Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)
1941-05-07 / 103. szám
XXIV. évfolyam. J 03. szám. ÁRA 8 FILLÉR 1941. május 7. SZERDA. m MEGYEI n Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : HERBOLY FERENC Előfizetés : egy hóra 1.50, negyedévre 4 B Hirdetések díjszabás szerint. Postatakarékpénztári csekkszámla : 49.368. Az újságíró kérése az olvasóhoz Az újságbetűk legtöbbször úgy jelennek meg, hogy nem tudni, ki írta őket es ki áll mögöttük, síma-e a homlok, vagy fiatal, amely mögött a betűket teremtő gondolatok születtek. Valaki írta, útnak indította őket, hogy éljenek és hirdessék a Hírt. Hogy ki ez a valaki, nagyon ritkán tudni. Az olvasó belenyugszik, hogy a betűk, sorok, hasábok és oldalak mögött az újságíró, vagy ha úgy tetszik, az Újságíró áll, él és dolgozik, de, hogy milyen ennek az Újságírónak az arca, vájjon mosoly csillog-e a szemében, vagy ráncok ár- kolódnak szája körül, tud-e" sírni, vagy nevetni, s hogy a nevetés nem takar-e környékét, ezt nem tudja senki. Az újság szinte személytelenül születik meg, talán azért is, mert csak rövid ideig, legfölebb néhány óráig él, addig, amíg a helyébelépő meg nem öli az elődöt. Talán ezért is vau, hogy az újságíró nem szeret magáról beszélni, s elhiszi, hogy az ő sorsa másokért élni, rohanni, lobogni, mint valami süstörgő fáklya, amelyet a hivatás szent tüze gyújtott meg azért, hogy míg másoknak világít, hamuvá váljék. És, ha most az újságíró kilép a névtelenség álarca mögül s ha az olvasóhoz fordul, akivel a nap majdnem minden órájában szembenéz, elismerést, vagy kritikát várva, ennek sem az az oka, mintha az újságíró egyszerre meg akarna elevenedni s egyéni babérokra törne, hanem az, Hogy rendje nagy közösségének érdekében kíván szólani. Alinkét a munka lázas tempója szinte géppé alakított át s nem szoktunk arról beszélni, hogy amikor a hír szolgálatában acéllá keményedéit idegekkel dolgozunk, néha könnyünk pereg, s szívünk vére csorog a kerekek között, mert nekünk is vannak emberi fájdalmaink és emberi érzéseink. Néha, ha megáll munkánk zsarnoki ritmusa, eszünkbe jut, hogy a mi rendünkben is vannak a munkának vértanúi, vannak rokkant- jaink, leszünk mi is egykor elhasznált és elkopott gépalkatrészek, vannak és lesznek özvegyeink és árváink. De senkinek sem szabad észrevenni, hogy munkaközben eltorzul az arcunk, szívünk szeretteinkért dobog s mikor a kérdőjeleket írjuk, mögöttük saját öregkorunk, .vagy hozzátartozóink sorsának bizonytalansága görnyed. Az újságíró mindenkinek mindene. Ha kell, kemény harcos, kész rohamra menni az igazságért, vagy létét teszi fel arra, hogy szívós védelmi harcban tartson ki véleménye mellett. Nincs az a közügy, amelyben föl ne emelné szavát, országnak, társadalomnak s különböző társadalmi rétegeknek épúgy rendelkezésére áll, mint egyeseknek, ha kérő szavukkal hozzáfordulnak. Nem azért beszélünk most erről, mintha ebben érdem volna. Nem, ez kötelességünk és ezt a kötelességet minden ellenszolgáltatás nélkül teljesítjük is. S ha most mégis az olvasóhoz fordulunk kéréssel, ezt a munkaasztal mellett kifáradt és nyugalomra érdemes kartársainkért, s az újságíró-özvegyekért és árvákért tesszük. Egyik legrégibb és legáldásosabb intézményünk, a Magyar Hírlapírók Országos Intézete most érkezik el 60 éves jubileumához. Sok megpróbáltatás s a közért hozott áldozatos gesztus áll Nyugdíjintézetünk hat évtizede nlö- gött s ha anyagi erői megfogyatkoznak, nem a mi hibánk. Azt akarjuk, hogy öreg napjaira az újságírónak se legyenek gondjai, a rokkantakat kárpótolhassuk a köz szolgálatában kimerült energiákért s özvegyeinknek és árváinknak olyan segítséget adhassunk, amely illő az emberi méltósághoz. Kérő szavunk megértésre és meleg szívre talált az ország első asszonyánál, főméltóságú Kormányzónk fennköltlelkű hitvesénél, áki készségesen vállalta Nyugd?jinfézetünk megerősítésének fővédnökségét. Jóságos segítő kezét, amelynek áldását annyiszor érezte a magyar társadalom, most a névtelen dolgozó újságírók felé nyújtja ki, s mi bízva abban, hogy ennek a mozdulatnak szépségét megérti ebben az országban minden újságolvasó, most és az elkövetkező napokban azzal a kéréssel fordulunk az olvasóhoz, "hogy legyen segítségünkre. Tudjuk, hogy nehéz az idők járása mindenki fölött s a hétköznapok terhei minden vállra ránehezednek ebben az országban, de mégis kérjük az olvasót, hogy adományaival siessen Nyugdíjintézetünk megsegítésére. Német-amerikai összetűzés esetén Japán is belép a háborúba (Róma) A Popoli di Roma távolkeleti tudósítója közli Xlacuoka japán külügyminiszternek egy amerikai újságíróval folytatott beszélgetését. Macuoka kijelenti, hogy Japán azért lépett be a háromhatalmi szövetségbe, hogy távoltartsa az USA-t a háborútól. Ha az Egyesült Államok ellenségeskedésbe bonyolódik Németországgal, Japán nemzeti becsülete és lojalitása miatt kötelezve érezné magát arra, hogy felvegye a harcot az Egyesült Államok ellen. Arra a további kérdésre, hogy ez arra az esetre is vonatkozik, ha az Egyesült Államok a Roosevelt elnök által említett semlegességi őrjáratok, vagy pedig USA-con- voyok révén kerül konfliktusba német tengeralattjárókkal vagy repülőgépekkel, Macuoka határozott igennel felelt. Négy ország találkozik a Muraköznél Elitler vezér és kancellár vasárnapi nagy beszéde, valamint az a körülmény, hogy Szlovéniát, a volt Krajovát, felosztották Német- és Olaszország között, igen fontos következtetésekre szolgál okul. Mert a Muránál így négy ország határa találkozik, éspedig Magyarország, Horvátország, Németország és Olaszország határa. A balkáni hadjáratban főszerepet vitt négy állam közös határa a tengely által képviselt Uj-Európa-gondolat mélységes szimbóluma. Felmérhetetlen jelentősége van Alagyarország számára annak a ténynek is, hogy régi kívánságunk, a közös magyar-olasz határ ezáltal megvalósul. Legújabb A palcsztínai zsidók mozgósítását elrendelte az angol miniszterelnök. Churchill ex- pedíciós sereget kíván küldeni Irak ellen, de a zsidó nagytanács ezt a tervet elvetette. Roosevelt a tegnapi sajtóértekezletről hirtelen támadt gyomorbaja miatt eltávozott. Fogadja kérésünket úgy, mint a naponként szíve ajtaján kopogtató jóbarát: kérését, akinek a megsegítés fillérje épolyan jólesik, mint a nagyobb adomány. A mai naptól kezdve május 18-ig minden nap jelentkezünk kérő; szavunkkal, a Nyugdíjintézet 5600-as csekklapjának, s ehez az újsághoz egy alkalommal csatolt postatakarékpénztári befizetési lapnak segítségével. íme, most egy pillanatra megláthatta az olvasók a betűk fekete sorfala mögött emberi arcunkat. Nem szégyeljük, hogy kérnünk kell, mert nem ihagunkért kérünk, hanem a munkában felőrlődött kartársaink és hozzátartozóink jövőjéért. Meg vagyunk győződve, hogy a magyar olvasóközönség megérti kérő szavunkat, s nem írja rovásunkra, hogy egyszer mi is emberek mertünk lenni. A munka folyik tovább napnap után, szakadatlanul s mi ismét eltűnünk az újságbetűk ismeretlenségének hátterében, de rendünk történelmében és szívünk mélyén arany betűkkel írjuk föl, hogy akkor, amikor kérő kezünket kinyújtottuk, meghallgatásra találtunk. Ebben a tudatban tesszük le a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének eljövendő jobb sorsát a magyar olvasóközönség kezébe, s köszönetét mondunk már előre is minden adományért, amely az újságírói munka elkopott,' megrokkant munkásain, s az újságíró özvegyeken és árvákon kíván segíteni. Budapest, 1941. május 4-én. Az Országos Magyar Sajtókamara.
