Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)
1941-01-15 / 11. szám
XXIV. évfolyam. 11 szám ÄRA 8 FILLÉR 1941. január 15. SZERDA Megjelenik hétköznaponként délután Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenvi-tér 4. Telefon 128. OLITIK AI NAPILAP Felelős szerkesztő : HERBOLY FERENC Előfizetés: egy hóra 1.50, negyedévre 4 R Hirdetések díjszabás szerint. Postatakarékpénztári csekkszámla : 49 368 A bíró beszélt A pesti újságok hosszan írtak róla s így amiál inkább felfigyeltünk a bírói szóra, akárha orvos szavai lettek vobia, aki súlyosan beteg közeli rokonunk, jóbarátunk fölé hajolt még az imént s most komoly arcra i és szakértelemmel elmondja, amit tapasztalt. A bíró beszélt ! Nagytekintélyű bírósági elnök megállapítása nyomán hallhattuk, hogy az elmúlt esztendőben hazánkban a polgári perek és bűnügyek száma jelentékenyen csökkent, ugyanakkor azonban igen sajnálatosan a válóperek száma egyre szaporodik. A budapesti ítélőtábla elnökének idézett beszéde utal arra is, hogy a házassági elválások újabban az egyszerű néposztályok között is terjednek, akiknél eddig jóformán ismeretlen fogalom volt a válás. A súlyos megállapítást tartalmazó bírói beszéddel érdemes behatóbban is foglalkozni, mert egyrészt a baj gyökerei visszanyúlnak a messzi magyar múltba, másrészt a kérdés nem magánügy, hanem igen komoly nemzeti kérdés. Nem kisebb ember, de a mindnyájunk által annyira tisztelt és értékelt Pro- hászka mondotta egyszer, hogy az Üristen eg}' néppel sem kötött szerződést s így a magyarral sem, az eljövendő újabb ezerévre vonatkozóan. Tőlünk függ, hogy megérjük-e a második évezredet. Az egészséges családi élet nemzeti kérdés tehát s így az állam sem nézheti tétlenül az Egyház munkáját, amit a családi élet tisztaságának megvédése érdekében végez. Tanultuk, bogy a haza az a föld, amelyért apáink vére folyt. Ez a megszentelt föld csak úgy maradhat a mienk, csak úgy biztosíthatjuk késői utódok hazájául is, ha lesznek egészséges, népes családok, akik birtokba veszik a mezőt és rétet s biztosítják, hogy itt ezután is magyar lesz az úr. S most vessünk egy pillantást a múltba. Ott vagyunk a századfordulón. A szabadel- vűség — amit azóta szinte komikus igyekezettel tolnak oda minden baj okául — virágkorát élte és nagyhangon hirdette : magánügy a vallás, az államnak semmi köze hozzá : az államnak feladata, hogy megkönnyítse az egyén szabadságát, hogy lehetővé tegye az ember földi boldogságát. Ha az Egyház megnehezíti a válást, ha bizonyos körülmények között tiltja a házasságot, siessen az állam az egyén segítségére. És 1894-ben törvénybe iktatták a polgári házasságot. Ugyanebben az évben Zichy Nándor egy nagy dunántúli város akkor megindult lapjában óva intette a kormányt, hogy lejtőre jut az a társadalom, amelynek felfogásába belecsempésszük a házasságnak egyszerű szerződéses ügyletként való felfogását. Zichy féltő aggódása nem voll alaptalan. A törvény könnyítése a rossz példa hatásával rombolta le igen sok esetben a családi, fészket. Igen. a példa. A bírói beszed nyomán csak megerősödött az a meggyőződésünk, hogy szent dolgokkal nem lehet tréfát űzni s a család, a házasság még nemzeti szempontból is szent dolog. Az egyszerűbb nepretegek közt is elburjánzott a vá- íás betegsége, mondja a bíró ! Azt hiszem, joggal kérdezzük, hogy nincs-e hiba a példa körül ? Hossz példa maga a törvény, amely utat nyit az emberi gyarlóságnak ! De rossz példa lehet a faluvezetők élete épen úgy, mint az országos tekintélyű állásban levők élete. Példa kell a népnek, jó példa, hogy vezetői részéről ne lássa lábbal taposva azokat az eszméket, amelyeket az Egyház szentnek hirdet előtte. Az 1894-es törvény a polgári házasság bevezetésével megkönnyítette az elválásokat, szalonképessé tette az Egyház által el nem ismert viszonyt s ebből igen sok hátrány származott a nemzetre. Elvitathatatlan valóság ez, amit lassan mindnyájan belátunk. A tanultabb réteg, az intelligencia jobban látja ezt, mint a nép egyszerű gyermeke s ezért a vezető emberek kötelessége jó példát mutatni a saját életükkel. Jó példát kérünk minden vonalon, mert a felelősség a vezetőségé s ha a nép megromlik, egyszer majd mégis ráébred tévelygésére s akkor vádolni fogja azokat, akik neki rossz példát mutattak. Nem nagy beszédeket, nem is okos útmutatásokat és nem csak szociális megsegítést kérünk a magyar nép számára, hanem jópéldát minden vonalon. Szeget szeggel Az oláhokkal szemben megszűnt a lovagiasság A Magyar Távirati Iroda jelenti : A román kormány a brassói Magyar Túrista Egyesület hatmillió leit kitevő vagyonát a Vas- I gárda javára elkoboztatta. ! A magyar kormány éllenrendszabályként • elkoboztatta az erdélyi Román Újságírók 1 Egyesületének ingatlanvagyonát. . A románok letartóztatták Hídvégen Tóth Istvánt, az ottani magyarság egyik vezető egyéniségét, mert nála egy német, egy olasz és egy magyar zászlót találtak. Tóth Istvánt Buzau-ba vitték, ahol hadbíróság elé került. Tekintettel arra, hogy ezt a teljesen ártatlan embert a románok egész nyilvánvalóan csak magyarsága miatt tartóztatták le, a magyar kormány retorzióképen letartóztatásba helyezte Kolozsvárott az ottani románság egyik vezető egyéniségét, Peculia Marinst, az Albina vezérigazgatóját. Mivel azonban Peculia letartóztatása után megállapítást nyert, hogy ő cukorbajos, nem a fogházba szállították, hanem rendőri őrizet alatt: a kolozsvári klinikán helyezték el. Egy zalai hithirdető levele Pehm József pápai prelátus a kínai irűsz- szióból ma a következő levelet kapta : Mcltóságos Uram. Főtisztelendő Atyám ! Nagyon szépen köszönöm Atyám jóságos sorait ! Csodálom, hogy csupán a missziós lapból méltóztatik ismerni missziómat. írtam ám én, nem is egyszer, lelkem Jóságos Atyjának ! De ugye, a zavarok, az itteni ázsiai viszonyok között a levelek könnyen elkallódnak ! Pia a missziós lapot nem méltóztadk járatni, akkor is be kell mindenről számolnunk ! Röviden, néhány sorban : nem merem Méltóságod idejét, — tudom, hogy el van foglalva — rabolni. Kis magyar missziónk íegelhagyatottabb, legdélibb részében dolgozom. Évente egyszer, ha találkozom magyar testvéreimmel. Árvizek, háborús szerencsétlenségek, ezelőtt nyolc évvel egyszerűen elsöpörték ezt az azelőtt virágzó missziós területet a föld színéről. Most mindent újra keli kezdeni, előkaparni. a romokból, nemcsak az épületek rothadt, korhadt gerendáit, hanem az új keresztények még igen gyönge, halódó hitét ! Ez a nyolc év, óh Istenem, micsoda rombolást vitt végbe lelkűkben ! Emberfeletti erővel kell megbirkózni, hogy valamit ki tudjunk hozni belőle ! Igaz, anyagilag is utolsók vagyunk, romok és romok közt járunk. — bál- európai jótevőim jóságából két évem alatt építettem már nyolc templomot (kis vidéki imakápolnát) _— még mindig romok és romok ! Nyolc templom, nyolc kongregáció büszkesége. A bajaink, a győrnádor- városiak, debreceniek, stb. stb.. mind segU tettek. De még ennél is fontosabb az ima !.. Óh, micsoda emberfeletti erőfeszítés kell ahoz, hogy lelket verjünk ezekbe az évezredek óta ördög által pokolnak nevelt szerencsétlen pogányokba ! Tessék toborozni soksok misszionárius ima-apostolt. A missziós munka egyesíti, a híveket ! Főtisztei endő. Atyám, soha nem láttam az Egyház csodás egységét ily világosan, mint most! j Évente több ezer pengőt kapok (tavaly 15 ezer) mind, soha nem hallott nevek, ismeretlen lelkes buzgó hívek ! Adnak Krisztusnak, Istennek és ... önmaguknak ! Mert, ka valamit- ezt az önzetlen áldozatot jutalmazza százannyival az Ür ! önzetlen, hiszen munkájuk, adományuk semmi gyümölcsét nem látják ők saját szemükkel itt a •földön, nem élvezik annak áldását, mint például egv kul- túregylet, stb. alapításáét. Igen-igen köszönöm Főtisztelendő Atyám kedves sorait, könyörgöm, ne tessék elfeledkezni rólam az Űr oltáránál ! Én mindennap, igen mindennap, amikor sötét éjszaka lefekvés előtt elmegyek kis kápolnámba az Ür elé, utolsó papi áldásomat mindig azok-
