Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)

1941-04-02 / 75. szám

2. ZALÁMEGYEI ÚJSÁG 1941. április 2. Furcsa világ A fővárosban van már diétás vendéglő is. Orvos a vezetője, a szakácsok és kukták szak­szerűen képzettek, valószínűen még a pin­cérekben is van valami a szanatóriumi ápo­lókból. Azt olvassuk, hogy ez a vendéglő, a betegek »aziluma«, ahol a gyomorbetegek, szívbajosok, cukorbajosok, magas vérnyo­másban szenvedők megkaphatják az orvos ál­tal előírt ételeket. Akit pedig a nyerskoszt felé hajt ösztöne, annak tavasztól őszig azon, frissiben húzzák ki a kertből a legüdébb sárgarépákat és legropogósabb salátákat Be­rendezték ezt a vendéglőt fogyó- és hízókúrás diétára is. Csenevész fiatalemberek kigöm- bölvödnek ebben az édenben, kerekdedebb alkatú hölgyek pedig leadhatják fölösleges kilóikat, anélkül, hogy éheznének. Ez a le­hetőség már egymagában biztosítja a ven­déglő sikerét. Véleményünk szerint ez a vendéglő rend­kívül nagyjelentőségű. Azt mondhatjuk, kor­szakalkotó. ügylátszik, a »jövő század re­génye« már aprólékos részeiben is kezd va­lóra válni. Először jött a telefon, a repülő­gép és rádió, az emberiség a nagyobb és mutatósabb dolgokkal volt elfoglalva. Most már megengedheti, hogy az árnyalatokban pepecseljen. Már elég a motor, a barát Washingtonból telefonálhat : a készülék él­vezetesen közvetíti a Carment Milánóból : a jól végzett munka után itt az ideje, hogy le­ülj ön a diétás vendéglő asztalához. A lélek, a harcikedv, az üzlet már megkapta a ma­gáét. Most jöhet a gyomor, hogy egészséges ízekkel és éltető vitaminokkal élvezkedjék. De vájjon mikor kerül sor a kedélyre ? Erre meddig várjunk ? Ki találja fel a pasz­tillát, amely jókedvre csiklandoz, nevetésre készteti szánkat és a szívünket nótaszóra ser­kenti ? Huxley megírta, hogy lesz egy kor, amelv a tápláló pasztillák mellett a rossz­kedv gyógyítására is gyárt majd szereket. Már egy köbcenti »helyrebiccenti«, kecsegtet az író s mi epedve lessük, mikor teljesedik be a jóslata. A vitaminokat már ismerjük, amelyek meghosszabbítják életünket. Most lássuk a kedély varázs-szerét, amely meg­győz róla, hogy érdemes sokáig élnünk. \ annak korok, amikor minden lim-lom- nak nagy értéket tulajdonítanak az embe­rek. A mi korunk is. ilyen. A pénz elveszti jelentőségét és a közönség megtanul »javak­ban gondolkozni«. A főváros művészeti árverésein ember em­ber hátán tolong. Antik szekrény, üvegcsil­lár, festmény, imaszőnyeg és cinkanna mind vásárlóra talál. A 17. századbeli tűzszer- számért, vagy egy rokokó fotelért úgy ver­sengenek az emberek, mintha a világ dolga tökéletesen rerítlben lenne s a vezető urak csupán egy nagyszabású majális megrende­zésével volpának elfoglalva. A minap hasábos cikket közöltek a lapok az egyik árverésről. Többek között egy arany gyömbértartó került kalapács alá ötszáz pen­gős kikiáltási áron. Valaki rögtön ezer pen­gőt ajánlott. Egy ideges úr azonnal megtol­dotta ötszázzal. Végül gyors licitálás után háromezer pengőért cserélt gazdát az arany gyömbértartó. Az új tulajdonos büszkén vitte haza zsákmányát, ami nem is csoda, mert hiszen olyan világban jutott hozzá egy arany gyömbértartóhoz, amikor másnak gyömbérre sem telik. De az egyszerű, ócska házi lim-lomokkal is ugyanaz a helyzet. Veszik az emberek ész nélkül. Legutóbb egy polgári háztartás ki­árusításán v ersengett két asszony egy régi spa­nyolfalért. Egy asztalkáért majdnem ölre men­tek. Habzsolták a képrámákat, a merítőkana­lakat, a párnacihákat. Végül attól lehetett tartani, hogy az egyik vásárló férfi odaáll a kiárusító hölgy elé és megkéri a kezét. Ne maradjon semmi gazda nélkül. Különös dolgok ezek, törvényszerű ismét­lődései a válságos koroknak. Néha termé­szetesen csodálkozunk. Mégis furcsa, hogy, amikor az emberi életnek nincsen értéke, egy gyömbértartót alig lehet megfizetni.. Anglia szórja az aranyai, hogy a Balkánra is kiterjedjen a háború Róma. április 2. Rómában nagy figyelmet keltett Eden és az angol vezérkari főnök újabb athéni utazása. Mint a Popolo di Roma Bey- ruthból jelenti, a Közelkeleten igen leitűnő­nek tartják, hogy Eden a jelen pillanatban közelebb akart jutni Belgrádhoz. Eden nyil­vánvaló célja az, hogy olajat öntsön a tűzre. Az angol külügyminiszternek már v issza kel­lett volna térnie Angliába, tie Churchilltől közvetlenül kapta azt az utasítást, hogy liosz- szabbítsa meg közelkeleti tartózkodását és te­gyen meg minden lehetőt, hogy a tűzvészt az egész Balkánra kiterjessze. Londonnak ugyanis az a véleménye, hogy Anglia sorsa attól függ, sikerül-e a háborút a Balkánra kiterjesztenie. London épen ezért csak úgy szórja az aranyat ennek a célnak az előmoz­dítására. Két ritka házassági jubileum Zalabesenyőben Mindkét házasságot egy napon kötötték Kevés házaspár örvendezhet annak a kivé­teles égi kitüntetésnek, hogy teljes egészség- bén megérhesse gyémántlakodalmát. Zalabe­senyőben jelenleg két ilyen házaspár is van : A 89 éves Fiskor Pál és Szíjártó Anna, va­lamint a 84 éves Kiss Ferenc és Kiss Anna. 1881. február 28-án kötötték házasságukat: Piskorék Pusztamagyaródon, Kissék pedig Za­laegerszegen esküdtek. — Kiss Ferencnek 4 élő gyermeke van, a legidősebb már 58 éves. 21 'unokából I I elő van. a dédunokák száma kettő. Fiskor Pál és Szíjártó Anna már nem is tudja pontosan számontartani az unokák és dédunokák számát. Róza leánvuk mondja be a pontos adatokat: 12-ből még 7 élő gyer­mekük van : 32 unoka és 14 dédunoka tar­tozik a családhoz. A hatvanadik évforduló napján egyik pár sem tudott bejönni a templomi megáldásra a rossz idő miatt. Most meg mindkét helyen az asszony dőlt ágynak, de minden remény, megvan a felgyógyulásukhoz. Az öreg Fis­kor bácsinak, aki még soha beteg sem volt, nagy kív ánsága is volna : legalább a gvémánt- lakodalom napján szeretné együtt látni 68 tagú családját. Hisszük, hogy ez a látvány mindenki számára megható lenne. Fokozódik az érdeklődés a selyemtenyésztés iránt Magyarországon évente mintegy 20.000 em­bernek nyújt a selyemtenyésztés megbecsü­lendő mellékjövedelmet, épen abban az idő­ben, amikor a falusi kisbirtokosoknak már nincs, miből pénzt teremteni, a mezőgazda- sági munkásság pedig nem igen tud mun­kaalkalomhoz jutni. Az idén, az országos se­lyemtenyésztési felügyelőséghez beérkező je­lentések szerint, ismét fokozódott az érdeklő­dés e tenyésztési ág iránt. Az ország nagy részén a szántóföldi területek víz alatt áll­nak. A szőlők és gyümölcsösök igen sok he­lyen kipusztultak s előreláthatóan már a ko­ratavaszi munkától is sok helyen elesik a mezőgazdasági munkásság. Ezért már most igy ekeznek biztosítani maguknak, hogv a még nagyon is távoli aratás előtt legalább a se­lyemtenyésztésből tudjanak jövedelemre szert tenni. Nagyon sok falusi kisiparos' is jelent­kezett az idén a tenyésztők táborába, mi­vel anyaghiányok miatt mesterségükkel nem tudják biztosítani a létfenntartásukat s így ezzel a semmi befektetést nem kívánó, pár­hetes munkát igénylő foglalkozással akarják megcsappant keresetüket pótolni. Az érdek­lődést valószínűen az is fokozza, hogy a kor­mány a selyemgubó beváltási árát ismétel­ten felemelte. Az I. osztályú gubó árát 2 pengőben állapította meg. Az elmúlt, arány­lag kedvező körülmények között lefolyt te­nyésztési évben a selyemtenyésztők igen szép jövedelemhez jutottak s ez az idén is a te­nyésztésre serkenti őket. A tenyésztők elő­jegyzése még április hónapban is folyik. A fokozott érdeklődésre való tekintettel azon­ban kívánatos, hogy a vállalkozók mielőbb igényeljék az ingyen juttatott hernyót és te­nyésztő papírokat a községi selyemtenyész­tési felvigyázóknál, akiknek nevét az elöl­járóságok meg tudják mondani. HORVÁTH JENŐ cipő- és divatáruüzletéből Zalaegerszeg. — Plébániaépület. — Telefonszám: 112.

Next

/
Thumbnails
Contents