Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)
1941-06-21 / 139. szám
Mihály felebbez Irta: Gyulai) István. A borfogyasztási adó körül volt baj. Mihály bátyánk soknak tartotta. FelcbbezeLt. Maga szerkesztette még a kérvényt. Míg elkészült vele, fogai közt szétmorzsolt két tollszárat, elfrecskelt egy üviegnyi tintát. Bcleí- írt minden érvet. A szőlővirágzástól a jégverésig, szürettől a hordócsupraütésig mindent megörökített. Elolvasta írását, mosolygott. Elégedetlen sodorgatta bajuszát — Majd megtudom, hogy hol az igazság! Meg én! Borítékba tette, újra kivette. Megint elolvasta. Széles mosolyra derült ismét ábrá- zatja. Maga sein tudta, hogy minek örül, an~ nak-c, hogy foltot ejtett írásán, vágy, hogy jól megmondogatta a magáét a kormánynak... Aztán várt. 'Minden nap figyelt az ajtónyitásra, hogy nem jön-e postás, vagy a kisí bíró nem hoz-e törvénybe idézést. Számlálta a napokat. Tíz..., tizenöt... Utóbb a heteket, azután a hónapokat. Közben persze, ahol alkalom adódott, eldicsekedelt vele, hogy miként és hogyan tanítja meg a bírót is, jegyzőt is. De még az adóhivatalnak is körmére koppint. Mert hogy ki látott olyant, hogy olyan korcsmában is fizessen az ember, ahol nem iszik... Még mit nem! Annyira beleélte magát a fenyegetőzésbe, hogy végül is azt kezdte hinni, hogy fellebbezésével kifordítja négy sarkából a világot. De amikor mégis megkapta az idézést, elhagyta a bátorsága. — Kár volt! Hm, ki tudja, most már mindegy! Nézegette vagy két hétig az írást. Mindennel megelégedett volt, csak a törvényre hivatkozás ne lett volna rajt, meg az, hogy bizonyításról meg ne feledkezzék. Ez már fúrta az oldalát. írása nincsen arról, hogy kevés bort iszik, a tanuk meg épen a sok mellett bizonyítanak. Legyintett. — Ej, valahogy csak lesz! A nagy napra kikefélkedett. Tekintélyesre húzta bajuszát. Az asszony még tiszta kendőt is tett a zsebébe, hogy kéznél legyen, ha az izzadt homlokot kell törölni. Ismerte emberét. A községházán hamar rákerítették a sort. Tetszett neki minden és mindenki, csak a finánc ne kotnyeleskedett volna mindenben. Mindenki hallgatott, csak az beszélt. — Maga az a Bütyök Nagy Mihály? — Én, instálom. — Maga írta ezt a felebbezést? — Igen, instálom. — Ugye, sok a boradó, leszállítsuk? — Úgy van, instálom. Hosszas kikérdezés következett. Még arról is szó esett, hogy Mihály bátyánk résztvett-e boszniai okkupációban, meg, hogy feleségével mikor került sor a hajbakapásrá. A felebbező mindenre alig győzött felelni. Ment műiden annak rendjén-módján. De amint á finánc a termés felől kezd érdeklődni, Mihálynak torkán akad a szó. Hallgat, csak bajusza mozog fel és le. A finánc meg nem tágít. — Mennyi termett, száz, kétszáz? Mihály mindaddig nem szólt, míg a finánc a kétszázat jegyezni nem akarta. De akkor felcsattant: 1941. június 21. Z&LáEGBRSZEGl KÖLCSÖNKÖNYVTÁR LORO ROTHERMERE-UTCA 5. Újdonságok. Medveczky Bella: Családi ház Howard: A csontbrigád Thury Zsuzsa: Rigó utca 20—22 Priestley: Angyalok utcája Hawlhorne: A héltornyú ház ZALAMEGYEI ÚJSÁG Értesítés NÉMETH JÓZSEF tüzelő ■ és építkezési anyagkereskedő OÍ 1941 április 1 -tői kezdődően épü- 3 letfa és metszett áru eladását g bevezette. — Kéri a nagyérdemű közönség szives p á rtfogását o Fürészpor megrendelhető.§== g « Üzleti Kossuth Lajos utca 62. — Mennyi termett? Ahoz mán semmi köze. Keresse azt, hogy mennyit ittam! — Jó, jó, majd megállapítjuk! — Hogy mennyit ittam? — Azt! — Nos, azt magam is szerelném.. Kis szünet következett. Mihály előveszi kendőjét, megtörli homlokát. Elfáradt. Három napi kaszálás sem olyan nehéz, mint felel- gelni a kérdésekre. Sehogy sem tetszik neki a felebbezés ilyetén elintézése. Morog is valamit, olyasfélét,' hogy bánja az egész feleb- bezésl. A finánc is türelmetlen, kopog az iasztalon. A bíró int neki. — Fejezzük be. Kend meg Bütyök, vonja/ vissza azt az Írást és marad* minden a régiben. — Azt nem! Pénzért a korcsmában is illatom! A finánc rendezi írását, kérdezget. Jegyezhet. — Mekkora a szőlőföld, Bütyök Nagy Mihál}7? — AzL meg honnan tudjam... Nem írogatok A lelekkönyvbe. Delia mggís kíváncsi,hát megmondom: hárman megkapülják 4 nfip alatt... Hát ékkor a! — Ad-e el bort? — Bort ? Nem ! *" — Megissza mind? — Úgy bizony, insTálom! Mihály észreveszi, hogy elszólta magát- Köszörül torkán, hirtelen hozzáteszi: — Ha kevés terem! Ezek plán nem maradt más hátra, mint megillapílani, hogy mennyi az a kevés, amit Mihály egy év alatt le tud eregetni a garaton. Megindul az alkudozás. A finánc állít. Bütyök meg tagad. Az igazság kiderítése sehogy sem ment. Mihály egyik lábáról a másikra ereszkedik. Hallgat, a finánc is. De ennek egyszerre felderül az ábrázata. — Megvan! —nMár micsoda^, kérem alássan... — Majd meglátja... A finánc táskájában keresgél, rakosgat. Hosszasan, majd újra kezdi. —- Ejnye, no, ide tettem. Emlékszem, ide tettem! — Mit, instálom? — A mérőszalagomat. — Mérőszalagot? Hát az meg minek, kérem alássan? — Megmérjük a borfogyasztást.. Mihály, mint aki sehogy sincsen tisztában a mérés minéműségével, gyanakvóan csóválja fejét. — Ejnye, no, már hogyan mérné meg? Amit egyszer jaz ember elfogyaszt, — instálom, — azt megmérni nem lehlet-.. — Én pedig azt mondom, hogy lehet! — Hát hogyan lehet, kérem pl ássam? A finánc előkotorássza a mérőeszközét- Végighúzza rajta ujját. Megtáncollatja a levegőben. Hátratolja székét, pár lépést tesz ’Mir hály felé. — Először is lássuk a gyomor tájékát, azután a nyak bősége következik. Mihály felnyög. — Azután? — Azután a gyomor keresztmetszetét. Nem folytathatta. A szorongatott ember közbekottyanh — Hej,... vagy mit mondok, az én gyomromat nem metszi keresztül! Nézd csak, no! A finánc nem engedte magát zavarni. — A gyomor kérészi metszetét megszorozzuk a nyak átmérőjével. Az eredményt három- százhatvanölször vesszük és már fizetheti is a bor adót... — Én pedig azt mondom, hogy rajtam méréseket nem végez az úr... Mihály hátrább láncolt. Körülnézett, mintha botját keresné. Sajnálta, bog}7 kívül hagyta, imost hasznát vehetné. Bizonyára, ha kezében látná a finánc, nem merne vele ilyen fennen beszélni. Kabátját szorosabbra vonla, ingének nyakát is igazgatta, nehogy hiba legyen a mérések körül. Arca vörösre gyúlt. Nagyokat nyelt. A finánc nem hagyta áldozatát— Nos, ugye, hogy kiderül áz igazság! — Az már aligha, instálom! — Nem? — Bizony nem! Mert a felebbezést visszavonom. De, lia jót akar az úr, álljon meg ott, ahol van, mert nem állok jót! Azt a mérőeszközt meg tegye el, mert így esik land a nyakam... A finánc szót fogadott. Összepakolt. A bíró meg csitította Mihályt — Jobb így! N súghassák kend! — Ha bíró úr így akarja, legyen. Kalapja után nyúlt, búcsúzott. Kezelt, közben odabökte a bírónak: — Hallja csak, bíró úr, nem az igazság okából vontam vissza a felebbezést, de azért, hogy senki se mondhassa azt, miszerint Bütyök Nagy Mihály mértékre issza a saját borát... Csak ezért... A bíró összesandílott á finánccal. — Hm, alighanem Bütyöknek van igaza... Magam sem tettem volna máskép, mert így jut is, marad is... Nem felejtünk! Június 22. 1915. június 22-én, miután a volt 82. közös székely gyalogezred nehéz harc és háromszoros roham után elfoglalta a Wola- Ladovskaja-tól nyugatra fekvő magaslatokat^ egy hatalmas arányú orosz támadás kezdett kibontakozni. A helyzet már-már válságosra fordult, amikor Jodál Gábor dr. tartalékos zászlós, zászlóaljsegédtiszt, minden parancs nélkül, saját elhatározásából beavatkozott, a szétszóródó embereket ismét a rajvonalba vezette, átvette egy nagyobb kiterjedésű arcvonal parancsnokságát, az oroszok támadását visszaverte, úgy, hogy az ezred megtarthatta elfoglalt állásaik Ezért a fegyvertényéért, valamint az Olyka-i visszavonuláskor végf- rehajtolt vitézi tettéért, árnely alkalommal egy visszaözönlő 80 főnyi csapat parancsnokságát, parancs nélkül, magához ragadta és az általa rögtönzött védelmi állásban egy vonatoszlopot megmentett az elfogatás veszélyétől, Jodál Gábort a nagy ezüst viléz- ségi éremmel tüntették ki. 1916- Öntevékeny, bátor, még megsebesültén is kötelességtudó magatartást tanúsított Horkay Gyula, volt besztercebányai lG hon- védgyalogezredbeli hadnagy a Strypa menti harcokban. Ez a kiváló tiszt a védelmi harcok alatt gyakran önként az előretolt állásokba ment és ott egy géppuskával, amelyet személyesen irányított, zavarta meg az ellenséget erődítési munkáiban. Az oroszok támadását egy ügyesen kiválasztott és kiépített oidalozó állásból feltartóztatta. A második orosz támadás alatt megsebesüli, de a támadás visszaveréséig szakaszánál maradt, csak azután jelentkezett zászlóalj parancsnokánál, akinek jelentette, hogy hol volna célszerű egy géppuskát felállítani. Csak azután ment a kötözőhelyre. Legfelsőbb dicsérő elismerésben részesült. Kész női ruhák és ruhaanyagok, kész férfi ingek és inganyagok nagy választékban TÓTH SZABÓNÁL. “ ,
