Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)
1940-09-16 / 211. szám
XXIII évfolyam. 211. szám. 1940- szeptember 16. HÉTFŐ. 8 fillér Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal : PO Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4- Telefon 128. A C LITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : SÁDY KÁROLY Előfizetés : egy hóra 1-50, negyedévre 4 P. Hirdetések díjszabás szerint. Postatakarékpénztári csekkszámla : 49 368. Ünnep után Erdélyért! A Mindenható kegyelméből a magyar igazság utján ismét jelentős lépéssé jutottunk előbbre: Erdély és Kelet Magyarország egy iésze visszatért Szent István birodalmához. A keserűség könnyeit az öröm könnyei váltják fel. A lelkesedésen és örömkönnyeken túl gondoljunk azokra is, akik a felszabadult területeken támogatásra szorulnak. Nyújtsuk feléjük segítő kezünket, hogy elfeledjék a megpróbáltatásokkal teli keserves két évtized minden szomorúságát és nélkülözését, érezzék, hogy valóban hazajöttek. Ezt kívánja a hagyományos magyar becsület! Ettől az érzéstől indíttatva fordulok Magyarország nemzeti társadalmához, amely a szükség óráiban soha sem tagadja meg lelkes áldozatkészségét az arra rászorulóktól* Magyar szivünk egész melegével siessünk tehát azok megsegítésére, akiknek önhibájukon kívül mostoha a sorsuk. Támogatásukra az ország egész területén adománygyűjtést indítottunk és ennek folytatására az „Erdélyért“ Országos Gyűjtőbizottságot kértem fel. Kérem, hogy mindenki ehhez a Bizottsághoz juttassa el adományát, ezzel is kifejezve visszatért testvéreinkkel való együttérzését. Minden adományon a magyarok Istenének áldása lesz! HORTHY MIKLÓSNÉ Az egész magyarság nagy ünnepi hete véget ért. Honvédségünk a lakosság örömujjongása közben mindenütt bevonult azokra a helyekre, amelyeket a bécsi döntés az ezeréves hazához visszacsatolt. Ennek a diadalmas bevonulásnak az emléke, amely a szabadságot, a nyugodt, munkás élet biztonságát és a jobb jövőnek nemcsak reménységét, hanem szilárd tudatát vitte a huszonkét évi rabság alatt sokat szenvedő magyarságnak, egész életre szóló boldog és magasztos élményként fog élni mindazoknak a lelkében, akik ezen a nagy örömünnepen részt vettek- De feledhetetlen élményünk marad nekünk is, akik nem láthattuk a virágokba, nemzeti színeinkbe és jelvényeinkbe öltözött városokat és falvakat, a boldogságtól ragyogó arcokat, az örömtől peregő könnyeket s csak a rádión át hallhattuk a meghatott hangú beszédeket, az ujjongó tömeg érzelmeinek lelkes kitöréseit és az áhítattal énekelt nemzeti Himnuszt. De nemcsak az tesz bennünket boldogokká, amit a szónokok mondtak, ami a tömegek leikéből kitört, hanem az is, ami mindezekből hiányzott. Egyetlen szó sem gúnyolta, sértegette az elbukott ellenséget, egyetlen szó sem emlegette a bosszút az elszenvedett sok igazságtalanságért, elnyomásért és megalázásért. Ehelyett testvéri együttmunkálkodást, békét, barátságot és igazságot hirdettek annak a népnek, amelynek a nevében huszonkét lévig gyötörték az erdélyi magyarságot az egymást követő román kormányok. Sokat szenvedett az erdélyi magyarság, mégis teljesen hiányzott első szabad megnyilatkozásából a bosszú szava. Ez a hiány még szebbé, még nemesebbé, még magyarabbá tette ezt a boldogító ünnepet. Pedig az erdélyi magyarok jól emlékeznek arra, hogy miként ünnepeltek a románok huszonkét évvel ezelőtt. Több volt akkor a káröröm, mint az igazi öröm- »Finis Hungáriáé« kiáltozták akkor szerteszét a román lapok vezércikkcímei. És bosszút hirdettek. Boszi- szút, miért ? Azért, mert befogadta a magyar Erdély a moldvai és havasialföldi vajdák s a törökök elől menekülő népüket ?• Azért, mert az erdélyi fejedelmek román nyelvű könyveket nyomatlak számukra, hogy megmentsék őket a már megindult teljes elszlá- vosodáslól ? Azért, mert a magyar műveltségtől kapták az első kultúrhatásokat ? Azért, mert a 48-iki törvények a magyarországi román jobbágyoknak is szabadságot és földtulajdont adtak ? Azért, mert egyházaiknak a magsar állam teljes autonómiát s biztosított és nagy uradalmakat ajándékozott ? Azért, mert fiaikat a magyar intézmények bőségesen ellátták szellemi és testi táplálékkal ? Sok kérdéssel lehetne még megvilágítani azt az »elnyomást«, amiért a románok bosszút kiáltoztak- És el kell ismerni, hogy szavukat megtartották. De az is igaz, hogy, amit a magyarság az ő nagy ünnepén emelkedett lélekkel ígért, szintén meg fogja tartani- Felemelő ennek a két ünnepnek az összehasonlítása. Mindaz, ami az erdélyi magyarok ajkáról felszabadulásuk nagy napjain felhangzott, az ezer éves állami életben kialakult politikai gondolkodásnak és kitökélet- tesedett nemzeti léleknek a megnyilatkozása. Nekünk is sok hibánk van s nemzetünk jótevői azok, akik ezekre a hibákra rámutattak és rámutatnak. De tökéletlen volna az önA gyűjtést az egész magyar sajtóval együtt a Zalamegyei Újság is megindítja a mai napon. Pénzadományokat lapunkhoz címezve lehet küldeni. Az adományozók nevét s tazijöszt szeget naponként közöljük s az adományokat magunkról alkotott képünk s csökkenne önérzetünk és a jövőbe vetett reményünk, ha nem volna számvetésünk erényeinkről is. Az elbukottak érzelmeinek kímélése, az igazságosság, a más anyanyelvű honpolgárok egyéni és nemzeti élet jogának elismerése minket magasan ellenfeleink fölé emel. Ennek az erényünknek a tudata a történelmi folytonosság mellett legnagyobb jogforrásunk. Ez ad nekünk jogot az egész Erdélyhez. Mert Erdélyt véglegesen nem lehet ketté osztani és nem lehet nemzetiségek szerint úgy széttagolni, hogy magyarok ne tartozzanak román és románok magyar uralom alá. Erdély egy és oszthatatlan. Teljes egészében egy országhoz kell tartoznia. Hová tartozzék tehát ? Akik két évtizeddel ezelőtt a román többség ürügyén Romániának juttatták, megbuktak, mert igaztalan összegezve a 63.600 sz. csekkszámlán az illetékes helyre küldjük- Kérjük olvasóinkat, hogy a Főméltóságú Asszony felhívásának! megfelelően, vegyenek részt erdélyi testvéreink megsegítésébenítéletük csak gyászt, pusztulást és szenvedést okozott. A népességi statisztika rideg számainál többet ér a lélek- A nemzet lelke pedig politikailag abban a bánásmódban nyilvánul meg1, amelyben az állampolgárok részesülnek. Romániában a magyarok csak névleg voltak polgárok, minden jog a románoké volt, nekik csak a szenvedés futott. Magyarországon a románok gazdagodtak, neipzeti jellegükben erősödtek, minden jognak részesei voltak, kultúrájukban szabadon fejlődlek- Az erdélyi magyarok sorsát a huszonkétévi rettenetes kísérletezés után nem liehet többé románokra bízni, de az erdélyi románok sorsát nemcsak nem nehezíti meg, hanem jobbá is teszi a magyar uralom. Kié legyen tehát az egész Erdély ? A felelet nem lehet kétséges. A jobb, nemesebb, emelkedeltebb lelek jogán követeljük egész Erdélyt. (S) mt*&^*f*^^****^^**^(*^*+^^.MgwMMnoMOMMMWMMMMI Ä kormányzó Kolozsvárott és Marosvásárhelyt „Őrködünk sorsuk felett..üzeni Horthy Miklós a Romániában maradt magyaroknak. Felejthetetlen ünnepségek sorozata volt a kormányzó és hitvesének kolozsvári és marosvásárhelyi útja. A felszabadult magyarság vasárnap Mátyás király városában, hétfőn Marosvásárhelyt ünnepelte a kormányzói párt. A kolozsvári ünnepségen a kormányzó beszéddel válaszolt az üdvözlésekre. — „Őszinte, mélyen átérzett szeretettel gondolunk azokra a testvéreinkre, akik most nem tértek vissza az ősi honba. Kérem őket, — mondotta többek között, — tartsanak ki és folytassák békés munkájukat. Sorsuk felett őrködünk . . .“
