Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)
1940-11-07 / 254. szám
XXIII. évfolyam 254. szám. Skw*& 8 #Ü?á>0* 1940. november 7. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4- Telefon 128. POLITIKAI NAPILAP. I Előfizetés : egy hóra 1.50, negyedévre 4 R. Felelős szerkesztő : | Hirdetések díjszabás szerint. ACSÁDY KÁR OLY _______| Postatakarékpénztári csekkszámla : 49-368. Ro osevelt lett # az Egyesült Államok elnöke Amerika történelmének legnagyobb választási harcában Roosevelt győzött. Egyébként már az első jelentésekből is kitűnt, hogy Roosevelt biztosan számíthat a győzelemre. Az amerikai választási rendszer fetépitése folytán az aránylag kis többség jóval nagyobb mértékben érvényesül az elnökválasztó testület összetételében, ahol a Roosevelt-pártnak 448 elektora lesz, a Wilke pártnak pedig mindösz- sze 83. Az Unió 48 állama közül 38 ban Roosevelt kapott többséget, Willkie mindössze tiz államban többséget szerezni. Az eddigi jelen tések alapján a választópolgárok 55 százaléka szavazott Rooseveltre. Ezt a megbízható eredményt körülbelül 30 millió szavazat alapján számították ki először, de bizonyos, hogy a hiányzó szavazatok összeszámolása sem fogja véglegesen megváltoztatni [ezt az eredményt, jj A legújabb számlálás szerint Rooseveltre 21,302.601, Willkiere 17,766.160 szavazat esett. Willkie üdvözölte Rooseveltet. Willkie Roosevelthez az alábbi üzenetet intézte: „ Az Egyesült Államok elnökévé történt újból való megválasztásához legszivélyesebb sze rencsekivánataimat küldöm. Tudom, mindketten hálásak vagyunk, hogy oly sok amerikai állampolgár vett részt a választásban Jó egészséget és boldogulást kívánok. Szívélyes üdvözlettel: W. Willkie“. (MTI). látszik a falun. Jólét van mindenütt, egyetlen zsellér sem akad, mindenkinek van saját földje. Ez nem magától jött, azért meg kellett harcolni, verekedni. E jólét nem sültgalarnbként hullott a szájukba, hanem évtizedes, talán évszázados rendszeres és céltudatos munka eredményekép, Szlavkovszky Gusztáv tanítótól tudunk meg mindenütt bőven. Itt mindenki kapott földet, ugyanis a Ki«balatont, amely ártéri terület volt, az utóbbi időben szétparcellázták. Kinek-kinek annyi jutott, amennyit jegyzet}. A földhöz azonban más is kellett. Nemcsak pénz, hanem ösz- szefogás is. Ez a falu itt Délzalában példaadóan összetart mindenben. A falunak 1200 lakosa van, az ártéri területekkel együtt 7600 hold földön gadálkodik a nép. Természetesen a‘7600 holdból igen nagyrész legelő, amely nem mindig terem. Lassan lassan tudjuk meg a község rendkívüli jómódjának a titkát. A bűvös szó: a közös segítés. A lakosság egy célért küzd, egy gondolkodású, de természetesen, hogy ilyenné váljék, ahoz évtizedek fáradtságos munkája és tapasztalata kelett. Egy egészen rendkívüli történettel találjuk magunkat szemben. Egy falu igaz történetével, 1940-ben. Wm igaz mese a gyarapodásról. Az olasz vöröskereszt segélyezi a görög lakosságot Mint a Stefani iroda haditudósítója jelenti, a vöröskereszt együtt menetel az olasz csapatok elővédjével a görög területen, gyors segélyt nyújt a lakosságnak s igy kiérdemli őszinte háláját. Egy épen most megszállt vidéken, amelyet az olasz csapatok már maguk mögött is hagytak, a vöröskereszt orvosai megvizsgáltak 200 gyermeket, kezelésben, ápolásban részesiUgy épüit ez a község, hogy lássák. Feltűnő hetykeséggel kilométerekre terjed a hossza. Tovább nyújtózkodik, mint ameddig takarója ér. Á neve is kérkedően hangzik: Balatonmagyaród. Holott itt már nincs is Balaton. Aztán két me gye peremére épült, hogy megtalálják innét is, onnét is. Ám az egyik dologban sem ludas. Hosszában azért nyúlt, mert a terjeszkedésre nem volt más alkalmas helye, nevében a Balatont azért kapta, mert a török világban még a partjait mosta a magyartenger kékeszöld hűl lámselyme. Hogy a két vármegye peremére került, annak a közigazgatás az oka. Ezenkívül még van egy kérkedő híressége, itt időzött szives-örömest a Balaton betyárja, Savanyu Józsi. Itt mulatozott a község ma már viharvert csárdájában. Azonban erről sem tehet, mint ahogy arról sem, hogy most novemberben a fákon fehéren csillog a dér. Ez a falu kifelé nem akar hiresedni. Épen ezért még a falukutatók sem bukkantak rá, mert sohasem panaszkodott. Zajtalanul élt, hasonlatosan a hó alatt sarjadó vetéshez, amely kalászról álmodik nagy titkon a csend termétették őket és újonnan felruháztak, mielőtt visz- szadták családjuknak. Ugyané vidék albán fasiszta pártjának képviselője fascioház felava- , tásátkerte. Kívánságát teljesítették is. Az albán fasiszta párt képviselői mindenütt élelmiszert és ruhaneműt osztanak ki a nagy szükséget látó lakosságnak, (MTI) kény magányában. Ez a község a munka eleven dicsérete volt mindig. Nincs főldnélküii ember ... — Nincs itt semmiféle baj, uram — mondják mindenütt, amerre megyünk, — Mindenki keres. A napszám jó, az őszi munkálatokban is megadnak három pengőt. Nyáron pedig nyolc pengőt is megkeresett a kaszás ember, természetesen koszttal és megfelelő boradaggal együtt. — Már el is vetettünk szépen, ahova a föld és a viz hagy — halljuk az újabb felvilágosítást. — Ámbár ez nemcsak a férfiaknak köszönhető csupán. — Hanem elsősorban az asszonyoknak, — ezt már a község tanítója mondja, — itt nem volt semmiféle fennakadás a munkában. Mikor a férfiak bevonultak, az asszonyok megfogták a kaszát, villát, az eke mögé álltak, szántottak, vetettek, mintha semmi sern történt volna. — Szorgalmas nép ez nagyan. — Ezt egy bihari fiatalember erősitgeti, a Hangya körzetvezetője. — Ilyent még nem láttam. De meg is így történt 1921 ben Szlavkovszky Gusztáv tanitó ur vezetésével összeült pár ember. Akkor még nagyon fiatal volt a tanitó. És épen a fiatalságával győzte meg a falu vezetőit és 1921 februárjában már meg is alakították a balatonmagyaródi szövetkezetét. Egy kicsit nehéz volt a dolog, akkor buktak meg sorjában a keresztény fogyasztási és értékesítő szövetkezetek. A környékbeliek is egymás után számoltak fel. Garaboncon, Nagykanizsán, Keszthelyen egymásután csukták be a szövetkezeti boltok ajtaját. Ők azonban nem törődtek semmivel, maguk végeztek mindent. A közbirto^ kosság udvarán béreltek egy helyiséget és egészen hátul, egy rozzant épületben nyitották meg a boltot. Előtte egy zsidó szatócs mérte vidáman portékáját. Ugyanabban a házban, de az utcai fronton, Megkezdődött a verseny, amelyben a szövetkezeti élniakarás győzött. 1928-ban már kiárverelték a szatócsot és a helyére költöztek. De megjöttek a gondíeii idők is. A gazdasági válság ^ idején maguk a veze • tők nyúltak zsebükbe. Éveken át ráfizettek a boltra. De addig erőlködtek, küzdöttek, amig szövetkezetük virágzóvá vált. Ma már a balatonmagyaródi szövetkezet Délzala legrégibb szövetkezete. Azonban az még nem volt eiég, hogy megalakították és virágzóvá tették a szövetkezetei, a segités gondolatát tovább fejlesztették. A korszerű gazdálkodásra gondoltak. Többek között konkoíyozó gépet szereztek és ennek köszönhető, hogy az idén, amikor köztudomásúan gyenge búza termett, a balatonmagyaródi gazdák prima búzát kaptak. Mikor már megvetették a korszerű gazdálkodás alapjait és egészen modern módon termeltek, arra jöttek rá, hogy mit ér minden termény, ha értékesíteni nem tudják. Az állomás, Ko- niárváros is messze van, ki és berakódni roppant nehéz volt. Az árujukat „szemre“ kellett eladniok, mert nem volt mérlegük. Ebből aztán sok káruk származott. Egyebekben pedig marhatenyésztésre igen kedvező lehetőségek alakultak ki. A Kisbalaton J3oldog falu Délzalában, ahol segítettek önma^ukon az emberek
