Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)
1940-07-13 / 158. szám
1910- július 13. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 7 m Jegyző, birómegatöbbiek. Irta : Gijutmj István. Az oltás. Régebben majdnem minden falusi háznál kutya volt. Helyesen ! Megvédte a háztáját. Nemcsak a tolvajok ellen volt jó védekezés, de a kártékony »férgeket« is irtotta. Ha a kutya elég ügyes és mérges volt, senki sem tekinthetett az udvarba. Ha alkalmatlan valaki jött, a gazdája nemhogy csittított volna, de biztatott. Sok gazda nyugodtan távozott hazulról nem esett semmiben kár. Dehát a kutyákra is jön dér ! Behozták az ebadót. Azonban ez mégesak hagyján ! Az állam kitalálta, hogy be is kell oltani azokat. Meg is csökkent a számuk ! Ezért már sajnálták az ebtulajdonosok a pénzüket. Szegény Bodri, Basa. vagy mit tudom én, hogyan hívták a nyomorultakat,, egymásután múltak ki erőszakos módon- Szegények... Ne szóljunk róluk 1 Pedig okosak, hűségesek és-, mégis... Még a verést is megnyugvással veszik. Csak olykor-olykor nyögnek fel, de akkor már erősen tépázzák bundájukat. No, de egy kis kenyér és megbékélnek. Senki sem szerette a környéken kutyáját annyira, mint Csengeti Bálint- Elválaszthatatlanok voltak. Még az állatorvost is elhívta, ha beteg volt az állat. Az adót is szorgalmasan fizette utána. A kutyáját »Pimasz«-nak hívta. Hogy pedig1 * * * 5 6 7 a hűséges eb ebben sértést ne lásson, »megkegyelmezte.« Mindig így szólt hozzá : — Hallja, maga... Annak pedig egyenesen jaj volt, aki a kutyájáról rosszat merészelt állítani. Pedig Pimasz nagyon is csintalan állat volt. Egyszer szoknyát hasított, másszor urambátyamnak pantaílőjából kívánt meg egy darabot. Előfordult az is, hogy Pimasz a tilosból hozott nyulat. Mikor hideg volt, Pimasz különösen vadászott s különösen leszolgálta az ebadót. Ezért és másért Pimasz gazdája ágya közeiében alhatott. Csengeli a falatját felezte vele. Sőt, a nagyobb részt adta oda. Ráveregetett, megsimogátta s aztán szólt : — No, fogja, ez a magáé ! Az állat megcsóválta tompját, megköszönte. Ezért újabb dicséret járt. — Jó, jó,... máskor is ! Egyik estefelé doboltak. Csengeli kint állt a kapujában, hallgatta. Az öblös hang azt adta tudtára a falunak, hogy a következő napon áz állatorvos ebeket olt. Tartozik mindenki stb., stb __Csengeli elhalványult. Feje bú bjára tolta kalapját, sóhajtott. — Hej, Pimasz ..Pimasz, nekem jobban fáj ! Azután búnak eresztette fejét. Valahányszor eléje került a kutya, mindig felnyögött- Még arra is gondolt, hogy megemlíti az állatorvosinak, hog\' adjon írást oltás nélkül. Persze, nem ingyen. Az éjszakája nyugtalan volt Csengelinek Küzködött, tépelődött. Reggelre megvígasztalódott, hogy hátha kap írást oltás nélkül. Ebben a reményben fogta meg kutyáiét s tett nyakára kötelet. Nehezen ment. Pimasz a karjába mart. Pedig óvatosan akarta kötélre fűzni. Ja, Pimasz néni szokott az ilyesmihez 1 Végre az állatorvos elé került a kutya- Pimasz szagolt, orrát a magasba emelte. Sok hasonszőrű volt ott. Egyik-másik túlesett a műtéten. Ordítoztak, vonyítottak. Volt, amelyik panaszkodott. 1 Csengeli várt. Húzta az időt. Kár volt. Pimasz mindjobban nyugtalankodott. Mutogatta a fogát. Az állatorvos felfigyelt, Ihlett. — Hozza ide ! i i — 'Kérem alássan, talán..« — Ej, ne okoskodjék ! Hozza ide ! i — Deha fáj ! f ; ,, í ;. , ! ’ * i Alkudozást kezdett Csengeli. Utóbb könyör- götl, hogy csak óvatosan, csak épen egy kicsit... Az állatorvos elvesztette türelmét, belemarkolt a kutya őrvébe. És már a kutya oldalán csillant is a tű. De csak egy pillanatra! Mert amint finoot vetett, Csengeli kezébe fúródott. Felnyögött. — Pimasz ! Az állatorvos meghökkent. Maga elé meredt. — Pimasz ? No, de ilyet! Pimasz ! — Persze, hogy az ! — Mármint én ? — Dehogyis maga ! A kutya ! — Ez igaz ! Bizony, élég pimasz ! A nagy vita közben a kutya elszabadult, továbbtáncolt Valahonnan a szomszédos kerítés sarkától mutogatta visszafelé fogait. Bárányait lompos szőrére, azután nyugton elindult hazafelé A gazdája meg odatapintott kezére, ahol az orvos tűje érte. Simogatta) sebét. — Na, csakhogy .sikerült ! Az ország úgyszólván minden részéből érkező jelentéseink a peronoszpóra terjedéséről, levül- és fürtperonoszpóráról számolnak be. A gyakori permetezés folytán sok helyen már harmadszor, sőt negyedszer permeteznek, a kiutalt rézgáliemennyiség kevésnek bizonyult. A rézgálic észszerű felhasználásáról a »Magyar Róna« c- laptársunkban egy megszívlelendő cikk jelent meg, amelyet közérdekű voltánál fogva egész terjedelmében leközlünk. »A változott viszonyok a szőlőművelésnél ma nyár nélkülözhetetlen védekezőszerrel, a rézgáliccal való bizonyosfokú takarékosságra intenek. Azonban a peronoszpóra elleni védekezésnél csak »észszerűen« lehet takarékoskodni, mert ráfizethet az, aki a permetezések szamát csökkenti, vagyis az eddigi 4—6-szori permetezés helyett — nagyobb időközökben — csak 2—3 permetezést végez 1, másfél. 2 százalékos oldattal ; ugyancsak rosszul járhat az is, aki az első három permetezést a rendes időben és a szokott erősségű oldali- tál elvégzi, de azután — rézgálickészlete elfogyván — tehetetlenül kénytelen nézni, miként pusztítja termését a peronoszpóra. Helyesen takarékoskodunk tehát akkor, ha a permetezések száma helyett az oldat töménységét — a százalékát — csökkentjük, mert növényélettani kísérletekkel megállapították, hogy a gondosan elkészített egész gyenge rézoldaí is megöli a peronoszpóra csíráitEzt a tudományos megállapítást a gyakorlatban nagyban kipróbáltam és helyességét 15 évi tapasztalatom alapján igazolhatom. A megjelölt ICO liter űr tartalmú úgynevezett pet- róleumos (olajos) hordókba az első két permetezésnél 80—80 deka rézgálicot tesznek, (ami fél százaléknak felel meg), a harmadik és negyedik permetezésnél 100—100 dekát, az ötödik és hatodiknál — de csak, ha erős a nyár — felemelem az adagokat 120—120 dekára, vagyis háromnegyed százalékra. Ez az észszerű takarékosság ! így 14 és fél kataszteri hold szőlőmet legfeljebb évi 250 kg. rézgáliccal megvédtem, mert szomszédaim egy, egv és fél-, kétszázalékos oldatával szemben aránylag gyenge oldattal permetezett szőlőm termésében lényeges károm sohasem volt, ezért szőlősgazdatársaimnak nyugodt lelkiismerettel ajánlhatom a kisebb százalékos oldat alkalmazását. Ne feledjük el, hogy a védekezés sikere nemcsak a permetlé töménységétől, hanem sok más — gyakran figyelemre sem méltatott — körülménytől is függ- Ezek közül néhány — Micsoda ? — Hát, izé. az oltás ! — Az oltás ? Az nem !, Elláboll a kutya 1 Csengeli börzöngött tovább. Rázogatta a kezét. Valóban jól meglátszott a tű helye. De csak karcolás volt és semmi más. Mégis nagy eset, írást érdemel. Kérte is. — Az írást meg állítsa ki... — Miről '> — Az oltásról ! Arról, hogy Pimasz túlesett rajta ! — Azt nem ! Hiszen maga... — Az mindegy! Én vagyok Pimasz.. .Ide az írást! És nem tágított. Kért, követelt. Csak akkora írást, amekkora nyomott ejtett kezén á tű- Az állatorvos magyarázott, mentegetőzött. Közben meg csomagolt. Becsukta táskájába szereit. Hóna alá csapta. A jól végzett munka után elindult haza. Csengeli utána nézett. Sókatmondóan hátrabökte kalapját, vakart fejebubjánfontosabbat mindjárt fel is sorolok : 1. Nem szabad a permetezés megkezdésével késlekedni, hanem amint 2—3 levélke kifestett, locsoljuk meg fél százalékos lével, a bajt meg1 kell előzni, mert utólag gyógyítani már nem lehet. Jobban jár az, aki kemény téli reggelen sapkával iá fején lép ki a házból, • mint az, aki kemény kalappal indul el s ezt csak akkor cseréli fel sapkával, amikor a fülei már megfagytak. j 2- Sokan azt mondják : »Szép az idő, nincsen baj« s a második és harmadik permetezést halogatják, holott ajánlatos azokat is addig elvégezni, amíg a fürtöcs kéket az egyre nagyobb számban megjelenő levelek el nem takarják Akkor még minden fürtöt a nyelétől a hegyéig ér az oldat s nem marad rajtuk védí- telen hely, ahová később a peronoszpóra vagy az orbánc stb. befészkelhesse magát. Ugyanekkor lehet sikeresen irtani a moly és ilonca kis kukacait is, úgy, hogy a bordói-lébe előírás szerinti mennyiségű »gyomormérget« is keverünk. A kis férgek akkor még jobban ki vannak szolgáltatva, de érzékenyebbek is és még nem tudnak pókhálóval besodródással úgy védekezni, mint a kifejlett öregek. Ha valamit úgy is el kell végeznünk, ne halasz- szuk holnapra. 3. Abban a hitben, hogy, a meszes oldat jobban tapad, sokan esnek a túlmeszezés hibáfáiba, ami csak gyengíti a rézgálic hatását. Ezért ne mulasszuk el az oldatkészítésnél minden hordónál a lakmuszpróbát. 1. Ha vannak érzékenyebb szőlőfajtáink, vagy mélyebb fekvésű tábláink, úgy fordítsunk ezekre több figyelmet és soronkívül is permetezzük meg őket. Hasznunkra válik, ha nem általánosítunk. 5- Tartsunk elég gépet, sőt tartalékgépet is. hogy a munkát gyorsan és akadálytalanul elvégezhessük, mert az alkalmas idő hirtelen! elromolhatik. 6- Forró napsütésben 10 és 14 óra között — ha még oly sürgős is a munka — ne permetezzünk. A leforrázás, perzselés többet árthat, mint használ. ( 7- Hátrányosan befolyásolják még a védekezést : az alacsony fekvés, a sűrű ültetés, as erős trágyázás, az alacsony metszés, a gyomirtás elhanyagolása, a késedelmes kötözés, a korai kurtítás (hegyezés). Már a telepítésnél! vagy a felújításnál gondoljunk ezekre is. Szemesnek áll a világ-« Gugajiovich Máté — Ej, ej, Pimasz, hát mégse sikerült !. ., Gazdaság. Hogyan történjék észszerűen a rézgálic felhasználása. )
