Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)

1941-04-28 / 95. szám

ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. április 28. rozásának megváltoztatására akarnák kész- szeríteni. Muraköz népe ismeri déli ellenségének gyű lölelét, bosszúvágyai és ezért kérve-kéri Fő­méi lóságodat: kegyeskedjék Muraközt oltal­mába venni és eleve gátat vetni annak a szörnyűségnek, hogy a magyar hazájáért 23 éven át rettentő szenvedéseket kiáltott mu- raközi nép felgyújtott tűzhelyeinek lobogása és vérének patiakzása kísérje Muraközből tá­vozó lionvédeinket. Sokezernyi aláírásunkat külön küldjük. Muraközi Nemzeti Bizottság. Poszavcc beszéde után az éljenzések elhal­kul táv al Makár Mátyás magántisztviselő lépett az emelvényre. Muraközi nyelven mondott kö­szönetét azért, hogy a szép ünnepélyre a kel­lemetlen időben is nagy számban gyűltek egybe. Kérte a muraközieket, szeressék egy­mást mint testvéreket s Magyarországot mint édesanyjukat, akihez most, két évtizednél hosszabb idő után ismét visszatértek. A rögtönzött népgyűlés hallgatósága a be szédek elhangzása után üdvözlő táviratot kül­dött Uzdóczy-Zadravecz István püspöknek, Muraköz szülöttének, aki nem lankadó buz­galommal munkálkodott mindig Muraköz vis s z ács a t olás á ér l. Dísz fel vonulás. A hatalmas tömeg egyideig mozdulatlan maradt. Éltette a kormányzót, a Führen, a Duóét, Magyarországot, a magyar szabadsá­got. Percekig hangzott: Hor-thy, Hit-ler, Du­ce, min-dent visz-sza, nem akarunk más or­szágban lakni, mint Magyarországon! Egyszer azután felharsant a kürt s a ve­zényszó: zászlóaij vigyázz! Majd a zászlóalj díszielvonulást rendezett s a laktanyába tért, a községek kiküldöttei pedig a Csáktornyái­nkkal együtt zászlóik alatt, a zászlóvivők mellett a községek névtábláit vivőkkel az élen a kormányzónak, Magyarországnak szünte­len éljenzései között, zenekaraiktól kísérten bejárták a várost. A régi Zrínyi várig' vo­nult fel a halalmas menet s a Zrínyi em­lékműnél, amelynek »Ne bántsd a magyart« feliratát a Csáktornyái magyarság megújíl- tatta, fordult vissza. Közben a zenekarok térzenét adtak, mggyar nótákat 'játszottak, amivel a derék muraközi népnek leírhatat­lan lelkesedését váltották ki. Delet harangoztak, amikor a lelket emelő szép ünnepély befejeződött. Parancsszóra, megfélemlítésekkel, erőszak­kal ilyen ünnepélyt rendezni, lelkesedést mes terségesen támasztani, a szíveket őszinte meg­nyilatkozásra bírni nem lehet. A muraközi­ek ünnepélyét még csak elő sem készítet­ték. Az magától jött. Magától tört ki a szí­vekből az az óhaj, aminek Muraköz népe a kormányzóhoz intézett táviratban kifeje­zésre juttatott. Az ünnepéig után alkalmam nyílott sok község küldötteivel be­szélgetési folytatni. Mindannyian büszkén val­lották magukat a magyar állam hűséges pol­gárának s szívesen emlékeztek vissza arra az időre, amikor a 48-asoknál, a ^O-as hon­védeknél, huszároknál, tüzéreknél szolgáltak s ezeknek a’ csapat testeknek keretében vet­tek részt a világháborúban. Beszélgetés köz­ben Andrasicz Mihály dékániialvi gazda nagy örömmel hangoztatta, hogy most eljöttünk fölemelni ezt a nagy dicsőséget. Ebéd közben kaptam kpzhez a Csáktor­nyái kétnyelvű újságot, amelynek magyar címe »Muraköz«, a másik címe »Medjimurje« s amelynek vezércikkét, — amint már je­lentettük, — Uzdóczy-Zadravecz István püs­pök írta. A magyar címlap nemzetiszínű ke­retben jeleni meg. Délután hazatértek községeikbe a hű muraköziek s azután mar csak a szokásos helyi népünne­pélyek kerültek sorra, amelyek között a fő­szerepei természetesen a -ringis« játszotta. Visszafelé az utat Alsó lend van át tettük meg, mert at­tól tartottunk, hogy a dékánialvai révnél is­méi megsűlyedünk. Többen azt mondták ugyan, hogy MuraszerdaheÍvnél is bajok vau­nak, mert a szerbek ott is hidrobbanlásban élték ki hősiességüket, a komp pedig elrom­lott. Mi azonban mégis ezzel az úttal pró­bálkoztunk meg s a katonai komp — termé­szetesen igazolványunk felmutatása után — akadálytalanul átszállított bennünket. A szom­szédos községekből is többen vették igénybe a kompot. Egy fiatal anya autónk mellett állt, karján másféléves kis szöszke kis le­ánykával, aki mosolyogva szintén pá-pát in­tett kis kacsójával. ílédics felé közeledve örömmel láttuk, bogy a megrongált vasút­vonalnak helyreállítási munkálatai serényen folynak. Hosszú útszakaszon lerakták már a síneket is és így a. vasúti forgalomnak Al- sókndváig való megnyitása hamarosan meg- iörténhetik. 11 er boly- Ferenc. A németek elfoglalták Athént Berlin, április 28. A véderő főparancsnok­sága közli: Szünetnélküli támadó- és üldözőharcok utá egy német páncélos hadosztály elővédéi a menekülő angolok után nyomulva vasárnap reggel 9 óra 25 perckor behatoltak Athénbe. Az Akropoüszra kitűzték a horogkeresz- tes zászlót. A Német Távirati Iroda vasárnap reggel mindjárt a német csapatok Athénbe történt bevonulása után közvejden táviratot kapott Athénből. A távirat, amelyet 11 óra 20 perckor ad­ták fel Athénben, 23 perc alatt érkezett Ber­linbe. Szövege a következő: Ma reggel 9 és ÍÖ óra között az Athénbe bevonuló német csapatok kitűzték a német zászlót a Ihres Akropoüszra. Az Athénben maradt németek a bevonuló német csapa­tokat nagy Lelkesedéssel, viharos örömmel és virágesővel fogadták. A görög lakosság, amely szintén végignézte a bevonulást, nyugodtan viselkedett. Sokan csodálatukat fejezték ki a német csapatok teljesítménye és nagyszerű megjelenése fölötl. Hitler Adolf testőrgárdája heves előretö­réssel elérte a Pindosz-hegységtől nyugatra fekvő Patraszi-öblöt, kikényszerítette az át­kelést és benyomult a Pelöponezoszra. Német ejtőernyős vadászok* a levegőből in­tézed merész támadással április 26-án reg- ! gél elfoglalták a Korinhosz melletti Istlimoszt, | megszállták a várost és biztosították a csa- í tornát. Fiion távirata Hitlerhez Berlin, április 28. (Német Távirati Iroda) Abból az alkalomból, hogy a német véderő felszabadította a tráciai és macedóniai te­rületeket, Filov tanár, bolgár miniszterelnök táviratot intézett a Führerhez és ebben a bol­gár kormány legőszintébb és legmélyebb há­láját tolmácsolta a Területek felszabadításá­ért és a Führernek a délkeleti térség igaz­ságosabb rendjének érdekében kifejtett fá­radozásaiért. A bolgár nép örömmel köszönti nemzeti egységének előestéjét. Ribbenlrop külügyminiszter tolmácsolta Filov miniszterelnöknek a Führer köszönetét és megállapította, hogy a birodalmi kor­mánynak különös elégtételül szolgál, hogy Európa délkeleti részének végleges és igaz­ságos újjárendezése elolt az út megnyílt és Bulgária élelérdekei valóra válnak. Popov külügyminiszter is küldött távira­tot Ribbentrop külügyminiszternek, amelyre a külügyminiszter szívélyesen válaszolt­Kegyelete» ünnepély néhai Teleki Pál gróf főcserkósz emlékére A keszthelyi Herceg Festetics György 79. számú premontrei gimnáziumi cserkészcsa­pat 20 éves fennállásának jubileumára ke- gyeletes ünnepség keretében emlékezett meg néhai nagy főcserkészéről, Teleki Pál gróf­ról, akinek kedvenc darabját, a Yeiőssy Elek hasonló című regényéből — Raáb A. nyomán Szomor Tamás keszthelyi premon­trei tanár által mesterien átdolgozott es Kleinpa Károly dr. premontrei tanár álial művészien megzenésített, mélyen szántó »Var­ga Miska« szociális irányú darabot hozta színre a legnagyobb színpadi és zenei tech­nikával. A kegyelet jeléül a főhelyen egy szék üre­sen maradt, mert a volt íőcserkész^ meg­ígérte, hogy kedvenc darabját megnézi. A katolikus legény egyesület színháztermét zsúfolásig megtöltötte Keszthely társadalma az élen .a hercegi pár és magas vendége, Csekonics Gyula gróf meghatalmazott mi­niszter. Ott voltak: Berkes Ottó ny. kir. fő­igazgató, az akadémia és a gimnázium ta­nári kara, a politikai és katonai hatóságok és hivatalok vezetői is. Elöljáróba Klcmpia Károly dr. prem. gim­náziumi tanár, parancsnok, emlékezett 'meg a 20 évi működésről, majd a boldogult fő­cserkészről, jelezve, hogy ez volt az ő ked­venc darabja, amelyben rang és rendi kü­lönbség nélkül kitűnik a cserkészi erény, hogy a cscrkész-úL követése jó irányba ve­zet, annak cserbenhagyása bűnbe sűlyeszt Remek, megkapó, a zene akkordjaitól kí­sért gyónás jelenet, amelyben egy megrögzött bűnös Istennel kibékül, cserkészbocsánatké- réssel. Itt érvényesül a cserkészerény, va­lamint az uloisó, 5-ik képben, ahol egy elő­kelő fiatalember, aki előbb a cserkészet te­rén nagy ember lett, a végén elzüllik a bu­dapesti bár-életben. Remek díszletek is hoz­zájárulnak a darab sikeréhez. Szünetek köz­ben láncok, énekek, pattogó (Sállamok szó­rakoztatják a közönséget. Sok tapsot aratott a darab cselekménye és zenéje. A szerep­lők a legjobbat adták, mind kivétel nélkül, átérezve szerepük tanító jellegét. Az előadás végeztével szűnni nem akaró taps szólította lámpák elé a szereplőket, akik valóban jó munkát végeztek. Dr. K—c. Tinlcnkuli mindig üzembiztos. Vásároljon a Zrínyi könyvesboltban.

Next

/
Thumbnails
Contents