Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-08-09 / 181. szám
' 6. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. augusztus 9. FERENCJŐZSEF KESERÜVIZ tegek tudták, ott várakoztak. Most azonban üres volt a szoba. A bíró maga kókkadozott benne. A legjobb foglalkozásban volt. Nem az asszonyt ütötte, nem is szalonnázott, hanem a község kékhasu bankóit simogatta egyenesre. Cipós panaszkodással köszöntött. — Itt van már? Jaj. A bíró abbahagyta a pénzrakosgatást, óku- láréját homlokára nyomta. Végignézett az érkezőn. — Nincs. Ej. nó, mi baj, sógor. Hm, de csehszined van. Hol fáj ? Cipós nyögött, jajgatott. — Mindenhol. Leginkább itt. beiül... Szíve környékére mutogatott. A bíró meg sajnálkozott. Hosszabb eszmecsere indult meg a baj minémüségének megállapítására. A bíró kérdezett, Cipós felelt. Utóbb megkopogtatta a tüdő tájékát, ahogy az orvos szokta. Hégi hivatalbéli ember volt, sokat tapasztalt. Végül is megállapította .hogy a baj nem is olyan nagy, mint kezdetben látszott. — Megvan. Egy kis bor, kevés izzad ás, talpra állsz. Cipósnak kifényesedett az ábrázata. — Bor? Persze, persze, tudom én, napokon keresztül ezzel gyógyítottam. Máskép, hej, máskép már a kántor uram nyújtogatná markát örököseimnél a tizesért.. . De az asszony eltiltotta, most azért jöttem, hogy rendelje vissza a doktor. A bíró megcsóválta fejét. Tapasztalásból tudta, hogy az asszonyknak külön törvénye van ,nem mert ellenszólni. Annál inkább sem, mert Boris az ajtón kivül térült-íordult, figyelt. Dolgozott is. Éppen az ajtó pereméről uj jazta le a pókhálót. Igen, mert jön az orvos^ legyen tiszta minden. Nem folytathatta, valami a konyhában erősen sustorgott, megütötte a fülét. — A rántás. így van ,ha sok a dolog. Nos, most odaégett... A biró meg az asszonyát figyelte. Amint az elviharzott, várt keveset, a pad mögényult, előemelintette a csutorát, megkortytntgatta. — Sógor. Itt az orvosság, piros, a javából. A sógor nyelt, újra nyelt. Szeme betegmódra tapadt a csutorára. Még hozzá piros Többet ér ez, mint ezer patikai kotyvalék. HTöbbet ér ez, mint ezer patikai kotyvalék. Megaztán pénzbe sem kerül, legfeljebb visz- szaadja majd a kölcsönt, ha a birósógor hasonló bajba kerül. Előbb a biró ivott jócskán, azután kérges tenyerével végig törölt a csutora torkán. így illik. Odanyujtotta a sógornak. — Igyál, ötven csepp, ha jól esik, duplázd meg. Cipós nem számlálta a cseppeket. Jó futása volt a bornak, helyet cserélt, megürült a csutora. — így, ni. Most már maradhat a doktor. A biró rátömött a kurtára. Kínálta a sórendelésre mérték után. Alakítások, bélelés és gallérozások legoSc&óbban ifj. LfeKI SÁNDOR szücsmesternél Zalaegerszeg Bethlen Gábor u. 5. oFeliiWiztcsitást a biztosítás minden ágában elvállal a JUH (“ I bizt, intézet zalaegerszegi főügynöksége. Érdeklődni lehet a „ZRINY I“ könyvesboltban d? ehfon: górt is, de az csak a vállát vonogatta. Nem mert. Aki beteg, legyen beteg, ne füstöljön. Kint Boris megkeverte a rántást, újra benézett a férfiakhoz. Rábandsitott a csutorára, azután a sógorra. Cipós biztatást látott az asszony szemében, megsimogatta a csutorát. — Na, mégegyet. Hej, ebben a gvógyulás. y.. • ^ Boris ráhagyta. — Egészségére. Ugy-e, nem lenne jó, ha a doktor vizet rendelne? — Vizel. Huh, vizet. A bíró ráböffent az asszonyra. , — Nem érted. Meg kell a sógornak gyógyulnia, merthogy aprók a gyermekek, meg aztán a bíróságot is rávégrendelkezem. Ugy-e sógor. — Úgy bizony. Gyógyuljunk. Megint ráhúzott. Jó, öblös volt a csutora de azért már amolyan sirontuli hangot adott. Kongósat, üresei, Szerencsére, hogy oldalán nem tudott Boris keresztültekintgetni,, mert összecsapta volna kezét. A sógor nem igen adta alább egy-egy nekiereszkedéskor félliternél. Valami jófajta lehetett, mert már a kalap is lekerült Cipós fejéről. De még a prusz- likot is kigombolta. Borisnak megint dolga akadt, bátrabban kinált a biró. — Ne sajnáld, sógor. — Nem is. Első az egészség. A gyógyulás jelei valóban egymás után ütköztek lei. Először a nyelv akadozott, azután a szem állott keresztbe. A kéz is hibázott, a pohár kerülő utakon talált az orr alá. Persze, pár csepp ilyenkor az asztalra feccsent. Kár- baveszett. A biró nem is hagyta szó nélkül. — Vigyázz, nó. Kevés termett, megbecsüld. A csutora mellé pintes is került. Járt kézről-kézre. A csutora üres volt, nem is tűrte meg az asztalon a sógor. Kezének erőszakos intésével a sarokba parancsolta... Szegény csutora. Életébe került. Hej, pedig jó párszor megtette az utat a birólakás és a szőlőpincéje közt. És most kimúlt. Nem csendesen, nagyot nyögött, amint a belépő körorvos ráhágott. Meg is ijedt, de a biró is. Nagyobbat mégis a kárvallott jajdult. — A csutorám. Hujnya, ilyen több nem lesz. Cipós is bizonyított, csakúgy, akadozva. — Nc-em lesz. Az orvos mentegetődzött, magyarázott. Hogy így, meg amúgy, ő nem akarta. De meg- megfizel i, azonban csak ugv, ha n betegek is megfizetnek a rendelésért. Drága minden, a csutora is, a vizsgálat is. A biró gondolkodik, oldalba böki a sógort. — Hallod ? Alighanem te fizeted meg a csutorát is. A sógor akadékoskodott. Mit? — A csutorát, eltörte a doktor, nem lehet az én károm. — A dokto-or? Mi-miféle do-oktor? — Hát, aki téged meggyógyít. — Engem? Azután melyik az, ez, .... vagy e-emez? Cipós a levegőbe bökdöste ujjait. Mutogatott erre is, arra is. Bizonykodott, hogy ő három doktort lát, pedig neki elég egy is, az is rendelhet olyat, ami papáldást hívogat magaután. De, ha már mégis túl kuli esnie a rendelésen, hát az a középső írjon valami kotyvalékot, a csutorát is az fizesse meg. Mikor pedig az orvos azt követelte, hogy öltse ki nyelvét, olyan nagyot csattintott fogával, mintha az asszonya vesepecsenvét tálalt volna eléje. Ezt már az orvos sem vette tréfára. — Kötelet. Ez, .... ez az eszét vesztette. Szegényt meg kell kötni. A biró csendesen mosolygott. Végig simo- simogatott tekintetével a sógoron. — • Nem hinném. Nem beteg már, csak sóit. A csvftorázás előtt jött volna a doktor ur. — Nem beteg? Hm. Hiszen hármat lát. — Hát, éppen ezért. Nem tudja azt az orvos ur, hogy ez a gyógyulás legmegbizhs- tóbb jele. Nincsen már baja a sógornak. Hej mégis csak a borban a gyógyülás. Az orvos rábólintott. Nem mondhatott ellene, félt, hogy Cipós érvei döntőbbek lesznek. Igen, mert az még jobban csattogtatta a fogait. Az orvos a háta mögé dugta kezét, nehogy kötszerére legyen szükség. Csak úgy, messziről szemlélgette a sógort, aki már a pintest is háromszoros szaporulatban látta, mert minduntalan melléje nyúlt. A biró közelébb piszkálta hozzá az üveget. — Sógor, azt hiszem, elég. A borból is, a doktorból is. Cipós ráhagyta. — Persze. A doktorból egy is sok. Há-á- rom meg, na, mit is mondjak, befellegzett. Há-árom,... háro-om? A sógor mindig lumgosabb lett. A bírónő is felfigyelt rá. Kezében elakadt a rántáskeverőkanál. Nagyot penderíilt. A lába körül ólálkodó Divat kutya lábára taposott. A kutya felszisszent. Ez még fokozta haragját, a rántáskeverővei oldalon simogatta, azután bedugta a fejét az ajtón. — Ejha, mit csinálnak, kentek. Ki látta, adta. Hol az a bor, elég volt. Az orvos a rántáskeverőt mustrálgatta, latolgatta, hogy melyik kap először, a sógor esik-e túl előbb a nehezén, vagy a biró. A biró a sarqk felé iszkolt, a sógor meg a pintest döntötte fel. Nézett, újra nézett. Cipósnak alighanem az asszonya rémült az agyába. A mámor hirtelen elszállt agyából. — Julcsa,... Julcsa,... látod, meggyógyultam. Nincsen már baj. A doktor előbbre került.^ — Hát, most hányat lát. kend? — Csak egyet, instálom, csak egyet. Az asszonyból elég egy is. Sok is, kevés is.. Na, meggyógyultam. Boris, Boris, de megijeszt tettél. A biróné beljebb került. Felemelte a pintest, meglötyögtette az ablak felé. — Alig hagytak a doktor urnák. Igaz, nem érdemli meg, mert én gyógyítottam meg a sógort... Három helyett most már egyet lát, De azt is sokalja... Kell ennél jobb gyógyulás? Nos, doktor ur, cseréljünk tudományt. Cipós szedelőzködött. A többiek dolguk után láttak. A körorvos is, hogy megkeresse! a csutora árát. KÉVEKÖTŐ ZSINEGEK és gabonás zsákok raktáron vannak a Schütz Áruházban.
