Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)

1941-06-07 / 128. szám

1941. június

n L .

ZALAMEGYEI ÚJSÁG

5.

Szakértői nyilatkozat

a magyar növénynemesitésről

Fabricius Endre gazdasági főtanácsos, az OMGE h. igazgatója az alábbi érdekes nyilatkozatot tette:

— A magyar növény nemesi tési törekvések nagy múltra tekintenek vissza. Az 1860-as években, amikor a búzarozsda fertőzte meg erősen a magyar búzatermést, kezdődött el a búzanemesítés s hosszas kísérletekkel megoldották a rozsdamentesítés problémáját, kitenyésztették a rozsdaellenálló búzafaj tát. Később, különösen a világháború előtt, a terméshozam fokozása vált szükségessé a búzánál. A bűzanemesítes munkája eredménnyel járt, sikerült olyan búzafajtát kitenyészteni, amelynek átlaghozama 8—10 métermázsa volt ka- tasztrális holdanként. A világháború után a magyar búza ismét kikerült a világpiacra s minőségben kellett felvennie a versenyt a tengerentúli és a kanadai búzával. A növénynemesítés elérte azt Székács és Bánkuthy kitartó kísérletei alapján, hogy a legutóbbi nemzetközi búzaversenyen a Bánkuthy nemesített búza nyerte az első díjat. A növénynemesítést a Növénynemesítő Bizottság, a földmű veié; ügyi minisztérium alá tartozó Növény- termelési Osztály folytatták, nemcsak a búza, hanem más mezőgazdasági növények torüle- tén is. így különösen az olajoslen, a kender, a napraforgó, a ricinus és a szója, valamint a textilnövények terén a fonal-len, és kender nemesítése terén értek el nagy eredményeket. Az eredmények, amelyeket így szereztünk és a tapasztalatok kitűnőek és nagyban emelték növénytermelésünk nívóját. A most összehívott növénynemesítő szakértekezlet célja, hogy a termelőkön és nemesítőkön kívül a feldolgozó ipar is megismerje a növénynemesítést és nyerjen szakszerű felvilágosítást.

— Egyik célunk tehát a feldolgozó ipar kiválasztott szakértőinek felvilágosítása a növénynemesítés mibenlétéről. A szakértők meg 'fogják ismerni a hosszadalmas kísérletek munkáját a nemesi tőktől. A kiküldött szakértő tehát részleteiben is megismeri a termelők és nemesítők munkásságát, valamint annak eredményét.

— Másodsorban, ha ezek a szakértők most már megismerték a növénynemesítés munkáját, maguk fognak kívánságokkal előállni, hogy milyen irányba terelődjék a növénynemesítés munkája az ipari feldolgozó üzemek kívánalmainak megfelelően. A riövénvneme- sítő szakértekezlet eredményeitől igen lényeges és hasznos eredményt várunk, Végül megemlítem, hogy eredményes növénynemesítés csakis nagybirtokon lehetséges s így ebből a szempontból sem kívánatos a nagybirtokok túlzott felaprozása.

— o—

81 éves per

a zalaegerszegi kir. törvényszéknél

Kevesen tudják, hogy a zalaegerszegi kir. törvényszék irattárában 81 éves per iratai fekszenek VIII. 10/1872 sz. irattári jel alatt. Ha ugyan még megvannak. Az iratok a világháború előtt csak rövid ideig voltak a kezemben, azokba csak felületesen tekinthettem be, a háború után ismét kértem őket, akkor azt mondották, hogy a kommunisták a proletár lakás készítése alkalmával az összes régibb iratokat egy nagy tanácsterembe összevissza bedobálták, azokból semmit kikeresni nem lehet, míg újból nem rendezik. Nem tudom, azóta rendezték-e?

A per 1796 november 18-án »mozdítta- tott«, majd 1841. november 25-én »úrbéri rendezés, tagosítás és irtvány földek visszaállítása iránt« csapott át. Peres felek egyrészt a kicsiny Apátfa község Andráshida mellett, — másrészt a nagykapornaki apátság mint földesúr.

Úgy emlékszem, az apátfaiaknak két személyes természetű és egy vagyoni kérésük volt. Az egyik személyes kérésük szerint azt kívánták, hogy annyi szabadságot kapjanak, mint amilyen szabadságuk a nagykapornaki aknak van. A második "kérésre már nem emlékszem. A harmadik, vagyis vagyoni kérésÉrtesítés

NÉMETH JÓZSEF

tüzelő • és építkezési a n yagteereskedő

1941 április 1-től kezdődően épületfa és metszett áru e 1 a d á s á bevezette. — Kéri a nagyérdemű közönség szives pártfogását

Fürészpor megrendelhető.

Üzleti Kossuth Lajos utca 62.

H

•*

O

3

*

N

3

90

W

SO

ben az erdőilletőség kiadását kérték. — A személyes természetű kérdések felett a 48-as idők ellobog'tak. A vagyoni kérdésben 1872 február 23-án 5520 írtban kiegyeztek. Ezt az egyezséget a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1877. december 17-én 31171 sz. a. jóváhagyta. T ehát a per épen 81 évig tartott. — Az apátfaiak »zsellérek lévén, időjártával magoknak tulajdon szorgalmuk által pár hold földjükhöz ismét szerezvén, most már nem zsellér, hanem mint apátfai lakos adózó név alatt egészítik ki a Contractualis általános lakosságnak jelenlegi (mikor?) 14. számát.«

Most olvasom a kir. törvényszéknek hirdetményét, hogy a régi iratokat selejtezni akarja s felhívja az érdekelteket, hogy akik egyes iratokat mégis megmenteni óhajtanak, igényüket jelentsék be. — Én nem vagyok érdekelve, távol is lakom, mégis azt tartom, kár volna ezt a 81 éves pert selejtezni: helyi-, családi-, telepítési-, gazdaságtörténeti szempontból.

Úgy emlékszem, a perhez kimutatás van csatolva, amely az akkori apátfai adózókat névszerint megnevezi. Tehát abból a mostani lakosok nagyapjuk, dédapjuk, ükapjuk nevét megtudhatják, ami az árja származás szempontjából nagy könnyebbségül szolgál.

Érdekes volna a per alapos tanulmányozásából megtudni, mikor kerültek községükbe az apátfaiak, mikor a nagykapornakiak. Micsoda külömbség volt az egyik és a másik szabadsága között. A nagykapornakiak nyilván későbben, a törökdúlás után kerültek oda s talán iparosokból állottak, azért élveztek nagyobb szabadságot.

Érdekes volna tudni, hány 'határozat, íté- fet, Telebbezés, feloldás volt; hány ügyvéd munkálkodott benne; mennyire rúgott a perköltség: micsoda ügyvédi felszámítások voltak. Az akkori ügyvédek között szerepeltek-e a mostani birtokosok elődei. — Ez ügyben 1847-ben Szent György hó 19-én Ólai községben (ma Zalaegerszeg ölai-utcájában) a Bo- zenkranz-féle vendéglőben úri széket tartottak, amelyen Nagy Károly andráshidai föld- birtokos is résztvett, akit mint igen öreg emFigyelem

Háza elé drótfonatot, konyhájába zománcozott asztaltüzhelyt, fiának világhírű PUCH kerékpárt vegyen. Kapható teljes jótállással

D. HORVÁTH IMRE I

műszaki vaskereskedönél Zalaegerszeg I Telefoni 54.

bért, egv ízben még magam is láthattam Zalaegerszeg utcáján botorkálni.

A perben az apátfaiak valami erdőilletőséget kértek az uradalomtól, amit az uradalom megtagadott azzal az indokolással, hogy ti annak idején arra kértetek bennünket, engedjük meg az erdőnek kiirtását, hogy belőle legelőt csinálhassatok. Mi azt megengedtük. Erdőilletőségtek tehát benne van a legelőtökben. Nyilván e fölött volt az egyezségkötés, amelyet Pammer Antal ügyvéd, mint a nagykapornaki uradalom megbízottja jelentett be.

A per nyelve latin volt, amely a 40-es években magyarra fordult. Ila én JMóra János tanár úr volnék, lemásoltatnám a latin nyelvű keresetet, tanítványaimmal olvastatnám, hogy lássanak különbséget a klasszikus latinság és a későbbi állítólagos magyar-lengyel latinság között. Van abban több rövidítés, amit nem árt tudni az életbelépő ifjúságnak, amely itt is, ott is egy-egy régi oklevélre bukkan. Ilyen rövidítés a sűrűn előforduló: »N. C.«, amin eleinte magam is megütköztem, de rájöttem, hogy az Nobilis Comitatus-t — Nemes Vármegyét jelent.— Azért gondolok Móra tanár úrra, mert boldogult apósa, a jó Berkes bácsi hívta fel figyelmemet erre a régi iratcsomóra. Sajnálnám, ha ez veszendőbe menne. Talán megmenti a legjobban érdekelt Apátfa község, vagy a megyei levéltár, vagy a göcseji múzeum, vagy valami doctori értekezéshez tárgyat kereső fiatalember.

Rauschenbergcr János.

Nem felejtünk!

Június 8.

1862. Dunka Miklós vitéz katonája volt a magyar szabadságharcnak, amelynek elvesztése után Olaszországba, majd pedig Amerikába került. Az amerikai polgárháború idején kapitányi rangban John C. Frémont tábornok segédtisztje lett. A Cross Keys melletti csatában 1862. június 8-án elesett. Haláláról maga Frémont tábornok ezt írta jelentésében: »Dunka Miklós, egyik hadsegédem, tehetséges és vitéz tiszt, egy puskalövés következtében meghalt, amikor egyik parancsomat vitte«. A golyó fejét fúrta keresztül és szörnyethalt.

1915. Kimagaslóan bátor magatartásával tűnt ki Cimics Ferenc, volt zágrábi 25. hon- védgyalogezredbeli őrmester.

Ezen a napon százada behatolt a Czerno- \itz környéki Schipenitz községbe, amelynek túlsó szélét az ellenség erősen megszállva tartotta. Amidőn a század az egyik utcába ért, jobb szárnyát az ellenség pusztító tüze árasztotta el. Cimics Ferenc tartalékos őrmester szakaszával egyetlen lövés nélkül az oroszokra a etette magát. Ezek az első rohamnak ellen- áltak, de Cimics Ferenc őrmester másodszor is rájuk tört és ezúttal ki is verte őket a helységből.

Másnap, amidőn egy félszázad balszárnyukat megtámadta és egyesek már szívüket vesztették, Cimics őrmester egyedül rontott neki az oroszoknak és a legelsőt leterítette. Bátor magatartásával annyira fellelkesítette;