Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)
1940-12-05 / 278. szám
ZÁLAMEGYEI ÚJSÁG 191#. décem&er %. 1918. december 6 Kicsiny szobában liaivány gyertyafény, az asztalnál szomorú, sápadtarcu anya tekint fájdalmasan az ég felé, előtte imakönyv, — mellette gyermeke tanulja leckéjét. A kályhában néhány hasáb fa pislákol erőtlenül, kint zizegve hull a hó A kis gyermek apró ökleit támasztja okos kis fejéhez. Látszik, hogy valamin gondolko dik . . . Néz a könyvbe, néz az anyjára. Anyuka nagyon szomorú, — gondolja magában. Nem mer szólni, tovább nézi a könyvet. Kép van benne, hazatérő katonát ábrázol. Végre mozdul az asszony, nagyot sóhajt, becsukja imakönyvét, ránéz szelíden, szeretettel gyermekére. A fiú anyjára emeli csillogó kis szemét, megszólal : — Anyukám! Az én Apukám sosem jön már haza? Nem tudja, hogy anyja épen e miatt szó moru. Még nagyobb kés járja át meggyötört fájó szivét. Már egy féléve irta, hogy pár nap múlva hazajön szabadságra. Azóta se nern irt, se haza nem jött. Mi történhetett vele? Él e, vagy már meghalt, csak a nagy Isten tudja? — De megjön, hazajön édes fiam. Biztosan hazajön. Holnap talán már itthon is lesz. Hányadik holnapot várja már reménykedve? Mindig hiába és mégis remél, hisz a holnap ban. Szeme lassan einedvesedik, két nehéz könnycsepp Roppan a vásott imakönyv kemény tábláján. A fiú megszeppen — Anyukám, ne sírj, én nem akartalak bán tani! — Nem te bántottál kis fiam. Apukát sajnálom, nagyon fázhatik kint a hóban. — Azért mégse sírj anyukám, hiszen azt mondtad az előbb, hogy holnap már itthon is lesz és akkor a kályha mellé teszem a nagy széket, ott majd megmelegszik. Az anyának még könnyesebb lesz a szeme, elfordul, zsebkendővel törölgeti, hogy fiacskája ne láthassa. — Jól van kisfiam, holnap odateszed a szé két apukának a kályha mellé, de most tanulj tovább, hogy neki is felmondhasd a leckédet A fiú tanulásba mélyed, az anya tovább imádkozik. Sokáig csend A fiú mozdul, fordít egyet. A könyv lapján fehér szakállas Mikulás bácsi lépked a nagy, fehér hóban. Nehézkesen cipeli soha ki nern ürülő kincses puttonyát. A fiú szeme megcsillan, gyermeki áhítattal szem léli a csodás képet, majd anyjára emeli ra gyogó tekintetét. Eszébejut, hogy ma Mikulás estje van. — Anyukám, mit hoz nekem a Mikulás bácsi? Nekem is hoz cukrot, meg játékot? Másik fájdalom az anya szivében. Ö sem felejtette el, hogy Mikulás estje van. Egy hete sincs, hogy az utolsó apró pénzét adta ki zsírra és kevés lisztre. A hadi segély meg még nem érkezett meg. Mit tegyen most? rNem volt szive a gyermeknek fájdalmat okozni azzal, hogy róla elFérfi ruha Nöikabáí Bőrkabát Tirol« loden Uridivaí Szöveti« ereskedése doth Gyula úri és női arabénál feledkezhető a jó Mikulás bácsi. Hazudjék, hogy reggelre biztosan tesz az ő kis cipőibe is ajándékot? És reggel szive hasadjon meg fájdalmában a kis ártatlan gyermeknek? Nem! Nem! Ezt nem teheti! És mégis . . ,, meri a gyermek megszólalt: — Anyukám! Hol van a szép cipőm? Nagyon fényesre kitisztítom, hátha akkor meg látja a Mikulás bácsi és tesz bele ajándékot. Az anya pedig fájdalmában — mintha maga is reménykednék valami csodában —, olajat önt az izzó parázsra Előveszi a kis cipellőket, megtörölgeti, segíti fiának fényesíteni, közben pedig egyre biztatja: — Fényesítsd csak Jancsikám, hadd lássa a Mikulás bácsi, hogy jó gyermeke v an anyuká nak, hogy rendes fiú vagy. Biztosan hoz majd ajándékot. Hoz sok cukrot, aranyos diót, lova kai és ólomkatonákat. Ágyút is hoz, amivel apukának segítesz legyőzni az ellenséget. Es már maga is hitte, amit mond. * Jancsika kitette a kis cipőcskéket az ablakba és abban a biztos tudatban, hogy reggel tele lesz ajándékkal, szépen lefeküdt, s miközben anyukajával együtt mondotta az esti imát, csendesen ei is aludt. Álmában boldogan mo solygott. Az anya pedig nem tudta lehunyni szemét. Mit tegyen a cipőcskékbe, mikor semmije sincs? — Mégis kár volt a gyermeket ennyire belelovalni . . . Mit tegyen? Végső kétségbeesésében nem jött mentő gondolata. Lassan álmatlan álomba merült. * A h3vas utón fáradt katona ballag a falu felé, nehéz hátizsákot cipel . Az első háznál megáll, feliélegzik, majd ujult erővel sietve megindul. Az ég lassan pirkad. A hajnali de rengésben szeme takaros kis házra tapad, az ablakban apró kis cipellők, Szive nagyot dobban, csendesen nyitja az ablakot. A hátizsákból kerül elő cukor, mogyoró . .. és csodák-csodája, ólomkatonák és ágyú, de még lovacskák is. Rakja a katona boldogan a cipőbe a játékokat. Arni bele nem fér, azt melléje teszi, igazgatja, rakosgatja, hogy formája is legyen. Mire elkészül, £már majdnem világos van, de bent még sötét lehet, mert valaki mozdul, gyújtó villan, közeledik a gyér tyához. A katona zakatoló szívvel figyel. A gyertya lobban és kilép az ágyból az>s$zony, a felesége, mellette csendesen alszik a gyermek, a fia.? A szomszédban is ég már a mécses. A ka tona vár, mi történik, mi dolga ilyen korán az asszonynak? Az pedig cipőbe lép, kendőt térit vállára és siet az ajtó felé. Valami a katona szivébe markol. Jaj az asszonynak . . , Árnyékba húzódik, homlokán kidagadnak az erek, nehezen lélegzik. Az asszony pedig fázósan oson a szomszédba. Nem néz semerre, fordul be a kapun. A katona felhördül . . . De az asszony hamar visszajön, a férfi megkönnyebbül. Valamit szorongat a kezében, néz az ablakra, lába legyökerezik, karja tehe tétlenül hanyatlik alá, apró piros almák gurulnak a katona lábához. Az pedig kitárva karjait, reszkető ajakkai rebegi: — Feleségem! Édes hitvesem! Az asszony sikoltva veti magát ura karjaiba. Bent mozdul a gyerek, nyöszörög, tekintete az ablakra esik, szeme elnyilik. Szólni akar, hangja elakad, csak hebeg. Végre kitör belőle: — Anyukám! Anyukám! Keljtimár fel! Megjött a Mikulás bácsi! Apa és anya boldogan futnak be és ölelik keblükre egyetlen gyermeküket. A fiú pedig reszketve, boldogan suttogja: — Édesapám! Édesanyám! Békefí Gusztáv Üresei) álló épületek, lakások és uj bérbeadások bejelentóso Zalaegerszeg meg ei város adóhivatala felhívja a házluajdoi o okát. hogy a novemberi bérnegyedben a házbérbe állási ív benyújtása idején valamint ko -abban beállott s annak idején beje.entett és nyíl. áhtartott la- kás-iucsedeseket. tehát az összes jelenleg üres lakásokat és üzleteket a llázadó-utasítás vonatkozó rende'ete értelmében december hó 15-ig a városi adóhivatalnál írásban jelentsék be. Ezt a bejelentést a bevallási ívben tett ama megjegyzés, hogy »üresen áll« nem pótolja és ennek alapján az üresen álló épületek, lakások után kivetett llázadó törlése el nem rendelhető. Ugys. int én külön i á ban tett bejelentésen is- jelentendők a novemberi bérnegye i előtt üresen állott, de a bevallási ívben már el- foglaltnak je'ölt lakások is. Az új bérletnek csak a bevallási íven leendő feltüntetése tehát nem mentesít az írásbeli bejelentés kötelezettsége alól. A lakásüresedéseket az üresedéstől számított 15 napon belül, a bérbeadásokat az elfoglalástól számított 8 napon belül kell mindenkor a városi adóhivatalhoz benyújtani. Hat évi fegyházat kapott a iéfeji kocsis, aki gazdáját agyonütötte A zalaegerszegi ki r. törvényszék büntető tanácsa Dómján József tófeji kocsis ügyében szerdán este egy hegy ed 7-kor hirdetett ítéletet. Bűnösnek mondta ki Dómján Józsefet egyrendbeíi szándékos emberölés bűntettében es egyrendbeíi súivos testi sértés vétségében és ezért őt ó év i íegyházra és 10 évi jogvesztésre ítélte. Súlyosbító körülménynek vette a bíróság azt hogy a vádlott engedetlen és hetyke |U enyhítő körülménynek pedig elsősorban a beismerést, másodsorban a néhai sér- Uttnek durvaságát, ami rettenetes káromkor umaiban is megnyilvánult. A vádlott az ítéletben megnyugodott, a védő enyhítésért és eltérő minősítés miatt, a kir. ügyész súlyosbítás végett jelentett be l’ölebbezést. December 5. Ez a nap a magyar királyi jétékeny* I cé!u állami sorsjáték legközelebbi hu- I zásának a napja ! Ha még idejében gondos- I kodik arról, hogy beszerezze államsorsjegyét I (ára: egész 3 P, fél 1*50 P) akkor Önnek I is esélye lehet a nyerésre! I FŐNYEREMÉNY: 40.000 P. I
