Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)

1940-09-20 / 215. szám

XXIII évfolyam. 215. szám. 1910 szeptember 20. PÉNTEK. Aca 8 fillér Megjelenik hétköznaponként délután- Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4- Telefon 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : ACSÁDY KÁROLY Előfizetés : egy hóra 150, negyedévre 4 R, Hirdetések díjszabás szerint. ^Postntakarélqjénztár^sekkszáml^^^^OK^ Az új idő Déldobrudzsa visszatér az anyaországhoz Bulgária boldogan üdvözli ősi országrészét A Magyar Távirati Iroda jelend : Déldobrudzsa legelsősorban átadandó terület­sávjárói az éjjel visszavonták a román csapatokat és a bolgár hadsereg Popov tábor­nok, a várnai helyőrség parancsnokának vezényletével megkezdi a bevonulást. A la- losság lázasan készül a fogadtatásra. A román csapatok fokozatos kivonulása és ez­zel párhuzamosan a bolgár haderő bevonulása szeptember 30 án fejeződik be. A világ minden tájáról üdvözlő táviratok özönével keresik fel ez alkalomból a bolgár kor­mányt. Igen sok államfő közvetlenül fejezi ki szerencsekivánatát a bolgárok népszerű cárjának. A szófiai Mir cimű lap szerint a Déldobrudzsából költöző románok a házakat megrongálják. A crajovai szerződés szerint a román kormány köteles ezeket a káro­kat megtéríteni. Egy, a honvédekkel együtt menetelő ma­gyar újságíró írja : Reggel át akartam menni Szovátára vona­ton. Korán ébredtem, a Nyárád, az érő szil­váskertek bőse hamar nyílásra biztatta sze­mem a hajnalban. Ránéztem az órára, lát­tam, van még elég idő a vonat indulásáig. A régi óra lomhán neszeit a falon, mély lélegzéssel szívtam be az erdélyi július haj­nalának állatát, olyan volt, mintha meg is mosakodott volna virágszirmokkal. Aztán las­san öltözködni kezdtem, volt még egy jó fél­órám. Leültem a terített asztalhoz, bátyáin is elő­került az udvarról, mondtam neki reggeli- zés közben, hogy most inár sietek, mert nem sok időm van a vonat indulásáig. — Ami azt illeti, eléig időd van, mert dél­után két órakor indul a vonat innen — mond­ta csendesen. — Hát nem hét óra negyvenkor ? — kér­deztem megütközve. — Igén, de az már elment. — Miért? — kérdeztem az órára mutatva. — Csakhogy ez az óra magyarul jár, a vo­natokat pedig keleteurópai idő szerint in­dítják, — magyarázta. Végül megértettem, hogy az ő órája a fa­lon középeurópai időt mutat, viszont itt a keleteurópai időszámítás érvényes', vagyis egy órával előbb jár, * mint nálunk- Kissé nehez­teltem az ügy 'miatt, mondtam, hogy ez olyan bogaras dolog. Bátyám mosolygott. Majd ko­moly lett és kijelentette, hogy ő azt az egy órát, amivel Kelet-Európa előbbre jár, hoz­zászámítja a dolgaihoz, de az óráját nem) bántja. Most már kényelmesebben beszélget­hettünk az időről, erről a rejtelmes valami­ről és Kelet-Eu’rópáról, amely nem1 kevésbé titokzatos. Lassanként tisztázódott köztünk an­nak a mély szakadéknak értelme, amelyet az egy órai különbség árkolt Erdély és az Anyaország között- Ebben az első pillanat­ban jelentéktelennek és gyerekesnek tetsző körülményben, hogy bátyám nem volt haj­landó óráját a hivatalos keleteurópai idő­számításhoz igazíteni, mély és kérlelhetetlen tiltakozás volt az egész uralom szellemisége ellen- Benne volt ebben a több mint ezeresz­tendős széjcelv kultúra finnyás belső elzár­kózása mindazzal szemben, amit a keleteuró­pai fogalom iaiatt rájuk akartak kényszeríteni és 'megismerlek. Jelzése annak, hogy meny- műre idegen tőlük ez az életszemlélet, amely­nek szellemiségét a bizánci-szláv kultúra táp­lálja, kormányzásának módszereit és ütemlát pedig a moszkovita és török hűbéres vajdák hagyományai uralják­A megmaradás a középeurópai időszámítás mellett belülről állandó jeladása volt nemcsak! az osztatlan hazának, hanem kifejezője an­nak, hogy az örök és megbonthatatlan az Eu­rópához való tartozás, ahol nemcsak az időt mérik másként, hanem az élet dobbanása, színe, íze is egészen másfajta. Más eszmék1, dalok és vágyak dobogtatják a szíveket és töltik el a lelkeket. Ebből a rejtőzködőén egy­szerű néma órajelenetből értettem meg való­jában a Nyárád melletti faluban két eszten­dővel ezelőtt, hogy Erdélyben nincsen és nem' is lehet immár idegen hódítás. A fajta rej­telmes' csukott kehely, amely csak önmagá­tól nyílik ki, hogy befogadjon valamit, ami Bulgária ezzel rendkívül fontos területét kapja vissza huszonhárom esztendő múltán. Nemcsak a Fekete-tengeren szélesül meg a partvidéke, hanem hosszabb Dunaparthoz is jut s ezzel stratégiailag is megerősödik- A legfontosabb nyereség azonban természetesen a termő vidékben és a túlnyomóan bolgár- többségű lakosságban rejlik. Ez mindennél fontosabb a testvér bolgár népnek. Épen úgy, mint Magyarország, Bulgária is elsősorban, néprajzi igazságokra és tagadhatatlan törté­nelmi jogokra lámaszkőtiotl a crajovai tár­gyalásokon. A hosszas huzavona után végre Érdekes leirat érkezett az iparügyi minisz­tertől a polgármesterhez. A miniszter — — amim ‘a leirat mondja — a jelentésekből megállapította, hogy az elmúlt év politikai eseményei, a mérnökhiány és legtöbb város anyagi körülményei nem tették lehetővé azt, hogy a városrendezési előmunkálatok olyan ütemben haladjanak előre, amellyel a tör­vényhozó számolt akkor, amikor az általános rendezési tervek elkészítésének határidejét 1938. február 1-től számított hat évben állapí­totta meg. Tekintettel arra, hogy ezek a nehézségek még ma is fönnállanak, felhívja a miniszter az alábbiakra a figyelmet: Ebben a naptári évben a városrendezési előmunkálatok, illetően az általános rendezési terv két részletének végérvényes megállapí­tását szükségesnek tartja, nehogy azok hiá­idegen, de csak annyit, amennyire belsőleg szüksége van. A többi elől pedig elzárkózik £s a jelenség minél hangosabb és erőszakosabb1, annál inkább. Ha nem egyezik az alaphang, a rilmus, akkor hiába a legkeményebb kény­szer, vagy a legnagyobb jóakarat is, legfel­érvényesüllek is ezek a szempontok s így, Románia déli szomszédjával is barátságosabb légkört teremthet (meg a jövőben- A szét­hullott Balkánszövetség! foglya ismét szabadi s Bulgária tevékeny neszt vehet ezentúl egy egészséges dunai politikában. A magyar közvélemény örömmel üdvözli a bolgár-román kérdés megoldását, hiszen ez is egyik láncszeme a délkeleteurópai kérdés líjjárendeziésének, azonkívül a magyar és a bolgár nép között a rokoinszenv nem (mai ke- kelű- A páriskörnyéki békék sárkányának) újabb feje hullott ezzel porba. nyában, vagy az amúgy is lecsökkentett épí­tési kedv szenvedjen, vagy az következzék be, hogy a közeljövő építkezései a helyes város­rendezésnek később útjában álljanak. Az első feladat a városi útvonal hálózatának végle­ges kijelölése a városrendezési tervben ala­pul veendő szélességi méretek és az útszint magasságára vonatkozó adatok megadásával. A második feladat a város beépítésére szánt területén a beépítési módok végleges meg­állapítása. Szükség esetén szakértőket kérhet a város. Ugyancsak az év folyamán megoldandó kér­dés az 1940- évi december 31-i népszámlá­lás előkészítése is, evégből jelent meg április 23-án rendelet, amely a névtelen utcák és számozatlan, vagy rendszertelenül számozott házak kiküszöbölésére tartalmaz utasításokat. jebb csak vékony festék lészen az idegen szellemiség, amelyet a szabadság első zápora elmos. Rejtelmes folyamat ez, titka az időnek, vér­nek. Balgán erőtlen ezzel szemben a hivata­los időszámítás. A városrendezési munkálatok legsürgősebb részleteiről kapott rendeletét a polgármester

Next

/
Thumbnails
Contents