Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)
1940-09-07 / 204. szám
3 így szólt : — Uram, ha azt akarja, hogy legyen a fiából valami, ne engedje tovább hegedülni- Annyira megvan minden képessége, úgy belebolondul majd, hogy világcsavargót lesz belőle. El kellelt hagynom a hegedűt, mert jól kezeltem. Közeledett az érettségim. Jelesen vizsgáztam. Elérkezett az időm. Már a forradalomban kínlódtunk akkor. Szomorúan láttam, hogy gimnáziumunk kispapjai hogy hullanak el. Egy sem lett pap közülük. Házunkban motozást tartott a vörös hadsereg bőrárú után. Felfeszegetlék a padlót mindenütt. Amit kerestek, a mennyezetben volt. Minket besoroztak. Életünk az iskola és a gyakorlóterek) közölt hánykolódott- Egyik nap iskola, másnap katonai gyakorlatok. Színdarabra készültünk. Valami irredenta darabot játszottunk nagy sikerrel. Én — siker nélkül. Meg kellett volna ölelnem a partneremet. Én jövő hivatásomra gondoltam és tiltakoztam. Kinevettek. Kongregánistának csúfoltak. Nem is vagyok katolikus, — vágtam vissza. A kongregációhoz mégis vdlt valami közöm. Könyvtárukat más könyvek közé kevertem s a nehéz tölgyfaszekrényt úgy szegeztem be, hogy a motozásra kirendelt vörös katonák nem tudták kinyitni, feltörni pedig túlnagy munka lett volna. Itt volt az ideje : apám kadétiskolába akart küldeni : Traiskirchenbe. Az iskolát már akkor áthelyezték Kisszombatba. Ez az új iskola nem ért semmit, kiáltotta apám, oda nem adlak. Nem szóltam semmit. De megkértem két sógoromat és elmentünk a lelkészi hivatalba kijelentkezni. Nyolc napig kellett várnom, a lelkész nem volt otthon- Nyolc nap múlva fogadott és így szólt: — Fiam, az Evangéliomi világosságot hagyod el a Sötétségért! Szerényen válaszoltam : — Szabadon vizsgáltam az írást s mint igaz protestáns távozom. A Szentlélek Isten ezt az utat sugallja nekem. Régi hitoktatóm nagyon elszomorodolt. Derék, nagyon jó ember volt, szerettem- Fájt, hogy lépésemmel megszomorítom. Nem tehettem mást. A katolikusokhoz hamar átvettek. Mikor kiléptem a plébánia kapuján, régi hiteim; templomában megkondult a harang s egy órán át hirdette, hogy meghaltam a régi hitnek — 1920 ___ Ot thon kijelentették, hogy azért nem kell vakbuzgónak lennem. Hetente egyszer, vasárnap mise, s évente legfeljebb kétszer szentáldozás. Én napi misét és szentáldozást akartam. Minden hajnalban felkeltem, öcsémmel meg- ígértettem, hogy nem árul el. A legkorábbi misére mentem, megáldoztam, aztán haza, visszafeküdtem az ágyba. Két hónap múlva apám elé álltam— Nem akarok katona lenni— Hát mi ? — Pap. — De nem világi ? — Nem. — Barát se ? — Az se. — Akkor ? — Jezsuita. — Annak mehetsz — felelte s elintézettnek vette a dolgotLevelet írtam a jezsuita provinciálisnak- Azt válaszolta, hogy öt évig gyakoroljam a katolikus vallást, azután jelentkezzem. Mit tegyek ? Újra írtam. Vegyen be mint cipészt egyik intézetükbe, vagy bánom is én, takarítónak a fiúk mellé. Válasz jött. Hosszú idő után. Menjek Kalocsára. Fölmentést kaptam : egy évig ott) tanulom majd a filozófiát s utána noviciá- tusba utazhatom. így történt. Nem jutottam Afrikába, de el Kínába. A harmadik harang akkor szólalt meg, amikor Shienshienben a templomba indultam, hogy elmondjam első szentmisémet. Itt, Kínában — 1934----Csend volt, tekintete végigsiklott a szobán, aztán túl az ablakon Észak-Kína széles pusztái fel. Éjfél felé közeledtünk. A három gyerek, ki tudja mikor, eltűnt. Tekintete megakadt egy ponton. Követtem. A sötétfekete tamingi kőfalat nézte, amely idezárfa őt, egy iskolába kis pogány növendékei közé, akikre egymás után, egyre többre csordul a Keresztvíz. Nem mertem szólni. Tekintete a fal fölé meredt, ahol fényesen, reszketőn gyönyörű csillag állta őrhelyét az égenAz ő csillaga — gondoltam és hangtalanul hagytam el a szobát- A sötét folyosón megálltam egy pillanatra. A missziós telep szíve, a templom, komoly ünnepélyességgel őrködött a kis város keresztényei fölött és sóhajtott a pogányok utánA karcsú, csipkézett torony figyelmeztetőn és titokzatosan emelkedett a magasba s a holdfény megvillantotta a Keresztet. Álltam és néztem ; mit, most alvás ! Szent ez az éjszaka, imádkozni kell, csodálni és tisztelni Isten Titokzatos KegyelmétS amint ott álltam, mintha megkondult volna egy harang. Valahol Komárom felől, Magyarországból. Zúgott, zúgott, emlékezett egy kicsi gyerekre, akinek születésére megkondult egyszer régen a szíve- Aztán már kettő zúgott- A protestáns templomé is felsírt az éjszakába, de észak felől, Kínából ünnepélyesen és diadalmasan felzengett az első mise harangja. A tamingi templom karcsú tornya pedig mintha meghajolt volna három irányba, hogy magába gyűjtse a hangokat. Aztán mereven megállt s a hold, vagy tán a Kegyelem fényében újra megvillant a Kereszt s lenézett egy kis szobára, ahol valaki végigsimított' homlokán. Arra gondolt, hogy holnap menynyi mindent kell elvégeznie. Sóhajtott, aztán közel hajolt a füstös petróleumlámpához, eloltotta. Szobáját pedig megszínezte a hv( rony villogó keresztje, a sötét, a komoly! tamingi várfal, a szikrázó, csillagos és a fülébe altatót suttog a három harang -. Nem tévedek, amikor azt mondom, zúgásukat én is hallottam egész éjjel. S. J. gyógynövény eilet borókát, édesköményt, konyhakffményt, mustármagot, borkövet, borsepröt a legmagasabb napi áa>on vásárol Dr. Miklós gyógynövénynagykereskedés, Budapest, V., Vilmos Császár-út 6. Telefon 380-577 SSalai telefon. NAGYKANIZSA. Egy szakasz rendőrt vezényeltek el Nagykanizsáról Sepsziszentgyörgyre. Az induló rendőröket Kováts Nagy Pál rendőrfőtanácsos búcsúztatta a kapitányság udvarán meleg szavakkal. TAPOLCA. Emelkedik a púi adó Tapolcán. Tapoiqa nagyközség képviselőtestülete csütörtök délután tartott gyűlésének fő tárgya a község jövő évi költségvetése volt. A képviselőtestület tételről tételre megtárgyalta az előirányzatot, nem hiányoztak a felszólalások sem, amelyek a virosiasodás jobb, ütemét kívánták, de minden gondolatnak, tervnek határt szab a lehetőség, -amit a »fedezet« határoz meg. Hogy a normális szükségleteket ki lehessen elégíteni, a város tulajdonában! lévő épületeket jó karban tarthassák, — az éveken át 50 százalékon »stabilizált« pótadót 68 százalékra kellett felemelni. Hétfőn késő este motorkerékpáron igyekezett haza diszeli lakására Gáspár József vártmegyei irodatiszt, aki a tapolcai főszolgabírói hivatalban teljesített szolgálatot- A sötétben nem vette időben észre, hogy előtte szabálytalanul és kivilágítás nélkül halad egy moli- nárkocsi. Az utolsó percben figyelmeztető jelzést adott, hogy előzni akar, mire a kocsis1 hirtelen, de későn, az út másik oldalára fordította a kocsit- A kerékpár azonban a lőcsnek ütődött és Gáspár József eszméletlenül zuhant az árokba. A lelketlen kocsis azonban, mintha misem történt volna, hazahajtott és gazdájának csak azt jelentette, • hogy a lőcs eltörölt. Gáspár Józsefet később két katona szedte fel és szállította haza, ahonnan; kórházba vitték. Életveszélyesen súlyos agyrázkódást szenvedett. KESZTHELY. Keszthely község képviselőtestülete közgyűlésén az elnöklő Láng József városbíró emelkedett szavakban emlékezett meg Erdély és a Székelyföld visszatéréséről. A terjedelmes tárgysorozat folyamán a közgyűlés köszönetét mondott a vallás- és közoktatásügyi minisz:- ternek a helybeli polgári fiúiskola kérdésé-« ben tanúsított jóindulatáért. A közgyűlés a keszthelyi Szabad Egyetem céljaira 350 pengőt, a keszthelyi Nyári Egyetemnek az 1941. évre 1250 pengőt szavazott meg. A községi iskolaszék Bárdos Gyula segélydíjas tanítót egyhangúan rendes tanítóvá választotta meg. A jótollú, kiváló szónoki képességű, szorgalmas és lársadalmi téren Tevékeny tanító megválasztása osztatlan örömet keltett. Az Országos Természetvédelmi Tanács tagjai, Földváry Miksa nyug. miniszteri tanácsos, elnök, Jávorka Sándor, Zsivny Viktor dr. múzeumi igazgatók, tanácstagok, Dornyay Béla dr. tanárnak, a Balatoni Múzeum őrének vezetése mellett botanikai rezervátumok! kijelölése céljából a keszlhelyi Balaton környékén tanulmányokat végeztek ■ Tankönyvet, tanszert a ZT^If4YI "RT. könyvesboltjában vásároljunk!
