Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)

1941-03-24 / 68. szám

ZALAMEGYEI ÚJSÁG 19ti. március 24,( u szentbeszédeket hangszórókon közvetítették az épületekben. Bevétel volt 1940 március 1—1941 március 1-ig 476.39 pengő, múlt évi maradván}' 475.31 pengő. Ebből a 950 70 pengőből kiadás 488.80 pengő, maradvány 461.40 pengő. A fogházmisszió munkája 1940-ben : Résztvettek 64 szentmisén, látogatás vasár- és ünnepnap 64, 600 darab vallásos füzet és ima­könyv, 24 darab rózsafüzér, 30 karácsonyi és húsvéti szereletcsomag. Foglyok hivatalos ügyeit elintézték 18, szabadulás után elhelyezés történt 8 esetben. Kiosztásra kerüllek férfi és női ruha- neműek, szappan stb. Egy anyát, aki gyerme­kével volt a fogházban, két hétig, egy másikat szintén gyermekével együtt 10 napig tápláltak. Harmadik esetben egy hónapon keresztül tejet és zsemlyét küldtek a fogházba egy anyának. Segélyben részesítettek 22, útiköltséget adlak 11, levelezést elintézlek 48, egy fogoly családjának csomagot és segélyt adtak szabadultaknak ebé­deket és útravaló élelmet adtak 8 esetben. A Leánykcmgregáeió szociális tevékenységét Vörös Margit prefekta is­méidét Le. Erdélyi testvéreink részére 130, az ár­vízkárosultak javára 150 pengőt gyűjtöttek. Részt- vetlek a Misszió évi szokásos pénz- és íagyüjV tésében, a norma és a Stefánia javára rendezett gyűjtésben, a Stefánia számára varrtak babake­lengyét, heten jártak a kórházba ebédeltetni, a templomban két oltárt gondoznak, a reájuk bí­zott utcákban ügyelnek arra, hogy a katolikus hívők eleget tegyenek vallási kötelességeiknek. A város segélyezettéit Jiavonkint látogatják, eljár­nak ügyes-bajos dolgaikban, Karácsonykor házi szegényeiket és idősebb elszegényedett kongre- ganisla testvéreiket szeretetcsomagökkal keresik föl. A Kis Szent Teréz Leánykor, a város iparosleányainak egyesülete munkájáról Orbán Júlia OTI tisztviselőnő adott számot. Az egyesület a fejlődés terén szép haladást tett. A kéthetenként tartott gyűléseken nemcsak lelki ok­tatást adnak, hanem közvetlen beszélgetés alak­jában fiatal leányokat közelről érdeklő problé­mákat is megvitatnak. A tagok résztvesznek min­den vallásos megmozdulásban s a tőlük telhető szerény adakozásban, az árvízkárosultak javára rendezett gyűjtésben. Erre a célra a jövő vasár­nap önálló előadást rendeznek. Előadták a Ju­hászlegény, szegény juhászlegény népszínművet szép erkölcsi és anyagi sikerrel. Három teaestnek jövedelméből 45 pengőt arra a célra fordíta­nak, hogy a tavasz folyamán társas kirándulás keretében felkeressék a keszthelyi Kis Szent Te­réz templomot és kegyoltárt. A Szent Zita Leányegycsület Galambos Ilona oki. tanítónő vezetése alatt a cse­lédlányoknak a lelki életükben való irányításával, szabad idejüknek nemesebb módon való felhasz- nálhatásával foglalkozik. A múlt év márciusá­ban tartott lelkigyakorlatokon 230 háztartási al­kalmazott vett részt. A létszám a nyári munká­hoz való elszegődés révén csökken. Február 2-án nagy sikerrel adták elő A IV. parancsolat című népszínművet, amelynek tiszta bevételét részben a misszióknak, részben az árvízkárosultaknak jut­tatják. Február 16-án teaeslélyt rendeztek. A jelentéseket nagy tetszéssel és megelégedéssel fogadta a közgyűlés s azután Boér Judith S. M. főtitkár, a Keresztény Nő című nőmozgalmi lap szerkesztője mondott ünnepi beszédet, amelyben először Farkas Edith alapító országos elnök üdvözletét tolmácsolta, majd utalt arra, hogy május 15-én lesz 50 esztendeje annak, hogy XIII. Leó pápa a »Herum Novarum» enciklika kiadásával rámutatott azokra a Icereszlény igaz­ságokra, amelyeknek elhanyagolásából keletkez­tek a mai társadalmi bajok. Az egész világ felfi­gyelt erre a pápai körlevélre és a püspökök, pa­pok és világi hívők körében úgy a szellemiek­ben, mini a gyakorlati tennivalókban hatalmas mozgalom keletkezeti, amelynek minden ország­ban megvoltak az apostolai. Hazánkban Pro- hászka Ottokár és Zichy János gróf. Ezeknek a rendkívüli egyéniségeknek köszönhetjük, hogy a szociális igazságok tiszta búzája nem maradt a pápai enciklikában és püspöki körlevelekben, ha,- nem a szociális kötelességek tudatára ébredt hívő társadalom jó talajába hullottak. A magyaror­szági szociális intézmények megalkotásánál sok­ban az országos elnöknek jutott az úttörő sze­rep, amelynek legjelentősebb teljesítménye a Szo­ciális Missziótársulat megalapítása és a világi hölgyek szociális képzése volt. Majd hangsúlyozta a következőivet : Nagyrészben világi apostolaink munkatere az a 273 szervezet és missziós csoport, amelyek között az első vonalba küzdötte fel magát a 24 év óla áldásosán működő zalaegerszegi szervezet. Bármennyire is dicséretre méltók teljesítményei, amiért az Országos Központ meleg elismerését fejezzük ki, mégis meg kell mondanunk, hogy a zalaegerszegi misszió több, mint teljesítményei, mert meg vannak nagy tervei és megvalósításra váró apostoli tö­rekvése, amiken Isten kegyelmével csend­ben, kitartással dolgozni fog. Hogy mikor fog végei érni Európa súlyos megpróbáltatásainak ideje, senki sem tudja, egy azonban bizonyos : az elszegényedés általánosabb és nagyobbmérvű lesz. Ezért kötelessége min­denkinek a nemzetépítő feladatokból kivenni a részéi. Az elhangzott jelentések eléggé megvilá­gítják a munkát. A központ úgy tekintheti ezt a helybeli kékkeresztes tábori, mint kiváló apos- tolképző intézményi. Kövessük mindenben a Ke­nun Novarumban lefektetett elveket. Az ünnepi beszéd után indítványok következtek. Ezek során Pirily Gáspárné indítványára táv­iratban üdvözölték Grősz József megyéspüspö­köt és Farkas Edith országos elnöknőt, Orbán Júlia indítványára pedig, arra tekintettel, hogy a jövő évben lesz a jubiláns közgyűlés, a választ­mány mandátumát egy évvel meghosszabbították. Petim József pápai prelátus, egyházi tanácsadó záróbeszédében A szovjet kormány állal Magyarországnak visz- szaadotl 48-as honvédzászlók átvétele fényes, ün­nepélyes külsőségek között folyt le vasárnap La- voczne orosz határállomáson. A magyar hősi zászlókért utazó honvédtiszti küldöttség külön- vonata délben futott be a lobogódíszbe öltözőit lavocznei pályaudvarra. Az állomásépület körül orosz katonaság állott őrséget! s a kordon mögött hatalmas tömeg helyezkedett el. A magyar kü- lönvonat megérkezésekor az orosz katonai zenekar a magyar Hint- nuszl játszotta és az állomás tornácán / már ott állott 56 orosz katona, kezében az 56 magyar lobogóval, amelyet Geraszimov vezérkari ezredes vezetésé­vel orosz tiszti küldöttség, valamint vitéz Far ragho Gábor tábornok, moszkvai katonai attasé kísért Moszkvából Lavocznera. A zászlók mellet! szuronyos szakasz állott díszőrséget. Geraszinov ezredes ekkor Schweitzer István al­tábornagy felé fordult és baráti, meleg szavakkal közölte vele, hogy < \ a szovjet kormány elhatározása folytán átadja a magyar zászlókat. Schweitzer István altábornagy a magyar hon­védség nevében hálás köszönetét fejezte ki a szov­jet kormány nemes gesztusáért. Ezután harsány vezényszó hangzóit fel : — Átvenni a zászlókat ! Az orosz katonák mosolyogva nyújtották át a zászlókat a magyar honvédeknek. Közben a ze­nekar a magyar Himnuszt jálszotta s a nemzeti imádság hangjai mindaddig nem üllek el, amíg a zászlókat el nem helyezték a ’különvonaton. Délután 3 órakor indult vissza Magyarországra a különvonat s hozza a fellobogózott fővárosba a nemzeti kegyelet drága emlékeit. A 4S-as honvédzászlók ma délelöll 9 órakor érkeztek meg a fővárosba, a Keleti pálya udL varra. Szendy Károly dr. polgármester és vitéz Lipthay István tábornok, a honvédelmi miniszter képf­örömmel állapította meg, hogy bevált az az újí­tás, hogy a közgyűlés ne a téli zimankós idő­ben, hanem a tavasznyitás idején Legyen, mert különösen a nővilág igen szép számmal jelent meg. Az egyesületi élet melleit a szociális misz- szió két komoly munkájáról jelentenek, a fog­ház- és a kórházmisszió munkájáról, ballada azt mondja, hogy »aki egyszer a rabkenyeret ette. arra keresztet lehet vetni, mert az elve­szett ember». A fogházmisszió nem írja alá ezt a konklúziót. Én az evangélium alapján állva kereken tagadom, hogy elveszett volna. Az Ur | Jézus evangéliumának optimizmusa élteti azokat, 1 akik belépnek közéjük. Az egyiket levélírással, a másikat a fogházban született gyermekének ápolásával, a harmadikat karácsonyi csomaggal akarja kiemelni elesettségéből. A kórházmisszió tagjai a betegek közé lépnek he, akik a legtöb­bet szenvednek, akik a legtöbbel unatkoznak, a legjobban ráérnek. Aki már volt beteg, tudja, mily jói esik, ha valaki szeretettel közelii felé­jük. Ez az épület a szíve a szociális missziónak. Innen indul ki vérereje, ide tér vissza a beszá­molóra. Érezzük a beszámolók nyomán azt, hogy az isteni magvetést munkálják mindazok, akik akár az egyesületekben, akár a kórház, vagy fogházmisszióban az árvízkárosultakért gyűjte­nek, vagy az Erdélyért mozgalomban segítenek. Mi az Egyháznak és a Hazának a szőlőjében dolgozunk. Megköszönte ezután a beszámolókat, köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a missziótársulatot munkájában adományukkal, vagy munkával se­gítették és a gyűlést bezárta . Gyűlés után a tagoknak és vendégeknek teát szolgáltak föl. viselője, óriási közönség élén fogadta a zászlót hozó vonaton érkező orosz tiszti küldöttséget. A polgármester beszéddel üdvözölte őket, amire az orosz tiszti küldöttség vezetője, egy tábornok válaszolt. Majd átadta a zászlókat a polgármes­ternek, amire a katonai zenekar eljátszotta az orosz és magyar Himnuszt. Ezután a polgár- mester nagyobb beszédben ismertette a negy­vennyolcas eseményeket és szólt arról, hogy mire emlékezteinek ezek a zászlók. Azután átadta a zászlókat Lithay tábornoknak, aki azokat a hon­védelmi minisztérium képviseletében átvette. Az állomásról a menet a Hősök terére vonult, hogy tisztelegjenek a zászlókkal a világháború hősi halottainak emléke előtt. Itt Lipthay tábornok mondott beszédet. Innen tovább vitték a lobogó­kat a várba, ahol a Kapisztrán-téren a Görgey szobornál fejeződött be az ünnepség. A zászló­kat a Hadimúzeumban helyezik el. wwwwwwwwvwvwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww Megérkeztek a 48-as honvédzászlók Oroszországból

Next

/
Thumbnails
Contents