Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)

1940-09-05 / 202. szám

Megjelenik hétköznaponként délulán. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchcnyi-lér 4- Telefon

0 L 1 T I K A I N A P I L A Felelős szerkesztő :

A C S A D Y KÁROLY.

P

Előfizelés : egy hóra 1-50, negyedévre 4 P„ Hirdetések díjszabás szerint. Poslatakarékpénzlári csekkszámla : 49 368.

Horthy Miklós kormányzó serege

■MHHBUHHnsaHEnnHHraaraHaHHBRnEiSKHiSESEBflHHi flHBBHHnHBBHHHHMMHninHIBIHHiHMHBraB

élén bevonult Szatmárnémetibe.

A lakosság mámoros lelkesedéssel fogadta

a magyar honvédséget.

Magyarország kormányzója tegnap este vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter és Werth Henrik vezérkari főnök kíséretében Gödöllőről kiilönvonaton a trianoni határra utazott, onnan gépkocsin folytatta útját Szatmárnémeti határáig.

Ma délben 12 órakor örömükben sírva kon- dultak meg Szátmár harangjai. A főtéren összegyűlt a színmagyar város apraja-nagyja, de ott voltak a helyi előkelőségeken kívül a magyar királyi kormány tagjai is, élükön Teleki Pál gróf miniszterelnökkel. Nem sokkal 12 óra után hatalmas öröm rival gás közepette megérkezett a főtérre. fehér lován tengernagyi díszruhában vitéz nagybányai

Horthy Miklós, Magyarország kormányzója Előbb a kormány tagjaival fogött kezet, majd fogadta a város polgármesterének üdvözletét Ezután Ilosvay Lajos szatmári kanonok kő szöntötte meghatóban a kormányzót, min/ Szatmár megye nagy szülöttjét- Boros Jené' református esperes üdvözlő szavai ulán a szatmári nők boldogságát tolmácsolták, majd a kultúrintézmények képviselője, a frontharcosok kiküldöttje és az ifjúság szónoka beszélt. Morvay .Magda a katolikus zárdán/)- vendékek kézcsókját küldötte a kormányzó hitvesiének.

A forrón tűző napban végei áthal atlian sorban járultak' a kormányzó elé a különféle küldöttségek, asszonyok, férfiak, mind magyaros öltözékben, vagy díszes egyenruhában. A lovasbandériumok árváiányhajas kalpagokkal, nemzetiszínű szál agákkal és pompázó őszirózsákkal ékesen hosszú sorban vonultak el a legfelsőbb Hadúr és vezérkara előtt- Ezt követte a dicsőséges magyar hadsereg szemkápráztató zenés felvonulása, fegyvernemek1 szerint.

A honvédvezérkar egyébként jelentést adott ki, amelyben közli, hogy Nagyiétától keletre, egészen az orosz határig a honvédség áh lépte a trianoni határt és elfoglalta a szeptember 5-re kijelölt területeket. így Técsőtj és Máramarosszigétet is.

mon voltak és küzdött ott, ahol orvoslást! remélhetett sebére, ahol megértést gondolhatott, sokszor olyankor is, amikor erre a megértésre önmagunkban is , alig volt a legcsekélyebb remény.

Elmondotta ezután a miniszterelnök, hogy megpróbáltunk megállapodást kölni Romániával. ! ,

Komoly és határozott kompra miss zu- : mot ajánlottunk fel egy egész tekim télyesi harmincezer négyzetkilométernyi terület átengedésével, de mégi választ sem kaptunkr

Teleki miniszterelnök ezután bejelentette, hogy most nem mint miniszterelnök, hanem' mint a kérdés szakértője folytatja beszédét.

— őszintén mondhatom — mondotta —, jbogy a döntés a mai körülmények között Európának ebben a pillanatában a döntőbírák kezében a legnagyobb objektivitásra való Törekvést jelenti : gondos mérlegelésre való törekvést jelent. Ez a döntés a trianoni országiból lassanként újra nagyranövő országunkat negyvenötezer négyzetkilométerrel növelte- A régi határ ma már Uzsoktól Zágonig a Kárpátok vonalán a miénk. Megfelelő gazdasági intézkedésekkel a visszatért városokat ugyanúgy fel fogják virágoztatni, mint ahogy fel tudtuk virágoztatni a határszéli városokat iá trianoni béke paranccsal reájuk nehezedő nehéz körülmények között.

Ami a nemzetiségekkel való korrekt és jó bánásmódot illeti, ha voltak is hibák, azok rendszerint kölcsönösek. Mi a megbékélésnek a szerepét és kritikáját kívánjuk most átvinni a régi mondvacsinált határokon. Ennek a; szándéknak a megvalósítása érdekében a jó bánásmód elvének nagyobb hatókört tudtunk adni a jelenleg megállapított hatáskörön kívül is. Ez azoknak a magyaroknak is fontos, akikre nem szűnünk meg gondolni,

A miniszterelnök és a házelnök ünnepi beszédei a Házban.

Mlég ebben a hónapban törvény beiktatják a visszatérést és behivják az erdélyi képviselőket.

Méltóságteljes ünnepi hangulatban, a legnagyobb történelmi eseményekhez méltóan, rendkívüli külsőségek között ült össze szerdán a képviselőház, hogy elnökének ünnepélyes enunciációja ulán meghallgassa Tef leki Pál gróf miniszterelnök beszédét az erdélyi részek visszatéréséről.

Egynegyed egy óra után szólaltak meg. a folyosók csengői, amelyek az ülés megnyitását jelentették. A terem zsúfolt volt a fekete ünneplőruhás képviselőkkel. A nagyközönség karzatain kívül megteltek a felsőház tagjiai részére fenntartott s a diplomáciai karzatok is. Megjelentek a főispáni kar tagjai és a magyar közéletnek szinte minden reprezentánsa.

Tasnády Nagy András elnök meghatott szavakkal nyitotta meg az ülést és azzal kezdte beszédét, hogy a történelmi igazságszolgáltatás útján ismét hatalmas lépéssel mentünk előre. A húsz éve olyan szörnyűségesen megcsonkított ország ismét országgá lesz, amely — ha a fiai legjobb erőiket összefogják és híven munkálkodnak jövendőiért — képes S lesz megint betölteni nagy történelmi rendeltetését és megteremti népei bolgodságát. Hálás köszönetünk száll a döntőbírák^ a kéjt nagy birodalom, Németország és Olaszország, a történelmet diktáló hatalmas vezetők, ia Führer és a Duce felé. (Szűnni nem akaró éljen- szés).

Az elnök ezután azoknak a százezreknek ímondott köszönetét, akik fegyverrel a kezükben állanak hónapok óta határainkon, hogy,

ha kell, vérüket is áldozva, biztosítsák igazságunk diadalát. Szeretetünk — mondotta — körülöleli azt a több, mint kétszázezer magyart is, akik továbbra is idegen uralom alatt maradtak. Lélekben velük vagyunk és ve* lük maradunk.

Az elnök szavai alatt.szinte percenként tört fel a taps és az éljen, amelyet mélységes csend váltott fel, amikor Teleki Pál gróf miniszterelnök állott fel szólásra.

A miniszterelnök ezúttal nem a miniszter- elnöki székben ült, hanem a kultuszminisz:- ter és a földművelésügyi miniszter közötti bársonyszékben. így kezdte beszédét :

— Azért szólalok fel eyről a helyről, mert húsz. esztendővel ezelőtt is innen kellett bejelentenem a trianoni békediktátumot. Most ennek a békediktátumnak a törlését is erről a helyről jelentem be. Az a béke, amelyet akkor ránkdiktáltak, kónyszerbéke volt. Lelkemben csengenek még annak a himnusznak a hangjai, amelyek a hátam mögött a kupola- csarnokban hangzottak fél akkor.

A Himnusz hangjai akkor ígéret voltak és fogadkozás arra„ hogy ebbe a kényszerbékébe sohasem nyugszunk bele:

a hitnek a szavai voltak azok a hangok. Nem is nyugodott bele a kényszerbékébe a nemzet. Ki is jelentette : Nem, nem, soha ! Akkortól kezdve küzdött a nemzet, évről-évre olyan fegyverekkel, amilyenekkel lehetséges volt. Küzdött azokkal szemben, akik ballal-