Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)
1941-01-30 / 24. szám
XXIV. évi' oly am. 24 szám ÁRA 8 FILLÉR 1941. január 30. CSÜTÖRTÖK. ZALAMEGYE UJSÍG V. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyl-tér 4. Telelőn 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : IIE R B O I, V FERENC Előfizetés : egy hóra 1.50, negyedévre 4 P Hirdetések díjszabás szerint. Postatakar ékpénztári csekkszámla : 49.368. Sorsdöntő kérdések megoldásánál nem az anyagi termelési rend merev megváltoztatására irányuló törekvéseket keil keresnünk, hanem a mögöttük rejlő mozgató' erőket, amelyeknek hatásait érzi ma az egész világ. A merev ellenállás lehetetlenné tenné a békés átalakulást, a megfelelő termelési és jövedelemátalakulási eszmének megvalósulását. Itt a felvilágosítás fegyvere az egyedüli eszköz az ellentétek leküzdésére. Az anyagiasság és a nemzeti élet, a nemzeti újjáéledés eszméi, — e nagy eszmeáramlatok állanak egymással szemben. A vezető kérdés: vájjon a szabadverseny, a korlátlan vállalkozói nyereség nagyobb termelési eredményében az egyed, a megváltozott előfeltételek mellett jótékonyan részesedik-e, illetve részesedhetik és vájjon a korlátlan szabadverseny szellemi és anyagi, értelemben vett tömegjólétet, egyenlőbb jö- ved'elemelosztást eredményezi let-e ? A tőkés gazdásági rend, tudományos megállapítás szerint — egyre kevésbé tudta biztosítani a termelés és fogyasztás között az Összhangot. Nem tudta irányítani a nemzetközi munka- és am agelosztást és nem tudta megfékezni a konjunktúra túlkapásait, amelyeknek itt-ott mutatkozó katasztrofális megnyilatkozásait bizonnyal csak a világfegyver- | kezes új gazdasági iránya vezette be. Ha a fentémlített alapfelfogásból indulunk j ki és az üzleti erkölcsöt, a szociális igaz- ! ságszolgáltatásí helyezzük gazdasági életünk j fundamentumára, akkor vezető gondolatunk lesz, hogy a kevésből is mindenkinek juttatnunk kell és a sokból mindenkit érdeme szerint kell részeltetnünk. Ez a gondolat a kiegyenlítő társadalmi erkölcsi igazság eszméje. A megoldásnak azonban útját állja az a tény, hogy a gazdasági és politikai érdekek még mindig élesen szembenéznek egymással. Pedi g ma már éreznünk (kell, bogy a politikát a gazdasági szükségszerűségnek kell irányítania is, hogy a társadalompolitikai kérdések mindenütt élesen előtérbe tolulnak. A döntő irányítást az egész vonalon nem az egyéni haszonféltésnek, hanem a közületi szükségleteknek kell adniok, — azoknak a közszükségleteknek, amelyek a kor szellemének megfelelő meglátást és tervszerű megoldást követelnek. ’-A politika a társadalompolitikának a függvénye. amelynek keretét a gazdasági rendszer adja, a társadalompolitikai irányt pedig a közszükségletek mutatják. Minden törekvésünknek célja a nemzeti jövedelem gyarapítása. Ennek pedig alapja a vállalkozási kedv lendülete, amelynek rugója nemcsak a haszonvárás, hanem a versenyt és fejlődést elősegítő újítások igénybevétele, — irányítója pedig a nemzet ösz- szeségéhek érdeke és szükséglete legyen. Az új gazdasági tervvel azonban élesen szemben állanak bizonyos gazdasági és társadalmi intézmények. Az újabb gazdasági irány első feladata, hogy megbirkózzék az elavult, de szinte hagyományos renddé csontosodott gazdasági felfogásokkal, intézkedésekkel és intézményekkel, különösen azoknak tétova lassúságával és tőkepolitikájával. Ne legyen az lehetséges, hogy a tömegek társadalmilag és gazdaságilag is elkülönített testnek érezzék magukat a vezető rétegektől. Az olyannyira sóvárgott egységes szervezet és egységes sz ilem nem képzelhető el, ha az emberek, ahányau vannak, annyifelé orientálódnak, a legelemibb kérdésekben is í ingadozók. A végrehajtó hatalom pedig nyújtson szerves és átfogó megoldást. Legtöbbször nem az emberben, hanem a rendszerben van a hiba, az ittfelejtett és öntudatlanul is megszokott, kitaposott, de íe- kervényes útvesztőkben, amelyekben elvész az eszme. Hagyjuk szóhoz jutni a szellemet. a keresztény és szociális szellemet I Mindnyájunknak át kell éreznünk az idők | súlyosságát és különös felelősségét. A ma- I gyár gazdasági élet nagyszabású reformokat, ' különb életszínvonalat vár minden párttól, minden politikustól, közös összefogást, az ellentétek kiegyenlítését. A végrehajtásnál pedig az ríj gazdasági rendet megértő, és .annak szellemében eljáró intézményeket és erős férfiakat, mert csak a koreszméknek átér- zésével és gyakorlati alkalmazásával tudjuk a magyar társadalom szociális egyensúlyát fenntartani és a közszükségleteket becsületesen kielégíteni. Nagy gyászpompával temették el Gsáky István gróf mamssm mmmmmmmmmmmm külügyminisztert Csákv István gróf külügyminiszternek a parlament kupolacsarnokában felállított ra- v atala előtt a szerdai nap folyamán óriási tömegek vonultak el. A koporsón özvegyének piros rózsákból font koszorúját helyezték el. Tizennégy bársonypárnán csillogtak az elhunyt kitüntetései. A ravatal körül mintegy 100 gyertya és 4 kandeláber árasztott világosságot. Égtek az összes villanykörték s szinte földöntúli fényben pompázott a csarnok. • Szerdán délben Teleki Pál gróf miniszterelnök, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter társaságában újból megjelent a ravatalnál, ahová kedden este a Verebéíy- klinikáról kormánya élén maga kísérte át a külügyminiszter koporsóját. A miniszterelnök most helyezte el a kormány koszorúját. A szolgálattevő szárnysegéd pedig Horthy Miklós kormányzó hatalmas koszorúját. Koszorút helyezett el a diplomáciai testület nevében Angelo Rótta pápai nuncius is. Embernagyságúnál magasabb Mussolini piros rózsából fönt és olasz módon feltámasztott koszorúja, amelyet közvetlenül a ravatal baloldalán állítottak fel. Mellette helyezték el a budapesti olasz követ koszorúját. A kitüntetéseket tartalmazó párna előtt Hitler vezér és kancellár, a japán követ és Hess Rudolf koszorúja. Erdély koszorújának szalagján ez olvasható : Erdély nagy fiának és felszabadítójának. Romanelli ezredes koszorújának szalagján pedig : A megsiratott jóbarátnak — Romanelli ezredes. A gyászszertartás. Ma délelőtt öt perccel 10 óra után érkezeit Horthy Miklós kormányzó, akit az országház bejáratánál a képviselőház és felsőház elnökei és a miniszterelnök fogadtak. A kormányzó fejet hajtott a ravatal előtt, majd a diplomáciai testület és a többi elő| kelőségek felé s azután helyet foglalt a ka- I rosszéken. Amikor a kormányzó leült, beÍ vonult Serédi Jusztínián dr. bíboros herceg- prímás díszes papi kísérettel. A fehér kar- inges papok égő gyertyát tartottak kezük- i ben. Az opera énekkara gyászdalt énekelt, ami alatt a papság félkörben helyezkedett el a ravatal körül s megkezdődött a temetési szertartás, amit a hercegprímás végzett. A szertartás után Teleki Pál gróf miniszterelnök gyászbeszédet mondott. Amikor a második bécsi döntésről hazajöttünk — kezdte beszédét — azt mondtam, a munka oroszlán- része Csáky Istváné, az eredményt neki köszönhetjük és most nekem kell itt állanom és nekem, az öregebbnek kell elbúcsúznom tőle. Ezután ismertette és méltatta Csáky István gróf pályafutását. Fölemlítette, hogy már a világháború előtt feltűnt nagy egyénisége. A világháborút követő béketárgyalásokon mint delegátust, őt is kiküldték s ott Apponyi Albertnak munkatársa, jobbkeze lett. Most felismerte, hogy háborúban élünk s ennek megfelelően rendezte be életmódját. Fegyelemben, lemondásban, önmegtagadásban ólt haláláig, pedig már magában hordta a halálos kórt, amely most elragadta az élők sorából. Minden szavából, minden tettéből, kiütközött magyarsága. Nem mondta soha hangosan, de mindenhol és mindenkor magyar volt. I íazafi itthon és külföldön, hivatalosan és magánérintkezésben. Emléke előtt tisztelettel hajol meg az egész nemzet, azzal a tisztelettel, amelyet lelke még a túlvilágról is megérdemel. A miniszterelnök beszéde után Elindult a menet. Elől a koszorúk tömegét vitték, majd az
