Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)

1940-10-12 / 234. szám

zalamegyei újság 1940. október 12. Gyermeknevelés Jlsszonyofí­JuQÁnyofl ŐSZI ESTE NÁLUNK. A dombok most köröskörül ködökben fuldokolnak és semmi jót, semmi reményt nem ígér már a holnap. Barnák a fák, a háztetők, az arcok is sötétek, sötét a gond, a bú ilyenkor és sötétebb a vétek. De menni, menni kell előre, valami fényre várva. (Az ember őszi este érzi, milv mérhetetlen árva.) Keresnénk most cgv víg mosolyt, gyermekkaeagást, édest, de hideg-feketén mered ránk az októberi ősz-est. Megállunk kissé tétován a vén templom tövében, — a toronyóra felettünk komoran kongat épen — s míg nézzük, hogv a csípős szél hervadt hárságat ingat könnyek nélkül temetni kezdjük tavaszi álmainkat. Háry Emma. Egy próbatükör vallomásai Hálát adok a sorsnak, hogy egy nagy di­vatszalon legjobban megvilágított helyére ke­rültem. Mindenki szeret, becéz, naponta szor­galmas kis kezek törülgetnek. Vannak bolon­dos kis tanulóleányok, akik saját arcképükön keresztül engem csókolgatnak. Jó sorsom van, nem panaszkodom, sok szépet látok, csak azon csodálkozom, hogy vannaak', akik meg sírnak is előttem, mint a napokban is egy régi ve­vője a szalonnak. Megvallom őszintén, nem szeretem az ilyen szomorú szemű, sápadtarcű asszonyokat. Ezek­kel mindig baj van. Nem alkalmazkodnak soha az uralkodó divathoz. Már a megjelenése is más az ilyen sorsül­dözött asszonynak. Berobog. Megáll előttem, nézegeti magát s könnyhullatás között per- cenkint suttogja : szépet akarok, a legszeb­bet akarom. Hódítani akarok a ruháimmal, visszahódítani az uramat, a gyermekeim apját A férj gyárigazgató, az asszony vidéki föld- birtokos családból származik. Három gyönyörű gyermekük van. Buda legszebb helvein földi paradicsom az otthonuk. A tragédiájuk majd­nem annyi idős, mint a házasságuk. A nagy­stílű, nagyvonalú életet élő férj mellett a szelíd lelkű, jóságos feleség, a drága ruhái­ban, ékszereivel is csak úgy hatott, mindig sapadt arcával, mint egy kis szürke veréb. Nem akart sohasem behódolni a divatnak. A ruháiban mindig a legfínomabbat, de a leg- egyszerubbet kedvelte. A vidéki kastélyukból hozott, hímzett, slingelt kelengyéjében akarta átélni az eletét. Minden újítástól irtózott. A szekrenyeben őrzött levendula volt egyetlen parfomje. A lelke szépsége, hűsége, jósága v0^ egyetlen fegyvere férje polgári termé­szetével szemben. u Most hirtelen akar megváltozni. Negyven evével újjá akar alakulni. Olyan kifestett, agyonkozmetikazott asszony akar lenni, mint az a sok többi asszony, aki fiatalabb fejjel ismerte fel a bódító parfőm, a kozmetika, a legújabb divatú ruhák varázsát. Szívből sajnálom ezt a szomorú lelkű asz- Sz,eretném vigasztaló szóval meggyőzni u] felfogasának helyességéről, de belül a lel­kem mélyén érzem, hiszen a tükörnek is van lelke, ez az asszony sohasem tud modern asz- szony lenni. Nem elég a külsőt megváltoz­tatni. A vérpiros körömnek kell tudni kar­molni is. A modern asszony szívtelensége ép olyan varázserő a férfi szemében, mint az uj ruhája. A szomorú szemű, jóságos feleségek uj modern alakjukban is csak áldozatos asz- ezonyok tudnak lenni. Nem elég a külsőt megY altoztaíni, a férfi ízlése szerint öltöz­ködni, a hajat levágatni, festetni csak azért, mert a férjnek így tetszik, meg kell tanulni komiszkodni, ok nélkül bántani azt, akit a világon mindennél jobban szeretnek, s ka­cagni rajta akkor, amikor belül a szív fái s ügy érzi, hogy megszakad. Mint mindenre, úgy erre is születni kell s nagyon sokszor ezen múlik egy egész élet boldogsága. A férfi pillanatnyi futó kalandja hány családi eletnek volt már a felborítója. A férfi teheti boldoggá, széppé az asszony életét, de hogy mindez hosz- szantartó is legyen, az nagyon sokszor az asz- szonytól függ. A nőnek kell mindig más for­mában mutatkozni a férfi előtt. Fenntartani maga iránt az érdeklődést, a kíváncsiságot, ha kell, öltözködéssel, a maguk csinosításával. Nagyon tudom sajnálni az ilyen halkszavú, kedves, finom, érzékeny lelkű mártír asz- szonyt, de mit is mondhatnék a vigasztalá­sára, a megnyugtatására. Ott van a három gyönyörű gyermeke. Kell, hogv ezekben mag­találja vigasztalását. Nem lehet máról-holnap­ra az egyszerű puritán asszonyból démon, csak azért, mert azt hiszi, akkor az életét élőiről kezdheti. Úgy kell venni a férfiakat, amilye­nek. A lelkűknek az ilyen kiruccanásokhoz semmi közük. A feleség, a gyermekek édes­anyja ne akarjon a démon képében mutat­kozni, mert az nem méltó hozzá. Az ideális, boldog családi élet nem mindenkinek jutott osztályrészül, de mindenkinek az életében van olyan időszak, amelyre szívesen gondol visz- sza s ha szenved, gondoljon ezekre a szép femlékekije s a fájdalom máris enyhül. Nehéz dolog a családi élet tengerének hul­lámzásait csillapítani. Nehéz, sőt lehetetlen. Boldogok, akik eseménytelen életet élhetnek, mert a nagv élménvek, a szenzációk mellett mindig ott vannak a csalódások is. De nem szabad vigaszod szóval fordulni az asszonyokhoz, mert mmdiárt sírnak és én nem bírom a női könnyek hullását látni. Ez lett a vesztem, megszakadt a szívem. A nagy csörömpölésemre beszaladt a személyzet. Hal­doklásomban még hallottam a nagy vitát az értékem felett s a kis tanulóleány elfeledve, hogv nemrégen még csókolgatott, gyors ke­zekkel söpört össze és dobott a szemétbe. H. Kopasz Mária. IRKA-FIRKA. A jó asszony, ha férje haragszik, Négyén vizet a szájába és addig tartsa ott, mig férje haragja el nem múlik. (Ugyanez áll a fér­jekre.! A legtöbb asszonynak fejével van baja. A férj azt hiszi migrén — pedig uj kalap kell neki. A jó feleség kimenőt ad a férjének, — de vele megy. A féri házassága elején angyalkámnak, kis madaramnak hívja feleségét. Később már nem ad neki nevet — mert türtőzteti magát. Vén férj es ifjú feleség: szomorú játék. Ifjú férj es vén efleség: bohózat. JÓTANÁCSOK. Ila nedves a lakásunk... Azzel mindenki tisztában van, hogy milyen egészségtelen a nedves lakás, különösen a fejlődésben lévő fiatal szervezetre fejt ki karos hatást. Tel­jesen mentesíteni a házat a nedvességtől költ­séges, mert rendszerint az alapozásnál követ­ték el a hibát, de aránylag egyszerű módon védekezhetünk a nedvesség ellen. Minden szo­bában helyezzünk el, gyermekek számára hoz­zá nem férhető helyen, (például szekrény te­tején) lapos edényben egyikét kiló oltatlan meszet és hagyjuk állandóan ott. A mész ma­gába szívja a nedvességet. Természetes, emel­lett még sokat kell szellőztetni, s lehetőleg a felső ablaktáblákat állandóan nyitva tartsuk. Ha az étel odakozmásodott, gyorsan átöntjük egy másik edénybe anélkül, hogy felkavarnánk és letakarjuk két-háromszoros nedves ruhával. Néhány pillanat múlva a nedves ruhát levesz­tük és másik nedves ruhát teszünk az edény Ezt a műveletet néhányszor megismétel­jük. A^ nedves ruha elveszi az égett szagot. A főzés okozta foltokat, gyümölcs- és bur- gonyahamozastol megfeketedett kezet, köny- nyen megtisztíthatjuk azáltal, hogy citromlével többször bedörzsöljük. Egv anya megkérdezte egy püspöktől, hogy mikor kezdjen négy éves gyermeke nevelé­séhez. »Asszonyom« — felelte a főpap — »ha eddig még nem fogott hozzá, úgy aligha el nem késett. A gyermek ajkán elvonuló első mosollyal kínálkozott erre az első alkalom.« Felületes vizsgáló szemében a gyermek az el­ső években oly csekély jelét adja az értelem­nek, az öntudatnak, hogy azt figyelemre sem méltatja s épp ezért ebben az időben kizáró­lag a test nevelésére fordítanak gondot. Pedig a testneveléssel egyenlő fontosságú a lelkine­velés s ezt a kettőt egyszerre kell megkez­deni. Akik jól ismerik a csecsemőt, bámulat­tal tapasztalják, hogy a szellemi tevékenység milyen korán mutatkozik már nála. Ezt leg­jobban az édesanyák tudják, akik sajátkezüleg gondozzák gyermeküket, annak minden lelki mozzanatát ismerik és figyelemmel kisérik éb­redező öntudatát. Azért a lelkinevelés már az első lélekzetvétellel kezdetét veszi, hiszen tes­tével egvütt lelke is fejlődésnek indul. Ebben pedig minden elvesztett perc beláthatatlan kö­vetkezményekkel járhat. Kezdetben a kisded lelke tiszta fehér lap, melyre jót-rosszat egyaránt írhatunk. A nevelőtől függ, hogv a jó vagv rossz tulajdonságokat ápolja gyer­meke lelkében. Sok szülő talán nem is gondol arra, hogv midőn gyermekét neveli, annak jövőéjt építi. Egész életére hatással van, hogy otthon mit lát, hall, milyen eszméket hintenek bele. A sok perpatvar, a rossz családi élet mély nyo­mot hagv lelkében s ráadásul a szülői tekin­télyt és szeretetet is aláássa. Súlyos és nehéz feladat a gyermeknevelés ott, ahol az édes­anya kénytelen házonkívüli munkával szerez­ni meg kenyerét, így kis gyermeke magára- hagyva idegen nevelésre szorul. Ezáltal sokat szenved a gyermek gondozottsága, mert az édesanyát pótolni nem lehet. Még ha az az idegen tele van csupa jótulajdonsággal és jó­indulattal, akkor is hiányzik belőle a szülői szív, mely irányítója a nevelésnek. Károsan befolyásolja a nevelést, midőn a családtagok valamennyien beleszólnak, s egymás hatását rontják. Alert a gyermek az ellentétes befolyás alatt nem tudja, kinek van igaza, kinek higv- jen, mit tegyen. A felnőttek közt. felmerült vé­leménykülönbséget felhasználja arra, hogv en­nek révén kibújjon a büntetés vagv a köte­lességtel jesités alól. A gyermeknevelésben a leghatalmasabb' fegyver: a következetesség és a határozottság. E kettővel építjük gyermekünk jellemét. Kö­vetkezetesnek kell lenni mindenben: parancs­ban, jutalmazásban, büntetésben. Nem szabad meglágyulnia az anya szívének az első kö­nyörgő szóra vagy könnycseppre. A követ- kezetlen szülő az egyik kezével épít, de ugyan­akkor a másikkal mindent rombadönt. Fontos szerepet játszik a nevelésben, hogv. a szülők ne kényeztessék el gyermeküket, ne éreztessék vele esetleges kiváltságos helyzetü­ket. Ez vonatkozik különösen az egykékre. Ez nemcsak a nemzetvédelem, a társadalom, de a gyermek szempontjából is kártékony, mert a legtöbb egydee önző, követelőző lesz, mivel tudja, hogy minden az ő kedvéért történik. Elsősorban éppen szüleivel szemben lesz ön­ző, makacs, önfejű, ha valami nem tetszik neki, földreveti magát, tombol s ordításával felveri a házat. Tipikus példája ez az elké­nyeztetett egyetlen gyermeknek. Mível állan­dóan felnőttek társaságában van, nélkülözi az ezer szépséggel teli, gondtalan gyermekéve­ket. önkénytelenül utánozza szüleit szokásuk­ban, modorukban, könnyen zárkózott, kedély- telen, koraérett lesz. Nem ismeri a testvéri szeretetet, az egymáshoz való alkalmazkodást, lemondást, apró veszekedéseket, kibékülést, melyek feledhetetlenné teszik gyermekévein­ket. Ezenkívül a szülők szemefénye az egyetlen gyerek, elvesztésétől való félelem túlzott sze- retetre ragadja őket, dédelgetik, mindenben kedvét keresik. Elnézők hibáival szemben, fe- nyíteni sem merik, pedig az igazi szeretet az, amely jutalmaz ott, ahol annak helye van, de büntetni is tud, ahol kell. Ha fáj is a szí­vünk midőn büntetéshez kell folyamodnunk, ne feledjük, a gyermek érdeke s a helyes nevelés kívánja azt. Újhelyi Anna.

Next

/
Thumbnails
Contents