Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)

1941-05-24 / 117. szám

XXIV. cví'ülyam. 117. szám- ÁRA 8 FILLÉR 1941. május 24. SZOMBAT. Megjelenik ncikózi táponként délután. Szerkesztőség es kiadóhivatal : Zalaegerszeg. Szcchenyi-tér 4. Telefon 128. POLITIKAI NAPILAP 1 Előfizetés: egy hóra 1.50, negyedévre 4 B Felelős szerkesztő : Hirdetések díjszabás szerint. U ER BOLY FERENC___________Postatakarékpénztári csekkszámla : 49.368. ÜBuraicüzi aláírások a kabinetirodában Csáktornya uj városbirót, Muraköz uj katonai parancsnokot kapott A 12.501 aláíráshoz, amelyet a muraközi küldöttség' május 8-án a ‘törvényhatósági bi­zottságának Zalaegerszegen a vármegyeháza közgyűlési termében átnyújtott, 13-264 jött össze és ma nyújtotta be a kabinetirodához a küldöttség. Muraköz lakossága 100 ezer lore tehető. A Csáktornyái magyarhű elemek nagyszám­mal vonullak föl a járási katonai parancs­nokságra és követelték a lakosság nevében, Ismeretes, hogy a székesfehérvári püspöki javadalom a múlt évben bizonyos birtoktes­teket kapott a veszprémi püspökségtől. Az egyik 270 holdas birtokos a püspökség most parcelláztatta. Ez a birtok Monostorapátiban, fekszik. A székesfehérvári püspök azért ha­Elmultal; a víg napok. Hazadübörgőtt a le­gendás sereg. Az ezredkürtös a nagy marsot lefújta, a szabadságos kiskönyvek is visszai- kerülnek az ómáriumok, sifonírol; rozm-ariu- gos fiókjaiba, öldöklő századok végzetes har­cain izmosul! nemzet ölelése várta őket. Ez illette meg Szent László, Hunyadi pompás dandárait. A virág már rég meghervadt a diadalkapuk lengő füzérein, minden szálát huszonkét esztendő bús könnycseppje, jaj­szava öntözte, megbilincselt magyar kezek fonták csokorba, belekötötték a hosszú rab­ság féltve őrzött, de viajlóra vált remény­ségét. 0 Igaz, koporsókat is szegezünk imitt-amott, sírokat ásunk, de lepergő könnyeinkben nem panasz, csak a magyar erő büszke daca csillog. Ráállt azí élet a hétköznapok szürke síkjára. Elindult az építő munka, biztató jövő a ro­mokon. Uj Lapot kezdünk történelmünkben, sok szomorú, bánatos sorai közé Lalán me­legebb színeket is bujtat a sors. Ä ^minap már nekem is levelet hozott a posta. Valami csodálatos fényben ragyogtak a sorok, mu­l'.ogy Kovács István fényképészt nevezzék ki yárosbírónak. Az illetékes hatóság teljesítette a követelést. Értesülésünk szerint Horváth Ferenc tábor­nok került Muraköz élére mini katonai pa­rancsnok. A tábornok perlaki származású. Muramenli inylulót írt Skalics Sándor al- sólendvai evangélikus lelkész. Az induló nagy népszerűségnek örvend és a vendek is éneklik. távozta el a parcellázást, mert egyrészt na­gyon távol fekszik a püspöki székhelytől,, másrészt pedig, hogy a lakosságot, amely nagyon rá van szorulva a földre, földhöz juttassa. zsikáltak a sorok. Bizony csak a könnyek okuláré ján keresztül silajbizálgattam a Stempüt: Szabadka visszatért. Istenem, meny­nyi beteljesült örömet, léleksímogaló boldog­ságot takartak a kurta mondatok. Nem csoda! Édes Mihá5 Bátyám, ugye ia szívébe márto- giatta a tollat, amidőn nagy, 'öregbetűs leve­lét megírta. Kék tintával "volt az átrec írva, ludom, hulló könnyei voltak belesírva. Egykettőre, alig észbekaptam, megtellett a szobám örömmel. Visszajárt a múlt. Emlék­szel Mihá5 Bátyám, 1917-et mulattak a ka­lendáriumok. Szanaszét-szer te a szanitéc rozs­dás lapátja szórta azt a véres földet. Ide ve­zényellek hozzánk abba a tüzesvérű zalai fa- j luba, hogy a drága rög zamata felfrissítse i erőiteket, amit a rokilnói mocsarak, isonzói pergőtüzek tépték, szaggattak ízekre. Azóta! sokat fordult a for tuna szekere. Emlékül adott bakasipkádat már rég elnyűltem. Kis­diákból lett nagy diák, én is az élet osko­láját járom •.. Eh, de hagyjuk ezt. Mintha bibliás múlt elevenedne meg. Pró­fétai futár készíté elő az Ur útját, halmok leomlottak, völgyek eltellek. Imádság, ön meg­tagadó vezeklés előzte meg a történelem leg­hatalmasabb nyitány ál. Elmondhatjuk mi is, huszonkét esztendő mélységes imája várta, építette meg a jeleni. Zsenge gyermekszívei-^ ezüstharangjai csengték-bongták nap, mint nap: Hiszek egy isteni örök igazságban«. Ennyi esztendőket töröltünk le könnyeink záporával, mióta kezeiteken megcsörrent a bilincs, elnémult a nóta búja, pompás ke­nyerei ontó tarlókon. Ennyi esztendő szál- íeü el megrakodva búval és örömmel, öröm­mel ? Rosszul beszélek, ezt megtagadta a vég­zet ia mi generációnktól, kiradírozták életünk szótárából. Ezer év szentelte dicső múl túli­kat sutba vágva, történelmi küldetésünkre fittyet hányva gáládul letörték Európa őrt- á 1 ló népéi. Hiszen együtt tiportuk a vércsep- pes magyar ugari. Tíz évszázad könny áztatta göröngyein sírhalmok és ravatalok tövében kanyargóit hislóriás úlunk. Hóhérok lesték Árpád nemzetét, de behanlolni 'nem tudták, Fájt Mohi puszta, életerőnk, vitalitásunk bor­zalmas próbája, Mohács; nemzeti nagy te­metőnk. ahol Tömöri büszke vezérrel né­pünk virága hullott el. Trianonnál gyötrel- mesebb egyik sem volt. Elbukni véres tu- sákon héroszok sorsa Lehet, de bocs korral, orvul belegázolni nemzetünk vérébe ... Sír­ásóink azok lettek, akik a magyarság tépett szárnyai alá húzódtak a történelem seprűje elől. Morzsává Lapulnának ezerév terhe alatt, ha ereszeinket meg nem nyitjuk előliül;. Meg­osztottuk véiük kenyerünket, sónkat Megfi­zettek érte. Tartottul; hátunkat a talár kor­bácsnak, pezsgő magyar vér állta fiiját Iz- 1 ám h öm p ö 1 y g ő Inad árnak. Találón]; egyik angol Ludós szavai. Britan­nia is Balkán lenne, ha nem áll gáton az elvérző magyar. Westminster helyén falusi mecset düledeznék. Az Óceán partján müez- zui dünnyögné énekét. Sajnos, a halaimon lévők bedugták fülüket. Talán az óvóhelye­ké n v i s s za v éle k edne k • Hej, Mihá5 Bátyám, rengeteg eseményt tan kar áz elmúlt huszonkét esztendő, úgy be­leié, mint kifelé. Könyörtelenül leleplezi hi­bánkat. de megcsillantja szunnyadó "erőinket is- Kétségtelen, nemzeti kálváriánk kínzóbb fele Trianonnal kezdődik. Laktunk vagonok­ban, diplomával a kezünkben lapátoltuk a havat, csontmetsző éjszakákon vacogtunk di­deregve villamosokon az áramszedők mel­lett. Azon se''lepődtünk meg, ha szürkeruhás •kalauz valamelyik világnyelven magyarázta az irányt az ámuló idegennel;. Éhesek vol­tunk, kenyeret kértünk; édesanyánk, a virága magyar haza nem tudott törni. Minden tár­sadalmi rétegnek megvolt a maga keresztje. Kihűltek a kohók, gyárak, a munka himnusza helyett nyomor látszik szerle-szét Vagy mi­csoda útja van a parasztságnak, amíg jó­rész a bankok markába jutott. De épen eb­ben rejlik a nemzet mentő ereje, nem om­lói l össze, hanem újból elindult, a boldog­ság kapuja felé. Bujkáló titkos erők mérgezték a munkás­ság lelkét, de rádöbbent a dolgozó tömeg, hogy az igazi szociálizmus nem lehet gyá­szos szemfedél, amely a nemzeti lobogót el­takarja. Nem lehet fagyasztó közöny, ami a munkásság ajkán a nemzeti imát elné­mítja. 1920. június 4. szomorú dátumát nem fe­lejtettük. Kint hullámzik a rozs, kenyér szaga terjeng, köröskörül az élet zsibongó lármája, Zalábsn parcelláztatott a székesfehérvári püspökség Kinyílott a liliom a szabadkai udvaron... Irta: Mátyás László káplán

Next

/
Thumbnails
Contents