Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-08-02 / 175. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5. 1941 augusztus 2. esetén nagy segítség; egy jó írógép Olympia és amerikai írógépek képviselete 2r inyi ri könyvesbolt ja Zalaegerszeg Rövid beszélgetés a keszthelyi autóbuszon A napokban autóbuszon Keszthelyre utaztam. A vasútállomásnál egy korosabb úriember szállt fel és a kocsi jobboldalán az ablak meliett foglalt helyet, Az utasok száma meghaladta a húszat, igy tehát nem igen lehétett helyet változtatni. A illető úriember — amint megfigyel tem — kiváncsi érdeklődéssel szemlélte a vi déket. Megállapíthattam, hogy ismeretlen ezen a tájon. Bakon sokan kiszál tak és amig én ezeket figyeltem, addig az illető úr mellém te lepedett a leghátuisó ülésen. Zalaszentmihályig nem szóltunk egymáshoz. Ott azután megszólalt szomszédom, de inkább csak magának mondta: mánkás, vallásos nép lakik itt. Erre már én egyenesen hozzá intéztem a kérdést: Uraságod talán nem erről a vidékről való? Mosolyogva, de most hangosabban ismételte meg előbbi mondását. — Igen — válaszoltam — és miből méltóitatott ezt megállapítani ? — Hát — folytatta most már rendes beszélgetés formájában — abból, hogy akár a nagy táblábat, akár a keskeny földcsíkokat vizsgálom, azt találom, hogy itt minden talpalatnyi kis földet úgy kihasználnak, hogy jobban már nem lehet. Igaz, manapság már semerre sem láthatunk megmü- veletlenül maradt földet, de ezt csak itt tapasztalhattam igazában, mert autóbuszon utazom. Egerszegik vssuton tettem meg az utat s a vonatból nem igen figyelhettem meg alaposan a helyzetet. Az pedig amiből a nép vallásossá gára következtetek néni vehető úgy észre vo- vonatról, mint autóbuszról, mert a vasút nem az országúton vezet. Amint elhagytuk Egersze get, úgyszólván percről percre kereszt, feszület előtt haladtunk el és a férfiak nem feledkeztek meg a kalapemelésről, a nők a keresztvetésről. Sok országoí-világot bejártam, sok mindent megfigyeltem és, amit megfigyelek, azt emlékezetemben is tartom. Beszélgetésünknek itt végeszakadt, mert egy közbeeső megállónál ki kellett szállnom, utitár- sam pedig folytatta útját Keszthelyre. (—) Uradalmak figyelmébe! Nagyvásártelep 56. sz. elárusító helyünkön gyümölcs és főzelékfélét darab- és vagontételben átveszünk értékesítésre. Export éa konzervgyárak részére minden mennyiséget a legmagasabb napi árban felveszünk. FélegyMzi Mezőgazdasági Export KFT. Budapest. Nagyvásártelep 56. Városi iroda: Budapest, IV. Váci u. 36. Telefonszám: 382—550. Jegyző, biró meg a többiek------tWMi------Fel ülkerült Lehel bármilyen nagy bánatunk, ha megt- halljuk a cigányuluz.sikát, ha nótára nem is gyújtunk, de legalább mosoly ül az arcunkra. Igaz, hogy zsebünk bánja, de vigadunk, a cigánymuzsika melleit s nem egyszer a lábunkat is táncnak egyengetjük. Az ügyes cigány, ha észreveszi, hogy egyik szemünkben könny van, átteszi a másikba, abból meg a mosolyt lopja át az előbb még) könnyesbe. Ä minap is ez esett meg bíró urammal. Könnyes volt a szeme, a haragétól, a méregtől, az asszonnyal volt nézeteltérése. Ezért! Fogta botját, kalapját, ellenőrzi a falul. Hol ég a lámpa, merre, hol járnak az éjjeli őrök. Meg aztán egynémely legény nem jár-e a tilosban. .. öles légiié leket mérte végig a ííázak elejét. Szimatult, szagolt. I)e, ha nem sikerült tolvajt fognia, a cigánymuzsikát felfogta a füle. Élőkolorla óráját, gyufát gyújtott. Irgett-iporgott. — Nem értem! 11 óra és muzsikálnak! Hol a törvény! Na várj. cigány! Mózsi korcsmájában húzták. Szívvídítóan szólt, szállt a dal. Bíró uram kurtábbra fogta a lépteket, legalább a korcsmáig gyönyörködik a dalban. Akkor úgyis vége, szélnek ereszt i a cigányokat. Mózsit meg kérdőre vonja a rendbontásért- De mindig fülbemászóbb lett a muzsika. Épen valami ökör-gulya (felelgetéséről mesélt- A bíró ••megtorpant, A nótáját húzták. Dobbantott.- Húzd. aki látta, a keservei'. Azért is! Szélesre derült az gbrágata. Először balkán. azután tele torokkal harsogta nótáját. A cigány is. Mózsi is mcMjcdl.. amikor berúgta az ajtót. Hangoskodott. Az a nóta,,az ;,i nóta, valahogy kicserélte a kedvét Mit bánta már az asszonyt a sodrófát Azért F! Mózsi i j e d e ze 11. ha j 1 ongo 11. — Szolgálhatok, alázatos szolgája a bíró ú rnak ... De beszélhetett, nem figyelt rá senki. A cigány a rendtartó bírói botra sandított, a bírónak meg a nóta motoszkált fejében. Körülnézett, intett — Ácsi. le, azt húzd, hogy... A cigány pengetett, igazgatta húrját. Mózsi közben arról magyarázott, hogy nem ő a bűnös, hanem a cigány. Merthogy a literek áráL valahogy számításba kell venni, barnás- kép nem, hál muzsikálja le a cigány- A bíró rábólintott. Botjával meg odapeckell ahan.- dabandázó Mózsi kezére. — Csend! Nem kérdeztelek! Hé. ? cigány, a nótámat! A* cigány is, Mózsi is tudta a dolgát. Az egyik húzta, a másik meg hozta. Mindkettő a javából került ki. A nóta ís, a bor is. De a bor körül mégis baj volt. Keveséit© a bíró urám. — Csak egy 1 Tizet! Mit? Húszat! A korcsmáros (érül[.-fordult. A cigány [meg a lassúból frissbe cifrázott- Búsongo- kurjantós egymást követte. Bor. meg a dal' Ikertestvérek. De mégis olykor-némelykor egyik a másikra licitál. Igaz. ez reggel felé történik, de megesik. A nóta csárdásban csapóiig. de a bor a dülöngélő melleit szavaz. így van. ki Lehel róla! Aki bírja, marjai! Egyszer a nóta kerül felül, egyszer a bor. De legyen bármelyik, kárát a mulatozó vallja. Bíró uramat azoiíban kemény fából faragták. Megbirkózott a nótával, borral. És mégis, amikor éjféluiáura járt az Tdő, valahogy nem találta rendjén a dolgát. Nyelve is nehezen fordult, meg aztán a láb is felmondani készüli a szolgálatot. Nem engeded. — Ácsi. azt a másikat.... na. hogy is mondják-.. Várj. nem jut eszembe... Mózsi, a ragyogódat,.,, te. még egyet! Hé, cigány, azt, hogy... A cigány felfigyelt, várt. A prímás heFERENCJOZSEF KESERŰVIZ gedűjére kopogott, hajbókolt. Szeme karvaly- módra kísérte a mulatozó ujj a i közt lapuló bankói, amely épen gaznál cserélni készüli, amikor egy kevés galyiba cseppeni közbe. A bíró csak azt vélte észre, hogy a prímás nagyot ugrik és feljajdul. — Jesszus! Mondott volna meg mást is, de nem) ért rá. Hápogott, mint a partra veteti csuka. A bíróné hegedült a hátán Kicsivel előbb kerítette hatalmába a brugós vonóját, máris a roncsai éktelenkednek. Serléje úgy állt szerte-szét, mint bíró uram orra alatti párnái. Ja, kapott ő is, de a brugós is. Móf- zsinak a boglyaskemence volt a szerencséje, nem fért hozzá Jutka. Nem is merte volna máskép nyelvét öltögetni ez asszonyra. A bíró megpróbálkozott a felállással, nehezen ment. A bankót visszacsúsztatta zsebébe, motyogott. —Na, jó, ez megmaradt .. Akadozó nyelve alig mozdult Ujjúval a prímás felé bökdösött. Nem a nóta járt már eszében, de védekezett— Ju-utka! Elég már, no! A cigány a bűnös, nem én! Olyan szépen húzta, levett a lábamról... Ej, már no! A prímás közbekotlyant. — Nem. ne liigyjen a bírónéasszony! Az ura a bűnös, az akarta! Bankót is adott L A bíró pillogott, integetett. Legalább az asszony előtt ne árulkodjék. Ba{ lesz. úgyis olyan nehezen kerül pénz a házhoz. Rászólt .a cigányra. — Mii, adtamV Csak akartam! A cigány meglógLUla a bankót. — - Vakuljak meg! Hát ez micsoda? Ez már sok volt. A bíró is, Jutka 1* egyszerre beszélt. Mit, mit se, csak a cigány tudná megmondani, az vallotta kárát IszkolL, pakkolt. A bíró utána fenyegetett., — Várj prímás, megbánod! Rám vádoltál! Vár^csak! Muzsikálsz te. de abban nem lesz köszönet. Még csak pénz sem jár érte... Úgy is volt! Hiába köszöngetett a prímás is. a többi is jónapot, bíró uram nemi fogadta, de szemeit forgatta valamennyire, ha találkozott velük, A nótára meg épen haragudott, ha hallotta, befogta a fülét. Mintha fogadása lett volna, hogy többé nem dalol, nem iszik, elkerülte Mózsi korcsmáját Télben járt az idő. Viharzott. Szél hordta a havat. Az utca végén toronym£\gasságra. Az emberek nehezen, a szánkók sehogy sem járhattak. Egyik embernek tetszett, a másiknak nem. Volt, aki ellátta magát hetekre borral, az nem kívánkozott szelőjébe, csak az ablakon keresztül figyelte a hóesést, de a másik szeretett volna disznótorban poha- razni, tehát sürgette az útjavítást, hószórást. A bíró is a torozó k pártján volt. Megnyugtatta a borra szpmjazókah- Jó. majd holnapi Ma még esik, majd! holnap... Amit ígért teljesítette. Ezért is viselte mtrmadízben a bírói hivatalt. Kirendelte as egész falul. Maga. személyesen.. Az úton volt az egész falu. Vagy mégsem. -A cigány hiányzott- A falu végén laktak, neki sohasem szólt a dőli. A munka alól meg felmentette Őket a bíró. megszolgálták muzsikaszóval. De most! Megfizetett az árul kodásért. Értük ment, nem egyedül, a botja kísérte. A cigányok vonakodtak. mentegetőztek. így. meg amúgy! ők nem szokták. Meg azután a kérges kéz téved a húrokon, azt pedig bíró uram nemi szereti- Bizony nem! A hamisságot gyűlöli mindenben, a nótában is. jHiába érveltek. A bíró nem engedett, menniük kellett. Akkor ineg nem volt lapát, ásó. Közben, a fazékkal — o —
