Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)

1941-02-07 / 31. szám

X X í V. év fői vara. o í. szám ARA ií FILLÉR 194 í. február 7. PÉNTEK. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon 128. P O ív ITIK AI NAPI L A P Felelős szerkesztő : HERBOLY FERENC Előfizetés: egy hóra 1.50, negyedévre 4 P Hirdetések díjszabás szerint. Postatakarékpénztárt csekkszámla : 49.30o. Isméi eljutottunk j történelmi hivatásunk’ magaslatára : Európa j közepén különböző nemzetiségek között tar- ] tani a rend uralmát, a kiegyenlítődési az eu- j répái kultúra érdekében. Éhez számunk nem | nagy, gazdasági erőink is fogyatékosak, de j bőséges az erkölcsi és szellemi tartalék fa­junk tulajdonságaiban. Így a számbeli hiá­nyok minőségekkel teljesen pótolhatók. Éhez azonban az kell, hogy a dolgok, a szükség­letek és személyek kiválasztása körül a leg­nagyobb gond és felelősségérzet érvényesül­jön. Soha annyira nem volt szükség arra, hogy : mindenki a maga helyén, mindent a maga idejében, mindenből a legalkalmasab­bat, a legsürgősebbet, — mint ma. Ám ehez nagy felelősségérzés, óriási áttekintőképesség és igen nagy emberismeret szükséges. Fő­leg ez utóbbi körül van sok hiba, amelyik­nek nagy része a fejlődési viszonyokban leli magyarázatát. És, ha állandó lelkiismeret- vizsgólatot tartunk, akkor sokra rájön az em­ber. Meglátja, bányán vannak, akik minden rendszer, irányzat, uralom mellett megtalál­ják a számításukat, akik nagy leleményessé­get árulnak el a változó álláspontok igazoló- ! sában s az átmenetek ellentéteinek szemfény­vesztő eisikkasztásáhan. Ha ezek lehetőségére keresünk magyará- j zatot, vissza kel! mennünk egészen az el- I múlt idők áldatlan közjogi harcaiig, amikor * csak kiegyezése* politikát lehetett csinálni, | a nemzet többsége pedig a közjogi ellenzék 1 híve volt. Azért a parlamenti formát csak I óban eszközökkel lehetett fönntartani, ame- j lyek nem voltak alkalmasak a nemzet poli- j íikai erkölcseinek ápolására. Épen azért vol­na szükség nagy emberismeretre, hogy az ilyen egyenísegek helyét is az egészen arra- valóSc foglalják el. Természetes, hogy ezek felismerése nem mindig könnyű, mert hi­vatásuk teljesítése leköti őket. a parafaem- berek pedig minden szabad idejüket, sőt minden idejüket saját ügyeik adminisztrálá­sával loglaiják el. Egész energiájukkal az önérvényesítés lehetőségei közé vetik be ma­gukat. A szellemi életterünk sem mentes eféic bajoktól. Latszoan az irodalomban hatalmas­ságoktól függetlenül érvényesülhet a tehet­ség és szorgalom. Tlát nem így áll a dolog. A hatalmasságok itt is érvényesülnek, csak igen sokszor látatlanul. Talán még legköny- nyebb avval a nagyhatalommal megküzdeni, amelyet kiadóhivatalok néven ismer a szel­lemi élet jámbor bujdosója. Itt tudja, ki­vel kell számolnia, bár azt is tudja, hogy az összeköttetés itt is többet számít az iro­daimi értékeknél. Nem is szólva a jól vagy rosszul értelmezett üzleti szempontokról. Volt rá eset, hogy bár tudományos műről volt szó, amely elővételben elfogyott annyi pél­dányban, amennyi már a kész kiadások fe- dezésére elégséges előleg, de mert írójának nem volt eléggé eleven kapcsolata, vagy épen rosszul volt »besrájbolva«, három nagy jobb­oldali vallalat hárította el magától a »meg­tiszteltetést«. Kivételes képességekre, vagy szerencsére van szükség, hogy valaki az elszigeteltség' betonfalai közül kitörhessen. Egy író és ki­váló színházi szakember például, aki éle­tének üdébb , felét vidéken töltötte, sehogy sem érhette el, hogy az országos közvéle­mény tudomást szerezzen róla. Egyszer csak véletlen szerencséje a fővárosba vitte s nyom­ban ünnepelt irodalmi férfiú vált belőle — jó! megérdemelten. Pedig a vidéken sem dolgozott kevesebb értékkel. Az így elkallódó értékeknek hihetetlenül nagy a száma. De hihetetlen nagy azoké is, akik inkább összeköttetéseiknek, semmint ké­pességeiknek köszönhetik magasra ívelésüket. Many gyenge tehetség előtt kell hajbókolni, hányat kel! polcra emelni silányságuk isme­retében is csak azért, mert összeköttetéseik tehetségekként reklámozzák őket. Jellemző azonban és némi erkölcsi igazságszolgáltatás is van abban, hogy az ilyenek, ha lekerülnek a politikai arénáról, -már akár választási bal­eset, akár kisehb-nagyohb szépséghibák mi­att, azonnal "lekerülnek a jelenlevők közke­letű névsoráról is. Pedig eféle kicsinységek okos alkalmazása is elősegíthetné a kiválasz­Varga József kereskedelem- és Iparügyi miniszter, mint Sopron város képviselőfe­löltje, csütörtökön este mondta el program- beszédét Sopronban. Hangsúlyozta, hogy in­kább gazdaságpolitikai kérdésekről akar szó­lam, a kormánynak gazdasági és szociálpo­litikáját akarja ismertetni, mint politizálni. Külpolitikai vonatkozásban annyit mondott, hogy Magyarország tengelypolitikája ezer­éves, egyidős Magyarországgal. Majd a kor­mány gazdasági politikájára tért át, amely­nek gerince a több és jobb termelés, de nem olyan formában, hogy ami van, azt szét­osztjuk, hanem, hogy a termelés által "biz­tosítsuk mindenkinek kielégítését, jobb hely­zet teremtését. Az ipari termelés és fejlődés nvugod tabb és jobb légkörben várható, ha Belgrad, február 7. A Politika vezércikk­ben foglalkozik a mag} ar-jugoszláv barátsági szerződéssel. E megegyezés ratifikálása — írja a lap — rendkívül kedvező érzést bel­tett egész Jugoszláviában. Az a mód, ahogy a ratifikálás végbemegy, rámutat annak igazi értékére. A földrajzi adottságok ezt a szomszédsá­got olyanná teszik, hogy a két nép részére ez a békés együttélés lehetővé válik. Sok ke­serű tapasztalat mutatja, hogy az ellenségeskedés mindkét nép rom­lását vonta maga után. viszont felbe­csülhetetlenek azok az értekek, cs előnyök, amelyek a két szomszéd tás nem könnyű feladatát, mert így, ha va­laki nincs benne az irodalmi, politikai és »közírói« hatalmasságok légköreiben, legki­válóbb alkotásaival is csak a sikertelen vál­lalkozások számát szaporítja. Mát jól vau-e mindez jgv V Nem vagyunk-e mindnyájan felelősek a nemzeti értékekért ? Nem hasonlít-e egy kicsit a gyermekgyil­kossághoz veszni engedni az értékeket '< Nem végzetes könnyelműség-e kisebb értékek al­kalmazása a nagyobbak kelvén és megfor­dítva? Mint nem nagy létszámú nemzet, törté­nelmi hivatásunkat csak akkor tölthetjük be, ha minden erőnket a maga helyén hasz­náljuk fel. Vállalnunk kell mindezért a fe­lelősséget, mert máskülönben furcsán emlé­kezik meg rólunk az élet mestere : a tör­ténelem. másformában is, mert Kárpátalja és az er­délyi részek visszacsatolásával sok nyersanyag­hoz jutottunk, aminek feldolgozása új fel­adatok elé állít. A kisipar megszűnésétől nem keli tartani, mert az lehetséges ugyag, hogy egyes kisiparok nagy-, vagy gyáriparrá alakulnak át, de ugyanakkor új szükségle­tek jelentkeznek, amelyeket a kisiparnak kell kielégítenie. Szólt a vízszabályozásról s ez­zel kapcsolatban arról, bog} száraz időben különösen az Alföldön biztosítsuk az öntö­zést. A közlekedés terén is javulás várható. A bekötő utak az állam támogatásával most már mindenütt megépülnek s ezek bizto­sítják. hogy a kisgazda terményeit gyorsab­ban és megfelelő módon értékesíthesse. Majd a korinán}' szociális intézkedéseit ismertette. nép összetartásából származnak. Épen ezek a tanulságok késztették Horthy Miklós kormányzót a baráti jobb nyújtására 1926-ban mohácsi beszéde alkalmából. Ugyan­ezek az okok irányítják Pál jugoszláv kor- mányzóherceg politikáját. A lap méltatja azo­kat a nagy érdemeket, amelyeket az el­hunyt Csáky István gróf szerzett ennék a szerződésnek megkötése körül. A cikk azzal végződik, hogy amint a ma­gyar országgyűlés egyhangú lelkesedéssel fo­gadta el a szerződést, úgy a jugoszláv nép is egy emberként áll a magyar-jugoszláv ba­rátság mögött. (MTI). Varga miniszter elmondta programmbeszédét Sopronban A jugoszláv nép Is egy emberként áll a magyar-jugoszláv barátság mögött

Next

/
Thumbnails
Contents