Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)

1940-12-24 / 294. szám

14

ZALAMEGYEI ÚJSÁG

1940. december 24.

Régi népies sírfeliratok

A temetőkben a régi sírokon sok helyen találnak még sírkereszteket és fejfákat rig- musos, derűs feliratokkal. Az országnak több vidékéről állanak rendelkezésünkre ilyen sírfeliratok, amelyeket, mint a néplélek színes megnyilatkozásait, itt közöljük.

Pécelen a temető a falun kívül van. A temető kapuja mellett van egy árnyas pad és a pad fölött ez a tábla :

Községünknek neve Pecek,

Vándor, hogyha erre mécc el,

E kis pádon itt pihenj meg,

Pécéliek bent pihennek.

Egyáltalában a sírversek poétái nagyon szeretnek a vándorokhoz szólni. Bodrogolaszi temetőjében az egyik síron a kereszt szövege ezt mondja :

Kiskűnmajsán Fazekas Sándor gazda igen mulatós ember volt és naponta húzatta magának a cigánnyal a Temetőben süvölt a szél kezdetű nótát. Mikor aztán mámorosán beleesett a cséplőgépbe és halálos sérüléseket szenvedett, azt a kívánságot nyilvánította, hogy nótáját írják fel a sírjára. Szép márványból való sírkövet kapott és rajta ez az írás ékeskedik :

Temetőben süvölt a szél,

Csendről, elmúlásról beszél,

Édes itten megpihenni,

Idelent már nem fáj semmi,

Én Fazekas Sándor voltain,

Húsz évig csak ezt daloltam, Harmincnyolcból, amit éltem,

A haláltól sose féltem.

Hetyke Virág Pista voltam, Életemben, hej, raboltam,

Pandúrok elől loholtam,

De hogy ők gyorsabbak lőttek,

A sötét tömlöcbe tötíek,

Azután meg felkötöttek.

Keresztesen két ikertestvér szomorú végét közli ez a sírfelirat :

Nem sokáig éltünk,

Halál eljött értünk,

Együtt jöttünk a világra,

Együtt mentünk mennyországra. Tömöri Pál és Tömöri Ferenc, Napjaink száma mindössze kilenc.

ötvenes község temetőjében van ez a sír- vers :

Kalocsányi Antal Negyvenhét évet élt,

Aztán földi lakást

Mennyeivel cserélt.

Vándor, utad ha erre halad,

Nézd, e gyászos sírhant alatt Ki alussza álmait V Gyökér Lajos aluszik itt.

Cserhátszentivánhan a halott Szabó György így hívja fel magára az arra járók figyelmét :

Állj meg itten vándor,

Tekints e halomra,

Szabó Györgyöt tették Itten nyugalomra.

Marosludason az egyik sírfelirat így inti a vándorlót :

ötven évig vándoroltam,

Amíg Bajusz István voltam,

De most a sírnak fenekén, örök álmom aluszom én,

Vándor, ki ezt heíüzgeted.

Te is így jársz, elhiheted.

Csongrádon meghalt egy szegény asszony, akinek nagy nyomorúságán kívül semmi egyebe nem volt. A város költségén temették el és az éjjeli bakter faragott neki fejfát a következő felirattal :

Harminc évig volt fekete Tömöri Erzsi élete,

Most már az eget élvezi,

Csak rózsaszín környékezi.

A dorozsmai temető árkában földelték el Virág Pista szegénylegényt, akit annak idején felakasztottak. Kivégzése után egy héttel éjszaka keresztet tettek a sírdombjára. A keresztet valószínűleg valamelyik betyártársa faragta ezzel a felírással — szegedvidéki nyelvjárás szerint :

Nagyszalontáról származik ez a sírfelirat, amelyet egy özvegy vésetett férje fejfájára:

Ide temettem férjemet,

Ki velem élt húsz éveket,

Egymagában huszonkettőt,

Fejen testvére verte őt,

Nagy doronggal a kocsmában.

Meghalt azon minutában.

Az aigyógyi temetőben található ez a szomorú vers :

Mennykő csapott Kis Istvánba,

Vele együtt egy leányba.

A lány saját lánya vala,

Apa s leány együtt hala,

Kis Julis élt tizenhetet,

Együtt éltek öívenheteí.

F. A.

IOO éwas fennállásához

érkezik a Néptakarékpénztái* r.t. nagykanizsai anyaintézete, a legrégibb magyar bank

A Pesti Kereskedelmi Bank alapítása óta az egész ország gazdasági életét szolgálja

A Kiskunságon nagy bőségben termettek

a verses sírfeliratok. Amikor Kiskunfélegyházán a nyolcvanas évek végén meghalt Né- tnedi Tamás, aki a posta megbízásából gyalogszerrel hordta ki a tanvára a leveleket,

a sírjára ezt írták :

Gyalogpostás vótam,

Amíg meg nem hótam.

Hatvan évig gyalog jártam,

Télben, szélben, nyárban, sárban, Pihen már Némedi Tamás,

A levelet meg hordja más.

A kiskunfélegyházi felső temetőben olvasható ez a vers :

Jöttek a csúf gutaszelek, összerogy ott jó Kiss Elek,

Volt városi kézbesítő.

Többet már nem kézbesít ő,

Azért nem élt hetven évet,

Mert hatvanban semmivé lett.

Ugyancsak kiskúnfélegyházai sírvers a következő is ;

Ez a sírja Nagy Andrásnak,

Sírt ásott ő mindig másnak,

De, hogy agyoncsapta villám,

Más ásott sírt neki itt, lám,

Mindkét sírásó egyképen Volt pont ötvenedik évben.

Eszik Mihály kiskúnfélegyházai kovácsmester földi pályájának végét így hirdeti sírja:

Pecsenyével, jó kaláccsal élt Mihály, Dúskálkodott, mint valami kis király, De mert haláltól nem ment pór, király, Negyvenkilenc évvel nem Eszik Mihály.

Kiskunhalas református temetőjéből való a következő sírfelirat:

Kovács János megástuk az ágyad, Nyavalyásán meghalni volt vágyad, Nyolcvan éved csontjaid nem érzik, Özvegyed és fiad szíve vérzik.

Immár száz esztendeje lesz az új évben, hogy nevében a »pesti« szót viseli holott munkássága, üzletműködése, alapítása óta az egész ország gazdasági életét szolgálja. Az ezernyolcszázas évek elején Pest és Buda két külön város volt, igaz, testvérváros, de nem tartoztak össze. Saját egyéni életüket élték, egymással szemben, a Duna két partján, s a hajóhíd volt közöttük az egyetlen kapocs, a tél beálltával azt is felszedték, s csak a jégzajlás elvonulása után állították fel ismét. Buda a magas hivatalok, magasrangú tisztviselők és katonák városa, Pest pedig kereskedett s iparosodni akart. A pesti kereskedők és iparosok arra törekedték, hogy országszerte kivívják maguknak a megbecsülést és a népszerűséget, ezért dolgoztak, azaz dolgoztak volna, ha a mostoha, sőt kegyetlen hitelviszonyok nem nyomorítják őket. Mikor 1830-ban elhangzott gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar jajkiáltása, hogy hitel nélkül nincs boldogulás, a pesti kereskedők elhatározták, hogy bankó! ala- prtanak. Es ezek a pesti kereskedők nem Pest számára akarták a bankot létrehozni, az egész országra gondoltak, amit élénken igazol, hogy kérvényükben az »Első Magyar Kereskedelmi Bank« cégért említették s a részvényaláírási íveken is így nevezték el az intézetet.

Mire V. Ferdinand király, 1841. október 14-én aláírta a szabadalom-levelet, a cégér

megváltozhatott, de az alapvető elgondolás, amely az egész ország, a pestinél még válságosabb helyzetben álló vidéki kereskedelmi és ipari élet támogatását tűzte ki feladatául, nem változott meg.

Az előkészítő munka, ami a 2 millió pengő-forintnyi alaptőke 500 forint névértékére szóló részvényeinek lejegyzésére megin- didt, az az egész országra kiterjedt. A vidék épen úgy felismerte a bankalapítás szükségességét, mint a főváros. Az első részvény- jegyzők közt találjuk a Pest-budai lakosokon, József nádor, Széchenyi István gróf, Andrássy György gróf, Appiane József kereskedő, Gömöry Károly gyógyszerész, Gall- brunn Ádám ezredes, Hartleben Konrád Adolf könyvárus, Nagy József posztókereskedő, gróf Nákó Sándor, öt Bodmaniczky báró és Peseta János egyetemi tanáron kívül ifj. Barkóczy János grófot Kassáról, Berchtold Antal grófot Fülekről, Albanich’ János Györgyöt Szekszárdról, Dobsa Sámuelt Makóról, a két Festetich grófot Tolnáról, Húszai- Józsefet Kőszegről, Marcibányi Lajost Csókáról, PJath János tudor-tanárt Kassáról, Pfaliler Károlyt Keszthelyről, a Szatárav grófokat Nagymihályról, azonkívül Lád, Nagy- Szent-Miklós, Lovasberény, Gács, Hidgya és Kurta-Kész helységekből is jelentkeztek részvényjegyzők.

Az intézet működése kezdetén beigazolta, hogy valóban országos munkát óhajt kifej-