Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-08-16 / 186. szám
XXIV tol' 186. szám. ÁRA 10 FILLÉR Za Megjei°ni k hétköznaponként dclutím. Szerkesztőség és kiadóhivatal: lae°erszeí>\ Széchenyiítér 4. Telefon: L 28. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: ííÉRBŐL V FERENC Hirdetések bás szerint. Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.7Ö P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368. Saját ház Meleg rokonszenvvel kíséri az egész ország közvéleménye azt a mozgalmat, amelynek cétja .a sajátház megszerzésének lehetőségeit megkönnyíteni azok számára, akik ennek a nemzetnek becsületes, jószándékú, munkájukkal értékes tagjai és fönntartói ugyan, de gyökértelen, hányt-vetett, P/íidusnélküli életük rengeteg termőenergiáját vesztik el az otthonnélküliség lélekmaró bizonytalanságában. Száz- meg százezer magyar fárad el lelkileg azokban az aggodalmakban, amelyek a »lakó« mivoíttal járnak. Ezer meg ezer meg nem született magyar kisértet árnya sötétük azon az úton. amelyen a sajátháznéiküiiség számtalan apró, de fájó és megalázó sérelmein át a megpihenés, a megerősödés, a meggyökeresedés reménysége nélkül a bizonytalanságba vész. A kispénzű, de nagy szapomságú kétkezi magyar, a magas lakásbérrel és az erkölcstelen lelépési díjakkal viaskodó kisiparos és kiskereskedő, a műveltségének megfelelő lakásigények kielégítetlensége miatt nyugtalankodó és elégedetlenkedő középosztálybeli, mind a nemzeti erő rovására veszti el azt a pluszt, amelyet a lakásbizonytalanság folytán munkaképességéből föltétlenül le kell adnia. Az igaz, hogy a legújabban megjelent lakásrendeletek számottevő enyhülést eredményeztek a lakás- és lakásbéruzsora embertelenségeivel szemben.. És kétségtelen, ezek ‘ a szociális megértésből fakadó intézkedések számtalan magyar család megrendült nyugalmát és megcsorbult munkaképességét álli- , tották helyre, de a lakók tömegeit mégsem csökkentették s inkább csak a sajátháznéiküiiség súlyos betegségének fájdalommentesebb elviselését tették lehetővé. Nem állítjuk, hogy mindenkinek vágya és célja a sajátház. Nem állítjuk, hogy sajátház nélkül nem lehet teljes értékű munka. Vannak tiszteletreméltó munkaeredmények s vannak egyéni felfogások, amelyek a sajátház eszménye nélkül is tökéletesek, de viszont óriási azoknak a száma, akik a sajátház ideáját, mint életük megvalósítására váró legszebb álmot hordozzák lelkűkben. Milyen boldogság is az: sajátházban lakni. Egy szépen, higiénikusan megépített családi házban mennyi boldogság tanyázik. Ahol a család érzi, hogy othon van, altod, a saját kézzel ültetett gyümölcsfa, az ablak alatt nyíló jószagu virág, a kút, a kerítés, az udvar, minden — minden az enyém. Ahol játékosan kacagó gyermekem eltévedt, parányi lábnyomát zordon háziurak, harsány házfelügyelők nem tekintik házirend elleni vaskos kihágásnak. Ahol a család esti összeverődése idején túl a lecketanuláson, az 'újságolvasáson, a családi érdekű napi események megbeszélésén, halkszavu nótázásbán buggyan ki a boldogság. S a tisztaszivből fakadó családi dalnak nem szegi szárnyát a vékony falon át fenyegető, türelmetlen szomszédi kopogtatás. Ahol a család hurcolkodás-mentesen otthon van, ahol gyökeret verhet, ahol a családfő a bizonytalan otthon kínzó gondja nélkül termő erővel gondolkodhat!^ . . . A sajátház: — megnyugtató biztonság. Oltalom az élet ezerfele veszedelmében. Lel elvkönnyítő menedékhely. A sajathaz nemzedékek emlékháza, ahová repeső örömmel járnak visz- sza szerte a világból gyermekek, unokák és dédunokák. A sajátház az enyém, de az ott termett minden boldogság, minden jóered- ménv, minden energia az országé, a nemzeté. Sajátházhoz kell tehát segíteni minden magyart, aki arra vágyakozik, aki azt meg ;; tudja becsülni és védeni, aki arra mint munkás, józangondolkozású nemzeterősítő egyén méltónak bizonyul. Ha nézzük a háznélküliek negyedévenként megújuló keserű vándorlását, nagy erővel érezzük, hogy nemcsak a föld az, amely a magyart magyarnak lenni kényszeríti, hanem a ház, a sajátház is. Sőt elsősorban a ház, amelyben! lakom, ahova valóban hazamegyek, ahol megfrissülök, ahol családot alapíthatok és gyermekeket nevelhetek, ahol élni kívánok s ahol' majd meghalni szeretnék. Magyar földön minél több sajátház. Ez; is nemzetvédelem, ez is igazi nép- és honmentés. Ma vezették be a polgári közigazgatást az alsólendvai járásban Az átkoseinlékü kisántánt harmadik állama, előbb SHS királyság, majd Jugoszlávia, épen négy hónappal ezelőtt omlott össze. Akkor szabadultak fel a szerb uralom alól Zala vármegyének déli részei, de egyelőre magyar katonai közigazgatás alá kerültek, A Muráninnení vidék, az alsólendvai járás, a mai napon 1941, augusztus 16 án, kapcsolódott be telje sen az anyaország vérkeringésébe, mert a katonai közigazgatást a polgári közigazgatás váltotta föl, ami azt jelenti, hogy nincs többé különbség az alsólendvai járás és a vármegye eddigi járásainak közigazgatása között. Az alsólendvai járás elfoglalta a mai napon azt a helyet, ahonnan a trianoni parancs leszakította. Ebből az örvendetes alkalomból vitéz Teleky Béla gróf főispán magyar és vend nyelvű kiáltványban köszöntötte az alsólendvai járás lakosságát. Kiáltványában a következőket mondja a főispán : Magyar testvéreim! Négy hónappal ezelőtt, 1941. április 16-án szabadított íöl benneteket büszke honvédségünk g legfelsőbb- Hadúrunk parancsára. Veletek ünnepelt akkor minden magyar, mint minden alkalommal, amidőn 1938. november 2-a úta egy-egy elszakított ezeréves történetünk tért vissza a magyar hazához és fölhangzott Istenhez a magyar igazságba vetett törhetetlen hitünk ri^eg- hallgatásáért a hála adó ima és a magyar imádság. v De úgy éreztem akkor, közietek járván, veletek együtt, hogy a zalai szívek sohasem dobogtak oly hevesen, a zalai lelkekből és ajkakról sohasem szálltak boldogabb, hála- teltebb megnyilatkozások az Ég felé és any- nyi örömkönny nem csillogott a szemekben, mint e mindannyiunk részére felei ihetetlen, örömtől és boldogságtól ragyogó fölszabadulás és hazatérés napján. Bizonysága volt ez a nap annak, hogy Ti lélekben sohasem szakadtatok el a magyar hazától, ,az ősi vármegyétől, mert élt bennetek is az az erő, amely bennünk is élt és amely) sohasem szűnt meg a keserves 22 év alatt a hitet, bizalmat, az erőt a magyar igazság] érdekében munkálni és ez az erő a szentistváni gondolat maga volt. A szentistváni gondolatra épült föl a magyar haza és ez az eszme tartotta fönn a] magyar államot ezer éven át és ez az eszme j bizonyítja be most is, hogy a Mindenható által í számunkra, kijelölt ezeréves határok között en- ! nek az eszmének szolgálatában legyedül a’ | magyar nép képes Európának és a eivilizá- { eiónak e fontos őrhelyén, mint államalkotó és; fönntartó tényező, más nyelven beszélő testvéreink számára is a nyugodt fejlődést biztosítani. A szentistváni gondolat nemzeti és keresztény, örök értékű kincsünk, örökségünk, de egyúttal élő valóság is, mert biztosítja az= egészséges fejlődés, szociális haladás lehetőségét. A szentistváni gondolat jelenti azt is, hogy e hazában mindenki egyformán testvére a magyarnak, bármily nyelven beszél is, egyforma jogai és kötelességei vannak, népi sajátosságait megőrizheti, értékeit érvényre juttathatja, ezt biztosítja részére a magyar vezetés, a magas magyar kultúra, — csak egy a| föltétele mindennek és ez a föltétien hűség a magyar hazához és az állampolgári kötelességek fönntartás nélküli pontos és lelkiismeretes teljesítése. Kedves Testvéreim! Tudom, mily nehezen vártátok a fölszabadulás örömnapját és azt a pillanatot, amidőn magyar és vend nyelven adhattatok hálát a Mindenhatónak, ügy, ahogyan azt szívetek kívánta, igaz magyar ünnepet ülni vágytatok és megadatott néktek is, nekünk is, hogy együtt örvendezhessünk. És most, amidőn a haza testével és a vármegyével egybeforrva, a magyar életbe kapcsolódtok bele és velünk együtt akartok testvériesen megosztozni közös sorsunkban, jóban és rosszban egyaránt, — mégsem ünnepelni hívlak benneteket, hanem hálaadásra és komoly, építő munkára. Igen, Testvéreim, komoly, építő munkára, mert a magyar igazságért vívott harcnak nincs még vége. Most Isten rendelése szerint veletek megerősödve és új hitet nyerve, fokozott elszántsággal és bizalommal kell tovább haladnunk azon az úton, amelyet a szentistváni; gondolat hirdet széles e hazában és amelyen 1919-ben vitéz nagybányai Horthy Miklós, bölcs Kormányzó Erünk vezetése mellett elindultak felelős vezetőink. Az akkor kibontott zászló után törhetetlen
