Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)
1940-10-14 / 235. szám
XXIII. évfolyam. 235. szám. ftra 8 fillér1 1940. október 14. HÉTFŐ. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg. Széchenvi-tér 4- Telefon 128. P 0 L i TI K A I N APILAP- Felelős szerkesztő : ACSÁDY KÁROLY Előfizetés : egy hóra 1-50, negyedévre 4 P. Hirdetések díjszabás szerint. Posta takarék pénz tárj csekkszámla ; 49 368. tforlia vagsf H©a*a ? A zsir kérdés Nem tudjuk, hogy Horia Sima román helyettes miniszterelnök leszármazottja, vagy esak névrokona-e ama Horia vagy Hóra nevű oláh humanistának, aki Kloska Juonnal együtt a magyarok ezreit irtotta ki annak idején. Annyi azonban bizonyos, hogy a szellem, amely Horia Sima űr rádióbeszédét eitöltötte, teljesen azonos a Hóra Kioska-lázadásban, részt- vett »dicső« elődök kénköves, vérgőzös gyűlöletével. A hazugságok, a beszédben állított hajmeresztő valótlanságok viszont tökéletesen megfeleltek annak a módszernek, amellyel a román propagandisták — a világ leg vakmerőbb hazudozói — huszonkét éven át bűvölték, szuggerálták (némi pénzbeli pótlékkal is ellátva) — angol és francia barátaikat. Jellemző csupán az, hogy a román kormányféríiű csupa olyan hajmeresztő rémtetteket fogott a magyarságra, amelyeket legfeljebb a dűs balkáni fantázia tud kieszelni. A nyolc román kolozsvári kivégzése, nyelvének kitépése és testüknek körülhurcolása valóban megtörtént, csakhogy nem Kolozsvárott, hanem Bukarestben. Az áldozatok nem román rendőrök voltak, hanem vasgárdisták. A vérengző gyilkosok pedig nem magyarok, hanem a román államhatalom képviselői, akik így akartak bosszút állam — Calinescu meggyilkolásáért. A harminc vasgárdistát is akkor lőtték le saját édes román testvérük és a magasztos román szellem bizonyítékaként most Horia Simi beszédéből derült ki, hogy ezeket a halottakat pénzért mutogatták a kíváncsi tömegnek. Olyan aljasságot még Horia Sima sem tudott feltételezni a magyarokról, amely elég- hátborzongató lett volna a rádióhallgatók szórakoztatására. Kénytelen volt tehát a gló- riózus román históriához folyamodni, ahol valóban megtalálta a megfelelő gaztettet, amelyet sietve rákent a magyarokra. Tette mindezt azzal a szent meggyőződéssel, hogy ilyen hazug rémmesékkel el lehet terelni a figyelmet a tényleg megtörtént gyilkosságokról, a ténylegesen folyó magyarirtásról, a zsilvölgyi bányászok lemészárlásáról és hatvanezer magyar kiüldözéséről és legfőként el lehet kendőzni az ősi román programúi legfőbb célját : a magyarság faji kiirtását és megsemmisítését. Hiába mondja Antonescu államvezető a románoknak, hogy »legyetek a íegszeretetteljeseb- bek és a legtiszteségesebbek«, a magyar történelmen vérfolyóként húzódik végig az a román törekvés, hogy Erdély földjéről íajilag irtsák ki a magyar népet. A Horia és Kloska- lázadás volt az első jel erre.' Négyezerötszáz legyilkolt magyar holtteste fölött járták haláltáncukat a két vezér móc kaszásai. Aztán ugyanez a mészárló kedv tört ki 1848-ban amikor a balásfalvi gyűlés után Avram Jancu és Axentye szabadították rá Erdély magyarjaira az Érchegység hegyi mócait. Zalatnán a fegyverletétel után gyilkolták le a 640 magyar nemzetőrt, Kisenyeden 140 magyar asz- szony és gyermek vérétől piroslott a föld. j Kőrösbányán a Brády-család tizennégy tag- [ ját mészárolták le, Abrudbányán kipusztították a város egész magyar értelmiségét és Nagy- enyeden Prodán román prefektus asszisztálása mellett nőttek magasra a magyarok testéből rakott hullahegyek. Húszezernél több volt akkor a legyilkolt magyarok száma és ha az agyagfalvi gyűlés után nem áll talpra a szé- keíység, akkor talán már 48-ban megvalósult a közigazgatási bizottságban Zala megye közigazgatási bizottsága ma délelőtt tartotta havi rendes ülését vitéz Teleki Béla gróf főispán elnökletével. A főispán az ülés megnyitása után sajnálkozással emlékezett vitéz Kiss Lajos, erdőfelügyelőnek Ungvárra történt áthelyezéséről. Vitéz Kiss Lajos két évtizedes zalai működése mindenkinek teljes megelégedésével találkozott. Kívánja, hogy új állomáshelyén, ahol lényegesen több munkája lesz, szintén eredményesen folytassa tevékenységét. További munkájára Isten áldását kéri. üdvözölte egyben vitéz Kiss utódját, Scher«' Sándor erdőtanácsost, akit arra kért, hogy az elődje által követett úton és irányban haladjon. Ezután áttértek az esemény jelentésre, amelynek kapcsán Gyömörey Sándor a zsír Ínségei tette szóvá, amely a falvak népét is erősen sújtja. Intézkedéseket kér. Brand Sándor dr. alispán válaszában ismertette a zsírinség megszüntetése érdekében tett lépéseket, amelyeket már a kisgyűlésen bejelentettek. Koller István dr. egy sertésszállításnál felmerült jelenségre hívta fel a bizottság figyelmét, amire az alispán közölte, hogy szállítási igazolvány csak hatósági engedély alapján állítható ki. Vitéz Teleki Béla gróf főispán is hozzászólott. Az ármakszimálás eredménye rendszerint az, hogv az illető cikk egy időre eltűnik a piacról. Téves, vagy rosszindulatú az a hír, hogy először a baráti nagyhatalmakat kell kielégítenünk. A zsírhiány egyik' oka az, hogy a gazdák a hivlalóba nem merték az állatokat beállítani, most azonban, hogy újabb ármegállapítás történt és kedvező a tengeritermés is, a hizlalás megkezdődhetik. Figveimezíet mindenkit, hogy a zsír tartalékosától tartózkodjanak, mert az alispán a legradikálisabb intézkedéseket foganatosítja s ahol tartalékolt zsírt találnak, azt a közfogyasztás céljára igénybe veszik. A fejadagok megállapítására szükség nincs. Az állategészségügyi viszonyok Kövesdy Viktor dr. törvényhatósági főállatorvos jelentése szerint elég kedvezők. Gyömörey Sándor a mételykor elleni védekezés szükségességét és a Distol árának leszállítását hangoztatta. A főállatorvos ismertette rendelkezéseit, az árleszállítás ügyében felírnak a miniszterhez. A kir. ügyészségi jelentés után Szcliánszky Nándor arvaszeki elnök az árvaszék ügymenetéről számolt be. lakács László dr. tisztifőorvos jelentése szerint a közegészségügyi állapotok kedvezőbbek, mint voltak a múlt év szeptemberében. Adózás. Kalith András pénzügyigazgató jelentette,; hogy a ténylegesen esedékes adóhátralék 5.590.211 pengő, ami az előírás 77.14 százalékának felei meg. A felelősséget 322 község és a 2 varos behajtó közegei ellen kimondták, de csak arra az esetre, ha tényleges mulasztás tapasztalható. Tanügy. Angyal Béla, tanügyi titkár jelentette, hogy, a vallás- és közoktatásügyi miniszter Árpássy Ernő szegedvásárhelyi áll. tanítót Kiscsehibe, Kapferer Józsefné zalalövői áll. tanítónőt Ve- csésre, Bejczy Gabriella vecsési áll. tanítónőt Zalalövóre, Csanaky Mihály zalaszentgrótj áll. tanítót Pápa-kertvárosba, Halmos Dezső- Fiilöpszállás—íülöpházai áll. isk. lí. tanítót a bocskai áll. iskolához, Gosztonyi Gizella kisapáti kisegítő tanítónőt a balatonkiliti r. k. iskolához, Kabav Katalin nyiracsádi kisegítő tanítónőt a szécsiszigeti r. k. iskolához, Vaszkó Ilona balatoniamárdi kisegítő tanítónőt a zala- szentlőrinci r. k. iskolához, Baksa József nagy- acsádi ref. tanítót a zalaegerszegi áll. elemi iskolához áthelyezte. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Szabó József lesencefalui r. k. ig.-tanítót szeptember 1-től, özv. Horváthné Koller Teréz nagy- kanizsai áll. tanítónőt, Egyed Ferenc szent- péteruri r. k. tanítót, Tálos József balatonfüredi ref. tanítót, Ancsányi Sándor keszthelyi közs. isk. tanítót és Prasch József náprádfai r. k. tanítót október 1-től nyugalomba helyezte A közoktatásügyi miniszter a zalakoppányi közs. elemi iskola részére 5000 pengő államsegélyt engedélyezett. Vitéz Botos Gábor műszaki tanácsos az út- ügyekről, a gazdasági felügyelő a megye mezőgazdasági helyzetéről tett jelentést. A jelentéseket tudomásul vették. volna a magyarság megsemmisülésének ördögi terve. Trianon után más eszközökkel próbálták elsorvasztani a magyar népi erőt, mert akkor nem volt szükség a régi barbár népek, a frissen jött hódítók zsákmány-éhségének ősi módon való kielégítésére. Nem kellett gyilkolni, hiszen a panama mindenféle változatos eszköze, módszere rendelkezésére állt a megszállóknak. Fejlett technikával tudták kifosztani, gazdaságilag tönkretenni, egzisztenciális hullává nyomorítani a magyarokat. Most azonban, amikor a szabad vadászterület nagy részéből kitelepítette őket a becsi döntés, amikor meg kell elégedniük a szűkebli keretekkel, ismét felelevenedik a régi célkitűzés : a magyarság faji elpusztítása, legalább ott, ahol lehetséges. Amikor 1848-ban lefűrészelték a magyar nők mellét, és kaszahegyre tűzték a csecsemőket, akkor legalább őszinték voltak. Bemu- mutatkoztak igazi valóságukban. Trianonban csak hazudtak. Most pedig egyszerre hazudnak és gyilkolnak. Csak az a kérdés, hogy meddig tűrheti ezt a magyarság ? Legfőként meddig tarthat mindez egy új Európában, ahol a tengelyhatalmak mégis csak békét, rendet, nyugodt munkát és nem ilyen vérgőzös embergyilkolást akarnak megteremteni. M. L‘.
