Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-08-18 / 187. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. augusztus 18. 2. Bomba robbant a Csáktornyái zsinagóga udvarán Csáktornyán csütörtökön délután a zsinagóga udvarán pokolgép robbant. A robbanás (olyan erős volt, hogy 300 méteres körzetben fez ablakok betörtek, a zsinagóga egy része pedig rombadőlt. A zsinagógában senki sem tartózkodott, így halálos áldozat nem volt. A robbanás erejétől megijedt Yidák Anna, úgy, hogy szívszélhűdésben a helyszínen meghalt. Azonnal nyomozás indult meg a merénylők kézrekerítésére. Két ismeretlen kerékpárosra terelődött a gyanú, akik huzamosabb ideig tartózkodtak a zsinagóga udvarán. Nagyszabású árdrágitási per a zalaegerszegi törvényszék előtt Schlesinger Rezső, 40 éves, izr. valláséi, mihályfai terménykereskedő folyó évi június hó 2Ö-án elutazott a perlaki járásban fekvő Ligetvár községbe és ott több gazdától ösz- Bzesen 800 métermázsa morzsolt kukoricát vásárolt a Muraközre érvényes 22 P mázsánkénti legmagasabb ár helyett 27 P-s árban. Ezt a kukoricát később, július elején Tapolcán eladta Kovács Gyula izr. vallású terménykereskedőnek, Szabó István vegyeskereskedőnek és Meindl József molnárnak 29.50 pengőjével s ezek tovább szintén, nyereségre árusították, jóllehet a kukorica makszimá'is ára nálunk Muraköz kivételév el 21.80 P. A tapolcai csend- őrörs hosszas nyomozás után rájött a sorozatos árdrágításra s jelentést tett a zalaegerszegi kir. ügyészségen. A nagyszabású árdrágitási ügyet ma tárgyalta a zalaegerszegi kir. törvényszék uzsora- birósága vitéz Horváth Bertalan dr tanácselnök vezetésével. A tárgyaláson Schlesinger beismerte bűnét, de azzal védekezett, hogy a makszimális ár nem volt pontosan megállapítva. Ezt az állítását azonban az elnök a rendelkezés fölolvasásával megcáfolta. ítélet a késő délutáni órákban várható. Beszélgetés Zalaegerszeg legöregebb iparosával és Magyarország legöregebb tűzoltójával A régi Zalaegerszeg polgári társadalmának Ina egyedüli képviselője Bita Lajos bácsi, aki, iámig dolgozni tudott, cipészmesterséget folytatott és fáradhatatlanul buzgó tűzoltó volt félszázadnál hosszabb időn át. Bita bácsi szerkesztőségünket évenkint egyszer meglátogatta Anna napja előtt pár nappal. Ilyenkor arra kért bennünket, írjuk meg, hogy az ólai temető Anna-kápolnájában Anna napján szentmise lesz. A múlt évben is, meg az idén is azonban hiába vártuk Bita bácsit. Nem jött. Csak most vasárnap délután pillantottam meg őt az Ap- ponyi-utcában és mindjárt meg is kérdeztem, miért került el bennünket két esztendőben? Talán beteg volt? Bita bácsi így válaszolt: — Hosszú ideig voltam az ólai Anna-ká- polna gondnoka, de a múlt évben huszonegy hétig beteg voltam, hát lemondtam. Meg azután öreg is vagyok már. Nem nekem való jez a munka. — Ugyan Bita bácsi, hát hány éves már? •— kérdeztem tovább. — Hát — felelte —, ha a főszerkesztő ür jól tud számolni, akkor könnyen kiszámíthatja. Csak annyit mondok, hogy tizennégy esztendő múlva száz leszek. — Isten tartsa meg addig is jó erőben, egészségben, kedves Bita bácsi. Most hát nyolcvanhat éves. — Az bizony, de melléje még más is. Én vagyok Zalaegerszegnek legöregebb iparosa és Magyarországnak legöregebb tűzoltója. ötvenhat esztendeig voltam tűzoltó. Az önkéntes tűzoltóegylctbe 1879 március 25-én léptem be. Voltam csapatparancsnok, azután ezakaszparancsnok és 1934-ben léptem ki. Tetézik emlékezni, akkor kaptam az érmet is. Mindent tudok igazolni is, mert mindig magamnál hordom az igazolványt. Mondok, ki tudja, mikor lehet arra szükség. Ezzel elővett a mellénye zsebéből egy keimén) kutéses kis noteszfélét s kezembe' adta. Abban van az igazolólap. Csakugyan 1879 március 25-én vették föl az önkéntes tuzoltóegye- sületbc és ezt aláírásával bizonyítja Kováts Károly főparancsnok (Zalaegerszeg első polFIGYELEM!------------Á H-I * <4J N N * a H u < (0 H O N A ARANY J. U.28 ÉPÍTÉST VÁLLALOK ÉPÜLETFA METSZETT ASZTALOS ÁRU ► > TELEFON 1—69 SZ. gármestere) és Strolnnaver Ferenc a 1 parancsnok. — Köszönöm szépen, Bita bácsi — mondottam s visszaadtam az igazolványt. — Látszik, még most is tudja, mi regula. írás nélkül még a szomszédba sem meg)' el, mert hát az írás, az mégis csak írás és megmond mindent. No és mikor váltott Bita bácsi ipar- igazolványt ? Bita bácsi erre a kérdésemre kimerítően és folyékonyan válaszolt, mintha csak olvasta volna: — Hát most már tetszik tudni, hogy nyolcvanhat éves vagyok. Igen. Itt születtem, építkezési vállalkozó Faanyag, szén- és tUzifanagykereskedő. Kérem a nagyközönség szives pártfogását. Zalaegerszegen, a Kaszaházi-utcában, a Horthy, Miklós-tértől balra az első házban, 1855 december 12-én. Három esztendőt, három hónapot és huszonkét napot szolgáltam a 48. gyalogezredben. 1878 szeptemberben kellett volna leszerelnem, de mivel augusztus 22-én a mi ezredíinket is mozgósították, levittek Boszniába és éppen Mária nevenapján értünk le. Ezt a napot mindig meg is ünneplem. December 29-én szereltem csak le és 1879-ben megnősültem. Minden előkészületet megtettem. hogy önállósíthassam magamat. 1880-ban léptem be az ipartársulatba, mert akkor a céhek már megszűntek. Attól kezdve dolgoztam mint önálló iparosmester és dolgoztam rendesen mint tűzoltó is. Mind a két munkát igen szerettem, nem is volt ellenem panasza senkinek sem. Ha a tűzoltóságot nem szerettem volna, nem is töltöttem volna ott olyan hosz- szú időt. No. most már tetszik tudni mindent. Azután egy kicsit elgondolkodott Bita bácsi, majd mosolyogva kérdezte: — Ezt meg akarja írni az újságba a fő- szerkesztő úr? — Meg én — feleltem —, hadd tudják meg, akik még nem tudnák, ki a legöregebb egerszegi iparos, meg ki a legöregebb magyar t?zoltó. — Köszönöm! — szólt Bita bácsi és én jó egészséget kívánva, kézszorítással vettem búcsút a veterán iparostól és tűzoltótól, hf. wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww ankönyv szil kségletét már most jegyeztesse elő a könyvkereskedésben! rinys
