Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)
1940-07-06 / 152. szám
6 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1940 július 6. A tovatűnő női eszmény. Kép az egyik illusztrált folyóiratban : valahol Franciaországban egy gyár műlnelyteiv méhen óriási esztergapad mellett három nő, kezükben üres gránáthüvely, amelyet a készülék éles kése simára köszörül. Nem szép, csinos, elegáns nők, hanem kormos arcú leányok és asszonyok, testükön vastag munkaruha, hajukat leszorítja a durva sapka, lábukon idom tálán hakkancs. A finom u j jakon csúnya sebhelyek éktelenkednek. A finom ujjak különben erősen markolják meg a súlyos vashengert, mert ezt a nehéz tárgyat} biztosan, szilárdan kell tartani. Az első pillanatban férfiaknak tűnnek fel, csak a piszkos, fekete arcon is előtűnő lágy vonások mutatják, hogy a másik nemhez tartoznak. Másik kép egy illusztrált újságból : valahol Németországban egy vasöntödében nők dolgoznak. Lábukon vastagtalpú fapapucs, lábszárukon hosszú nadrág, törzsükön erős vászonblúz, szemükön védő üveg. A kecses kezek itt nagy fogót tartanak, a fogó pedig izzó vasdarabot, amelyet épen most húztak ki a fűzből, hogy a gőzkalapács alá vigyék. Ezeken sincsen semmi nőies, nyugodtan férfi munkásoknak lehetne őket tartani. Akármelyik képes újságot nyitjuk fel, mindenütt ott látjuk a nőt, akit a háború mozgór sított és beállított a hadiműhelyekbe. Dolgoznak a hajógyárakban, ahol óriási csavarokat illesztenek bele a menetbe, a repülőgépgyárak asztalosműhelyeiben óriási fahasábokat gyalulnak és szabályozzák az alumíniumot préselő gép fogantyúját, szövik az ejtőernyő selyem anyagát, katonai autókat "és tehergépkocsikat vezetnek, amelyek hadianyagot szállítanak, ott ülnek a repülőgép kormánya mellett és tanulják a bombavetést, a felderítést, a zuhanó repülést és a gépfegyverkezelést, pontosan működő kerekei a gigászi háborús gépezetnek. És valljuk be, komolyan, lelkiismeretesen., felelősségteljesen működnek őrhelyükön. A nőnek ezt a felszabadulását már láttuk negyedszázad előtt a világháborúban, csak nem ilyen hatalmas arányokban. A férfi hiány arra. kényszerítette a közigazgatást, hogy a hadbavonultat az irodában a feleségével pótolja és a feleség vállalta is ezt a szerepet, mert a megélhetés ezer gondja hajtotta a munkára. A harctérre ment villamoskalauz és a soffőr helyét is sikerült pótolni nővel, i>ot a háború utolsó két esztendejében a fegyvergyárakban is alkalmaztak leányokat és asszonyokat, jobbára izmos napszámos- nőket, akik azelőtt is nehéz testi munkát végeztek. A háború után roppant nehéz volt leépíteni a nőket és visszaültetni őket azokra a pályákra, amelyek testi erejüknek és képességüknek inkább megfelelnek, mert nekiszegezték a súlyos érvet a férfiaknak : A háborúban megmutattuk, hogy tudunk dolgozni, mint a férfiak. Ebben igazuk is volt és a harctérről visszaözönlött szegény férfi- népnek hónapokig kellett munka nélkül sétálnia, mert a vállalatok szívesebben alkalmazták az olcsó, de a férfival minden tekintetben egyenrangú munkaerőt. Milyen szen- vedélyes és elkeseredett harcra volt szükség, amíg végre a nőket visszakényszerít- hetjték a háztartásba és a férfi állhatott oda a gép, vagy íróasztal mellé. A mostani háború megint csatasorba szólította a nőt- Most már azonban nincsen tekintettel a »gyengébb nem«-re (amely tulajdonképen nem is gyenge), hanem rábízza a legnehezebb, a legdurvább munkát is. A nő nadrágba bújik és vasat esztergál, rezet önt, alumíniumot présel, teherkocsit vezet, repülő-, gépre ül, nem is beszélve a mezei munkáról, ahol szintén az ő gömbölyű, ele izmos karjára van szükség. Hol van ma már a szemérmesen elpiruló, könnyű, kecses, elbájoló1 nő, akinek a természet azért adta a puhaságot, hogy ezzel megkülönböztesse a férfitől és épen a különbözőségével hasson rá. Hol van ez a nő ? A gyárban, a műhelyben, a levegőben és a fronton. Nincsen már ele- gáncfa, sikk, divat, lakkozott köröm, bennázott haj és hódító parfőm. Mindez a múlté. Majd jobb időkben, amikor a háborús gléj- pezetet megint a polgári gépezet váltja fel, lehet ismét nő a nő. Addig csak egy szám, egy fej és két kar az üzemben- Most a divat a bő munkásnadrág. És előreláthatóan rövidesen divat lesz még a csukaszürke, vagy táborzöld egyenruha, vállon a puskával, baloldalon a szuronnyal és re tikül helyett gázálarc, meg kézigránát az övbenMert erre is számítani kell. A mostani géj- pesílelt háború sokkal több áldozatot kövér tel, mint az elmúlt világháború, ahol a gépinek még csekélyebb szerep jutott a gyilkO|- lásban, A holland hadsereg az ötnapos hadjáratban százazer embert veszített. Ha ezt az arányt vesszük alapul, elgondolhatjuk, hogy mennyi katona halt meg, vagy vált nyomorékká Belgiumban és Franciaországban, ahol teljes szörnyűségében tombolt a harc- Már nem is mázsaszámra, hanem tonna- számra hull le a magasból a rettenetes robbanóanyag, amely mindent elpusztít és a városok házai kártyavárként omlanak össze, maguk alá temetve mindenkit, aki él. Az ölés művészetét soha el nem képzelt tökéllyé fejlesztették és a harci kocsik, meg nehéz ágyuk széles rendet vágnak a'z cm bér sorokban. Ilyen harcmodor mellett mindkét részen felmérhetetlen a veszteség emberanyagban és ez pótolhatatlan, mert ha a gyárak a tönkretett autók, repülőgépek és fegyverek helyébe készíthetnek is másokat, a megölt férfi helyett nem állíthatnak csatasorba másikkatonát. És így a feleségek majd elfoglalják a gépfegyver csövét, vetik a kézigránátot és dobják le a magasból a bombát. Ez nem félelmetes vízió, vagy rémséges lázálom, hanem várható és könnyen bekövetkezhető esemény, hiszen az orosz-finn háború idején a finnek elfogtak orosz női sorkatonákat és a lelőtt repülőgépekből női pilótákat húztak ki. Nem, a nőnek ezt a felszabadulását, ilyen módon értelmezett egyenrangúságát senki sem kívánta és nem is kívánhatja. Hogy a sportban, irodalomban, művészetben, aköiny- nyű munkasíkon ott állanak a féri! mellett és teljesítményük semmivel sem marad a férfié mögött, ez természetes, mert a korszellem a maga nagy átalakító erejével átalakítottjai a nőt is. De a háború pokoli színpadán nem kívánjuk őket látni. #. $ V-* Azok a képek, amelyeket napi-nap után látunk a képes folyóiratokban, az esztergapad mellett és öntöde tű zúzájánál dolgozó nők, a repülőiskola padjaiban a lehulló bomba sebességét figyelő nők, általában az egyenruhába öltöztetett nők, — mindennél többet beszélnek. Ezek mutatják meg legélesebben és legtragikusabb an, hogy hová jutott a világ..< ZALAEGERSZEGI KÖLCSÖNKÖNYVTÁR LORD ROTHERMERE-UTCA 5. Újdonságok. Kállai] M.: A murányi amazon. Possonyi L.: Az árnyék. Barabás Pál: Szeressük egymást. Vaszary G.: Az ördög nem alszik. v. Somogy vári Gij.: És Mihály harcolt. Havi előfizetési díj 1.20 P. Jegyző, bíró megatöbbiekIrta : Gyutay| István. Maki megkeresi kenyerét. A hosszú, kemény télben nagy bajban voltak a gazdák. Elfogyott a takarmány. Lovak, tehenek csak az üres jászolt bámulhatták. Se széna, se szalma. De talán senki sem volt olyan nagy bajban, mint Darabos gazda. Nagyon szerette állatjait s rosszul esett, amikor belépett islálójába és Muki tehén panaszosan emelte rá tekintetét. Ilyenkor megsimogatta, rá veregetett : *, ; Muki, Muki, rossz világot értünk ! Dehát Muki ezzel nem lakott jól. Tekintete sem vidámult fel. Darabos meg annál bú- sabb lett. Nyakába kerítette a falut. Beszélt;' ide is, oda is. Ettől, mástól egy vetetnyi szénát, szalmát kért. Hiába : nincs, nincs. Amint ott csörtet a fagyos havon, eszébe \ut valami., Megáll, homlokára bök. Majd a bíró ! Elvégre azért hatóság ! Megállj, Muki, nem koplalsz már 1 Vargabötüt csinált. Átkerült a másik sorra,. Szép, takaros házon díszelgett a bírói tábla- Megnézte jól, nehogy tévedjen. Kocog, szól : — Csak egy vetet nyit adjon bíró uram ! — Ha volna ! — Pedig azt hittem ... Vitatkoztak. Darabos nem engedett. Azért bíró a bíró, hogy Muki ne koplaljon- Nála a falu esze, legyen gondja emberre, állatra’! Megaztán nemsokára jön a tisztújítás, vigyázzon, nehogy Muki miatt essék el, egy biz<- Los szavazattól, Maga a hivatalában, be cseleiében öregedett bíró is erre gondolhatott, mert egyre vigasztalta Darabost— Majd segítünk ! Úgy ám ! — Dehát hogyan, szénával ? — Nem, tanáccsal ! — Jó, jó, de ezzel nem lakik jól a Muki !< Szóltak, beszéltek tovább. Darabos azon! (törte a fejét, hogyan szerezzen szénát, a bíró meg, hogyan adjon tanácsot. Végre rábökött fejére. — Megvan ! — Micsoda ? A széna ? — Nem, a tanács ! ' Darabos kérdőjellé görbedt. Székét közelebb húzta a bíróéhoz. — Azután ? — Tegyen úgy, mint én a fiammal ! — Hogyan V — Csak úgy, hogy megmondtam neki a napokban : eredj, keresd a kenyeredet... Ele* get tartottalak, kiiskoláztattalak, most rajtad a sor. Hátcsak így ! > Darabost elfuloíta a méreg. Valami nagyot akart mondani. Látszott rajta, hogy küzdi magával, keresi a szavakat. De meggondolta1 magát, szelid alázattal ennyit jegyiéit meg : — Ez is valami... Na, Muki, kellesd a kenyeredet ! \ Megint végigkocogott a havas úton- Bete- kintgetett az udvarokba, talán mégis talál valahol MukinUk éhségcsillapítót. Hiába, Idáiba, az udvarok üresek voltak. Már jól hazaért, még egy-két ház esett közbe. Hirtelen1 megtorpant. Csakúgy magának morogta : Ej, no, nézd ! Pedig, de nagy kazal} szénája van annak a bírónak... Láttam, amikor végigmentem az udvarán. És csak tanácsot adott ! Nem baj, Muki, ez is valami 1 A morfondírozás után felderült ábrázata. Megkettőz tette lépteit. Egyenesen az istáiénak1 tartott, Muki hátranézett. Sejtelme sem volt. hogy mi a szándéka a gazdájának. Csodálkozott, amikor eloldotta kötelét és kifelé vezette.
