Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)
1940-11-19 / 264. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1940. november 19. 350 évesnek mondta magáig de hatóságilag megállapították, hogy „mindössze“ 123 éves Törökország legöregebb embere Törökország legöregebb embere a hatóságok megállapítása szerint 123 éves. Az illető ugyan azt állítja magáról, hogy 350 éves, a hatóságok azonban most hivatalos eljárás során megálla pitották, hogy „mindössze“ 123 éves. A legöregebb török férfit Ozmánnak hívják és a Kaukázusban született. Háromszor volt nős, három gyermeke született és 15 unokája van. Még ma is fáradság nélkül tesz meg öt-hatórás gyalogutat és hegyekre is felmászik. Gyászvizzel, szüreteltek véres venyigével az idén Zalában Amadarak lakmároztak.az emberek tort ültek Badacsony, november hó A Nemzeti Szin ház a szüret ideje alatt esténként a Vidám szüret cimü darabot játszotta, forró és vidám szavak hangzottak a színpadon, táncoltak és daloltak a vig szüretelők, lila és ezüst fények gyulladtak. A színpadon zajlott a vidám szüret, a valóságban pedig a badacsonyi hegyekre némaság ölt, tilos lett a hangos szó és az ének, a lányok szivárványszin pártája és tarka köténye feketére cserélődött Badacsony az idén gyászszüreteí tartott. Az ország bortermése normális termés idején évenként általában 4 millió hektoliter. Az idén alig nyolcszázezer hektoliter termett. A hordók és üvegek ezrei üresen várják az idei uj töltést. A zalai szőlőkben megismétlődött Arany János keserves látomása. Az egyik gazda, nyáron, mikor jég verte a szőlőjét és a levelek cafatokban röpködtek a jégeső záporé ban, istenkisértő elkeseredésében cséphadarót vett a kezébe és lelkében Arany János szavai val csépelni verni kezdte a szőlőt: „Lássuk, Uram Isten, Mire megyünk ketten ? \“ a jég pedig könyörtelenül hullott tovább, mintha parittyából lőtték volna szemenként. Mit törődött a jégeső a lírával ? Azt tette, amit fizikai törvénye szerint kellett: eseti és csé pelte a szőlőit. A jég nem ér rá érzelegni. Már télre fordult a világ. A zalai szőlők ezen a hűvös hajnalon fázós, kis vékony dér- bundát kaptak. A varjak meglepődtek a csodálatos lakomán. Az embereknek biztosan jó! megy a soruk, — gondolták — ezért hagytak a tökén egy kicsit a madaraknak is. Hédit nem a madarak iránti irgalomból hagyták a tőkén a hiányos és laza fürtöket. Egyszerűen \ nem szüretelték le. A magyar ember csodála* í tos és hősi dacossága diktálta, hogy ha csak í ennyi, akkor nem keli! Egye meg a" veréb és száradjon el, fagyjon el, nem Kiszállok a vonatból, ócska konflisra ülök A hegy, mint egy halálrasujtotí óriás fekszik’ Járom a nagy hegyeket. Az ut mentén napra forgók lefejezett törzse áll hosszú sorban, akár egy sor lefejezett katona, amely a feiveszíés után ottfelejtette magát, ’féliggörnyed félig feszes vigyázzállásban. * 1 ’ e g A kocsis beszél és szavai az égig komoria í™St Párás’ ködös§és kegyetlen Vádolja a hegyet, mert bűnös merényletet követett el birtoklói és dédelgetői ellen." ‘ * — Láttya azokat a kórókat? — kérdi — és rátekintnk a hegyek oldalán hempergő döglött szőlőkarókra, amelyeket valami nyerés erőszak döngetett ai a tőkék mellől. - Tuagyamér feküsznek azok ottan? A szőlő gazdája ’végig futott a hegyen és karóval kidöntötte mind ami útjába esett. ’ A konfiis csak döcög. A kocsis beszél a nagy nyári jégveréses, égiháborus ütközetekről, amelyekben mindig a jégeső győzött és földre- verten maradtak a zöldzubbonyos szőlőtőke- katonák. Szüreti tor Zötyögve baktat a konflis, lent zölden lapul a Balaton, ez a hosszú, szabálytalan szőnyeg, levelek hullnak le a dércsipésben és egyszerre hangok zaja lep meg. Temetői hangok. Félig suttogott és keserves mormolás üti meg a fülemet. A kocsis tudja, miről van szó: szüreti gyászünnepélyt tartanak. Nyomos Gáspár haj • lékában járunk Tapolca házainak kéményei komor füstöt eregetnek, mintha reszelős cigarettát sziynának. Az öreg Gáspár bácsi tekintetébe belopódzott a világ összes fájdalma. Kocsisom kezébe veszi zsiros kucsmáját, én is leemelem kalapomat és fülembe hasit a szél. Szélsivitás a levelek zizzenő, misehangulatu csendje ka- varodik a halk pogány szavakkal: — Édeseim, — szól az öreg, — ne igyatok fölösleggel. Fogjátok meg ezt a hordót, érintsétek, látjátok-e : üres ! Belerúg, Keserve, haragja dobban bele a rúgásba. Szilaj indulattal, úgyhogy a kövér hordó gyomra kong és rezegnek a dongái. Tizennégy gyászszüretelő hallgatagon áll s vár és néz. Összeszorulnak és borulnak a fázós kendős fejek, reszketve forognak a kezekben a kucsmák. A madarak pedig marakodnak az ingyen lakomán. Az öreg újra belerúg a hordóba és a szegről leakaszt négy szál ősrégi venyigét. Barnás és vöröses véres mindegyik. Nyolcvanéve* venyigék, Ezeket fonja rá a hordóra, ezeket a kegyetlen és emlékeztető véres jelképeket. „Az idén vérünkbe került az üres hordó, vérünkbe és verejtékünkbe “ A hallgatóság visszafojtott könnyekben rángatózik. Az asztalon üres a kancsó, üresek a poharak. Ropog a tűz, egy kajlafülü gyerek krumplit süt. Krumpli badacsonyi borral - milyen szép álom . . . Most: krumpli vízzel. Ez az álom és a valóság vi szonya Ha nem mulathat a magyar, akkor szomorú gyászszertartást rendez, de kiéli a helyzet roppant költészetét. Nem iszunk bort! A fogadalom, amely a lelkekben hangzik csak el, néma, de ez a hallgatag és szótlan eskü hangosabb minden fogadalomnál. A szerencsétlen szőlősgazdák jelképesen határozzák ezen a táncialan és daltalan, muzsikátlan szüreti toron, hogy az idén nem isznak bort. Amikor az öreg végignéz az álló tömegen, meg- roskadnak az ellentekintetek és alázatos „igen* ül a szemekbe Igen - megtartjuk a fogadalmat. És dacos „nem* lobban elő a homlokokról : Nem iszunk ! Mert nem lesz, nincs mit . . . Az öreg újra föltekint. Erélyes mozdulattal int, a gyerek tányérra teszi az első krumplit, sót ad hozzá és Gáspár bácsi kettévágja, meg- fujja, hogy ne legyen forró. Bekapja, szeméből könny csurran. A nézők tudják, mi következik, pedig utoljára nyolcvan évvel ezelőtt rendeztek gyászünnep-éget. Akkor halálfejjel és fekete fáklyával járták végig a hegyeket. A falu egész lakossága haláltáncot járt a bárányvéres venyigék és az üres hordók körül. A fiatalság nem emlékszik erre, mégis lelkében él a szörnyű örökség, a sirvavigadás szomorú, pogány kényszere Nem emlékeznek, mégis tudják, hogy most vizet öntenek a pohárba bor helyett. Az ablakot becsapja a szél, a nézők megdermednek. Korsó kerül az asztalra, benne viz. Egy nyolcvanéves asszony tölt. Ez az egyetlen eset, amikor a magyari móres szerint az asszony tölthet. Ekkor is csak vizet. Egy holdon két kiló szőlő Kérges kezekbe kerül a pohár. Az öreg fél - lábbal a véres venyigére lépett. Nam tudom, a szertartáshoz tartozik-e, vagy csak azért hágott e rá, hogy el ne szédüljön a halálos kortynál. Iszik, a többiek is. Senki se mondta, hogy „egészségére“, senki sem koccintott. Mintha mérget ittak volna. Egy szemtelen seregély be- pislantott a hajlékba, elrepült és rászállt a potya szőlőre. Egy legény földhözvágta poharát, azután kirohant, rálőtt a madarra és elfutott. Most ő lett az új ámokfutó, ő a legszerencsétlenebb, akiről azt mondja vezetőm, Konok JáMÁVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1940. augusztus 25-től. Zalaegerszeg—Bak—Hévíz—Keszthely, G F MAVAUT 805 1345 i. Zalaegerszeg Aarany Bárány é. 7 25 8-50 13-30 15-20 8'28 14-12 é. Bak Hangya szövetkezet i. 7 02 8-27 14-58 8-29 í4i4 i.' Bak Hangya szövetkezet é. —-— 8 25 — 14 57 — 15 37 é. Hévizfürdő i. —-— 6-50 — 13*30 9-50 15 54 é. Keszthely pályaudvar i. —•— 7-10 —•— 1300 Kedden és pénteken nem közlekedik. G) Csak kedden és pénteken közlekedik 8-26 910 15- 30 16- 10 17-25 Zalaegerszeg - Bak—Nova—Lenti. 13-45 i. Zalaegererszeg Arany Bárány é. G 7 25 F 13 30 1459 i. Bak Hangya szövetkezet é. 6-54 12 59 15 45 é. Nova i. 6 10 12-15 —-— é. Lenti i.— 11-50 :ken nem közlekedik. G) Csak kedden és pénteken közlekedik Zalaegerszeg—Bak—Söjtör 13*45 i, Zalaegerszeg Arany Bárány 7‘45 é. Bak Hangya szövetkezet é. 14‘55 721 14-30 é. Söjtör postahivatal i. 14-35 7 06 é. Szentadorján i. 655
