Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)
1941-05-08 / 104. szám
ÄRA 8 FILLÉR XXIV. évfolv am. 104. szám 1941. május 8. CSÜTÖRTÖK. HEGYEI WW, Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4, Telefon 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : HERBOLY FERENC J Előfizetés : egy hóra 1.50, negyedévre é B Hirdetések díjszabás szerint, 1 Postatakarélcpénztári csekkszámla: 49,368. Az integer Zala vármegye történelmi Jelentőségű közgyűlése Vármegyénk törvényhatósági bizottsága ma tartotta évriegyedes rendes közgyűlését, vitéz Teleki Béla gróf főispán elnöklete mellett. A Hiszekegy elmondása után a főispán a következő megnyíló beszédet mondotta: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Február havi közgyűlésünk óta, különösen április hónap folyamán, a történelmi események olyan sorozata következett be, finely világpolitikai jelentősége mellett hazánkra nézve is sorsdöntő és, Istennek hála, örvendetes és dicsőséges korszakot jelent. Mivel közvetlen szemlélői és érdekeltjei voltunk és vagyunk ezeknek az eseményeknek, méltóztas- sék. megengedni, hogy velük kissé hosszasabban foglalkozhassam. Április 3-án éjjel egy döbbenetesen tragikus esemény történt, amely megfázta a 'lelkeket. Teleki Pál gróf, a nemzet első szolgája, a mindig fáradhatatlan, példásan lelkiismeretes, az országgyarapítást legeredményesebben munkáló, a szívében-lelkében igaz magyar, az európai hírű tudós és bölcs 'államférfid, amikor úgy érezte, hogy életével és megfogyatkozott erejével már nem szolgálhatja nemzetét, efölötti kétségbeesésében, önkezével vetett véget életének, mert úgy érezte, hogy nemzetének már csak ezzel az áldozattal szolgálhat. Fel akarta rázni a nemzet lelkiismeretét és emlékeztetni akart arra, hogy csak egységes magyar szellemben lesz a nemzet képes a reá váró komoly feladatok megoldására. Eszünkbe akarta juttatni a szintén az emberfeletti nehéz magyar sors súlya alatt ösz- szeroppant nagy Széchenyinek szavait, aki azt mondta: »a magyarnak, hogy valamilyen legyen Európában, egyedül magyarnak kell lennie, ez dicső és nemes öröksége«. A Mindenható meghallgatta Teleki Pált, a nagypénteki áldozatért megajándékozta a nemzetet egy húsvéti magyar feltámadással. A. nemzeten és rajtunk, zalaiakon is a sor, akik e boldog feltámadásnak közvetlen részesei vagyunk, hogy az ő intelmeit megfogadjuk és meg is tartsuk. Ki kell érdemelnünk, hogy amit kaptunk és visszaszereztünk, azt örök időkre meg is tartsuk. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Alighogy sírba szállt a nemzet nagy halottja, megkezdődött a német haderő gigantikus méretű s felejthetetlen felvonulása, amelynek szemtanúja volt Zala vármegye és amely — úgy hiszem — örök időkre maradandó, csodálatos élményként fog élni mindnyájunk lelkében, ügy érzem, tekintetes Törvényhatósági Bizottság, hogy e helyről is meg kell emlékeznem arról a példás fegyelemről és baráti készségről, amelyet a németi katonák, rangkülönbség nélkül tanúsítottak és meg hell állapítanunk azt is, bogy az áldozat- készség nemzeti öntudat és hazaszeretet olyan fokáról tettek bizonyságot, amely példaként állhat előttünk, magyarok előtt is. A hatalmas felvonulást követte rövidesen az elsöprő lendületű támadás, azon Jugoszlávia ellen, amellyel december 12-én barátsági szerződést kötöttünk s amely márciusban a tengelyhatalmakhoz csatlakozott, de egy szédületes fordulattal ellenségeink táborába sodródott és megszegte április 6-án és a következő napokon a velünk kötött barátsági szerződést. Kormányzó Urunk bölcs és megfontolt had- parancsára honvédeink április 10-én megindultak és lendületes támadással elfoglalták az ezeréves déli és délnyugati határokat és ezzel a véráldozatot is követelő, dicső haditettel végrehajtották a negyedik országgyarapítást, amelynek következtében több, mint félmillió magyar testvérünk és annál is több idegen ajkú, de a Szent István-birodalom- hoz hű testvérünk tért vissza. Indítványozom, bogy a negyedik országgyarapítás és az ezeréves déli és délnyugati határok visszafoglalása alkalmából hódoló táviratot intézzünk a Főméltóságú Kormányzó Úrhoz. A távirat szövege a következő: A Kormányzó Ur Ő Főméltósága Kabinet- irodáj ának Budapest. Törvényhatósági bizottságunk mai közgyűlésén megemlékeztünk honvédségünknek ama dicső fegyvertényéről, amellyel 1000 éves déli határainkat újból visszaszerezte. Ebből az ünnepélyes alkaloidból, amely Zala vármegyét különösen közelről érinti, egyhangú lelkesedéssel adtunk kifejezést a legfelsőbb hadúr, a Főméltóságú Kormányzó Ur iránt érzett hálánknak, tántoríthatatlan ragaszkodásunknak. Kérjük, hogy törvényhatósági bizottságunk hazafias és lelkes megnyilatkozását a Főméltóságú Kormányzó Ur elé juttatni méi- tóztassék. Zala vármegye törvényhatósági bizottsága nevében vitéz gróf Teleki Béla főispán. (Lelkes éljenzés). Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Megnyitómat nem fejezhetem be anélkül, hogy különös szeretettel ne üdvözöljem közgyűlésünk alkalmából vármegyénkhez április 16-án visszatért, az integer Zala v ármegyéhez tartozó magyar és idegen ajkú testvéreinket, akiknek hűségéről és magyar hazájukhoz való ragaszkodásáról még a katonai megszállás előtt az alispán úrral együtt személyesen volt alkalmam meggyőződni. Életem egyik legfelemelőbb és legemlékezetesebb napja marad az a húsvéthétfő, amikor Alsólendván magyar testvéreink szemébe nézhettem és láttam örömkönnyektől csillogó szemükben a vármegyéhez, a magyar Hazához való mélységes ragaszkodásuk kifejezését)! Szemtanúja voltam honvédőinknek a Murán felrobbantott hidak mellett csónakon történt bátor átkelésének és jelen voltam Belatincon honvédeink bevonulásakor és megkapó fogadtatásán. Ezeknek az eseményeknek hatása alatt állva, új lelki erőt nyerve a munkához, biztosíthatom a tekintetes Törvényhatósági Bizottságot arról, hogy miként eddig is igyekeztem tisztemből folyó kötelességeimet a vármegyével szemben is, minden vonatkozásban teljesíteni, úgy a megnagyobbodott vármegyével szemben — ha lehet — még fokozottabban igyekszem eme feladataimnak megfelelni. A Haza Bölcse, vármegyénk szülöttének szavai beigazolódtak, aki azt mondta: »Amit erő és hatalom elv esz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de amiről a nemzet — félve a szenvedésektől — önmaga mond le, annak visszaszerzése mindig kétséges. Mi, magyarok, követtük is Deák Ferenc eme mondását és nem mondtunk le önként soha ezeréves történelmi jogainkról és talán ezért is győzött a mi igazságunk, amely nagy német és olasz barátaink segítségével immár negyedszer teremti meg nemzetünk! számára a revízió lehetőségét. Hogy azonban meg is tarthassuk azt, amit visszaszerezhettünk, kövessük megint csak a Haza Bölcsének szavait : »Hinni, dolgozni!«: és fogadjuk meg a nemzet tanítómesterének, Teleki Pálnak intelmét: »Bízni, engedelmeskedni, dolgozni !« A szűnni nem akaró éljenzéssel fogadott beszéd után a főispán különböző bejelentéseket tett, amelyeknek tudomásulvétele után Brand Sándor dr. alispán bejelentette, hogy alispáni jelentésében az események további alakulásáról a közgyűlésen élőszóval beszámol s azutná a követe kezőket mondotta: A magyar királyi honvédség, mint már jeleztem és mindnyájan tudjuk, április 16-án megszállta zalai vonatkozásban a régi történelmi határt. A Murától északra életbelépett a katonai közigazgatás, amelyet Zala vármegye közhatóságainak kell majd átvenni. Ma még nincs hatásköröm e közigazgatással kapcsolatban, de annyit már bejelenthetek, hogy a magyar érzés és gondolat kezükben méltó gondozókra talált és az úgynevezett népgondozó igazgatás megvalósítására már hatóságom közreműködése is biztosítva van. Remélem, hogy a katonai közigazgatás munkája és a történelmi Zala vármegyéhez való tartozás és kétséget nem hagyó döntés hatása most már oly nyugalmat teremt ezeken a területeken, amely, senki által többé megzavarható nem lesz és fokozottabb mértékben fogok hozzá e területnek újjáépítő munkájához. Nem hallgathatom el, hogy nem akarva elébe vágni a felsőbb hatalmak rendelkezéseinek, sem én, sem hatóságom a muraközi nép állásfoglalására befolyást nem gyakoroltunk és azt tenni nem is fogjuk. De meg kell említenem, hogy a rendkívüli
