wilson elnök iránti hódolatuk jeléül. Számos leányka! a Lusitánia szépen csengő nevet kapta az elsüllyesztett amerikai hajó után. Volt fiú, akit Kitchenernek kereszteltek a sírját a tenger*, fenekén megtalált Kitchener lord emlékezetére. Az angolok annakidején büszkén hirdették, hogy a skagerraki tengeri ütközethet az angol hadihajók nyerték meg. Bárha ez nem fedi teljesen a történelmi valóságot. Vélt igazuk bizonyítására rengeteg fiút Skagerrak! néven jegyeztettek be az anyakönvbe. Volt angol katonák, akik a világháború idején megfordultak az európai szárazföldön, ezt a tényt úgy örökítették meg, hogy a háború után született gyermekeiknek tömegesen adták az Yperne, Antwerpen, Bordeaux, PárÍ3 és Dunkerque keresztneveket. Dunkerque a mostani háborúban ismét aktuálissá lett, bárha az angolokra nézve nem valami dicsőséggel. Intézeti sapkák, utalványnélküli cipők, ernyők, fehérnemfiek Horváth Jenő-nél
