Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-08-16 / 186. szám
6. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. augusztus 16. Jegyző, bíró meg a többiek Hadgyakorlat Irta: Gyutay István. Késő délutáni» an járt az idő. Meleg volt. A falunak lett volna még dolga a mezőn is, az állatok körül is, de maradhatott. A férfiak az utcán tereferéltek, asszonyok, lányok az ablakokból kukucskáltak. Voltak, kik az utcát söpörték, tisztították, mások egy-egy szál virágot tűztek a kapura, kis ajtóra. Pár gyerek karikázik végig az utcán, közülök a legelevenebb előlhancurozik, kiabál: — Jönnek! Már itt is vannak! Az emberek a mutogatás irányába tekint- getnek. Az apróbbja lábujjhegyről szemlélődik, kíváncsiskodik. Menyecskék, leányok igazgatnak hátrakötőjükön, hajukon. Egyik-másiknak nem elég már az ablak, a kerítéshez kerül. Maga a bíró is térül-fordul. Beszól ide is, oda is. Kérdez, magyaráz. Arcán komolyság ül, mint bakakáplár korában, mikor 12 emberből álló kis hadsereget vezényelgetett. Még bajusza is erre emlékeztet, hegyesre húzott, most is bátran odabökdöshetne vele a glédában elégedetlenkedő baka szeme közé. Mert megtette! De most még szebb, tömöt- tebb. Bárki fölcserélhetné csizmái ényesítaető- vei, ha a bíró uram nem az orra alatt viselné. Most is pödörgeti. Itt Péter, amott Pál szólítja meg. — Hányán jönnek? < — Tudja a szösz! Majd meglátod! A falu végén dalolnak. Szépen, szívvidí- tóan. Az utca megélénkül, zajosabb lesz. Leskelődnek, várakoznak. Porgomolyag karikázik, lassankint előtűnik egy lovas, utána katonák. Dalolnak, nótáznak, ütemesen aprózzák lépéseiket. Hadgyakorlat van, Sásasd falunak is jutott <egy század. Derék, magyar legények. Valamennyi tele van jó kedvvel. Szemük csillog, össze-összeakaszkodik a leányokéval. Ki tudja, nem szövődik-e lakodalom belőle... Persze, csak a leszerelés után... Bíró uram Pannija is az érdeklődők közt lábatlankodik. Csinos és rátarti, eladólánynak számít. Az apja észreveszi. — vNe, te, ne! Az alvégi Pénternek szántalak! A leány hátrább oldalog. A bíró meg teszi a dolgát. A lovas eléje ér. Mintha lovához nőtt volna. A ló apróz, megáll. Igen, mert a bíró intett. — Százados úr! A tiszt fölemeli kezét, a katonák megállnak. Azután a bíró felé fordul. — Kend a bíró? Nini, hiszen a Berci! Te vagy? Hej, de régen volt, emlékszel? A bíró is ráismert a századosra. Akkor még hadnagy volt, mindketten fiatalok, tele életkedvvel, jövő szinezgetésével. — Már hogyne emlékezném! Hogyne, 21 napra becsukott! Emlékszem, becsukott... A katonákat hármasával, négyesével a házakhoz osztották be. A faluban éjszakáznak', holnap reggel lesz a nagy »ütközet«. Valamennyi fogadkozik, hogy ő nyeri meg a nagy Pundák, III rendelésre mérték után. Alakítások, bélelés és gallérozások legolcsóbban ^== ifj. LAKI SÁNDOR szücsm esternél ■■■= Zalaegerszeg Bethlen Gábor u. 5. esetén nagy segítség egy jó Írógép Olympia és amerikai írógépek képviselete Zrínyi rt. könyvesboltja Zalaegerszeg »csatát«. Lassankint elül az utca zaja, belliről hallatszik már a vidám kuncogás, nevetés. Az utcán csak a százados meg a bíró marad. Paroláztak, idézgettek a múltból. Hosszasan, órákszámra. Megfeledkeztek ételről, italról. Egyik a másikszavába vágott: így volt, úgy volt. Még nyújtották volna a tésztát, de a bíróné értük ment, hogy elhül az étel. Ez sietést,parancsolt, mert az asszony mégis csak asszony, de azért megálltak minden második ház előtt. Volt is mit hallaniok »Trézsi bírótól«, merthogy ő volt a bíró, nem az élete- párja. — Ejnye, láncoshordta, azért sütök-főzök egész nap, hogy mitse érjen? Bánom is én. százados, vagy nem százados! De azért az Isten Jiozta! A bíró szépített keveset a dolgon: — Hátrább a nyelvvel, no! Úgy nézz a százados úrra, hogy együtt szolgáltuk a hazát! Beljebb kerültek.. Minden jó az asztalra került. Az asszony embere mellett ült. Áhi- tattal tekintgettek rá, mikor egy-egy katona- dolga került szóba. Elégedetten bólintett, tekintete’/ megsimogatta a nagydarab embert. Az me a töltött, kínált. A százados hiába sza- badkozott, hogy holnap nagy nap lesz, »uíko- zet«, szeretné megverni azt a másik századost, akit az ezredes »ellenségnek« rendelt ki. Az is derék legény, de ő különb. Mpg aztání neki olyan százada van, hogy megnézheti a félvilág! A bíró ezzel már nem értett egyet. — Hm, hát mikor én álltam a jobb szárnyon? Az volt a század! De még milyen! Csak be ne csukott volna a százados úr! Az asszonyért történt, kicsit elkéstem ... Erre már az asszony is fölfigyelt. — Mit, én értem? Emlékszem! Úgy volt, hogy akkor ígérte meg kend, hogy majd szüret után ... A bíró] a százados elé tolta a poharat. I öltött, biztatott. — Na, az Isten éltesse! De most már nem csuk be! Bizony nem! Az asszony barátkozása megszűnik. Szúrósabbra vonta szemöldökét, ellenségesen te- ícintgetett a századosra. Hogy is merte becsukni Bercit és az hogyan is engedhette becsukni magát. Dehogy is kínálta volna többet annak volt följebb valóját. Sőt olykor-olykor, csípőjére is került a keze, de nyelt, hallgatott. Nem érdekelte már a katonaság, se ezredes, se más. Felütötte fejet, magukra hagyta a férfiakat. Előbb még rácsokolta tekintetét Bercire, szegény, hogyan szerethette, hogy még azt is megengedte, hogy, becsukják. A százados utána szólt: — De haragos, mi baj, né, lelkem! Az ajtócsapódás volt rá a válasz. Berci röstelkedett, fonta tovább a szókötelet. Perc, óra a másikat kergette. Mire észrevették, éjfélen állt a mutató. A bíró űjabb literest tett az asztalra. — Ráérünk! Majd elintézem én annak a hadgyakorlatnak a sorsát! El, én! A százados visszadörmögött: — Azt, nem! De én tégedet, Berci, becsuklak, ha még egyszer a kezem közé kerülsz! Ezt meg én mondom! — Engem, hm, már megint engem? A bírót, ezt meg én tudom, hogy abból nem lesz semmi! De én becsukom a százados urat, mert a bíró én vagyok és senki más! A százados nevetett, arra gondolt, hogy a bíró kicsivel többet garatolt, most azért olyan fönntelt a hangja. Nem is sokat teketóriázott, kezet nyújtott. — Köszönöm! Aludjék jól, bíró uram! — Majd meglássuk! De annyit mondok', hogy a százados urat mégis becsukom... A századost magárahagyta. Előbb azonban elmagyarázta, hogy hol találja meg az üveget, a poharat, ha éppen szomjaznék. Ha éppen \kedve tartja, kenyerezhet is, az meg ott)van az asztal fiókjában. A kakasszóra meg ne vadjon semmit, mert az csak elronthatná az álmát. Különben, ő tudja az illendőséget, csak szólni kell, a többi jön magától. Az ajtóból mégegyszer visszaszólt: — Amit mondottam, megmondtam: becsukom a százados urat! Hiába minden, becsukom!'* Nem várta a százados válaszát, bezárta az ajtót. Azután mégegyet fordított a záron, megpróbálta, hogy nyilik-e. A kulcsot meg nagy nyugalommal zsebre tette. Kint szép csillagos volt az ég. Csönd volt, az egész fala aludt, a század is pihent. Itt-ott vakkantott a kutya, inkább azért, hogy élet]élt adjon, nem azért, hogy tolvaj jár a tilosban. Végig- botozott a falun. Figyelt. A templomnál jobbra kanyarodott, köhögött. — Hadnagy lír! Ébredjék, hadnagy úr! Álmos hang felelt: — Mi az, no? — A százados úr tiszteli. így meg amúgy érzi magát... — Hogyan? — Igv, rfieg amúgy, csak úgy! Nem a legjobban! A gyakorlatot meg intézze el a hadnagy úr! Na, az Isten áldja! A kakasok reggelre szóltak. Pity ui állott. A Göncölszekér rúd ja lefelé állt, a Fiastyúk is menekülni készült »csirkéivel« az égről. Valamelyik faluban jóreggelt kívánt a katonakürt. Mintha csak erre várt volna Berci századának kürtöse, az is beleerőlködött. A bíró tudta jól, hogy foglya is ébred, ha a hang megbirizgálja fülét. Sietett is. Éppen jókor, a százados már ajtót feszegetett. — Megmondtam, becsukom! Úgy tettem! Innen pedig ki nem jön! Csak azért a 21 napért... A százados haragoskodott, de utóbb kö- nyörgőre fogta a dolgot: — De, Berci, csak nem teszed? Bíró uram, mit gondol, ej, nó, felejtse! — Nem, én! Becsuktam! Csak mára, csak egy napra! De becsuktam! Megértette, becsuktam ! Hiába volt minden fenyegetés. Ég-földnek Ígérgetése is kárba veszett. A kardba- húzás emlegetése is kudarcot vallott. Mindenminden elszállt a bíró füle mellett. Megeiégelte, nagyot kurjantott. — Trézsi! Hol jársz? Gyere, vigyázz! Ki ne eresszed! De ne ám! Tudod, engem is becsukott és éppen miattad! Dolgom van, vigyázz, nagyon vigyázz... Zrínyi Szálloda Pontos és figyelmes kiszolgálás Kávéház és Étterem Csáktornya
