Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)

1940-07-06 / 152. szám

1910 július 6.

ZAUAMEGYEI ÚJSÁG

3

Egy délután

a Napköziben.

qaidasáqos

TUNGSRAM

cm«?,

7

A Szent József-Ollhon udvarán napfény árad. Aranyos, simogató sugárban fürdik hetvenhat szőke-barna fejecske és ugyanannyi torokból harsan felém az örömteli üdvözlés, amikor belépek a rácsos kapun- A Szociális Missziótársulat, mint minden évben, úgy az idén is megnyitotta Napközi Otthonát, hogy a szegény, elfoglalt munkáscsaládok gyermekei az utca helyett védett biztonságban, a Szeretet szárnyai alatt töltsék a nyarat- Egy perc múlva gyermekek gyűrűje ölel körül, rámkapaszkodnak, ruhámat húzzák hiszen bizalmas ismerősük vagyok : minden héten közöttük töltök néhány délutánt. Ezek az órák a fáradtság mellett sok tiszta örömöt is jelentenek, mert bőven fakasztanak mosolyvirágot. Itt hozok egy csokorra valót.

— Melyik iskolába jársz ? — kérdezem az egyik kislánytól.

— Az ólai elemibe, most leszek másodikas.

— Szeretsz iskolába járni'?

Felhúzza vállát, aztán nyíltan a szemembe néz— Ide jobban szeretek.

— Miért ?

— Mert itt mindig tízperc van.

A tenyérnyi kert végében húzódnak a vasúti sínek. Naponta jónéhány vonat fül. el rajtuk, de mindig új szenzációt jelent. Hia meghallják zakatolását a fák mögött, üdvrivalgással kapaszkodnak a deszkarakás tetejére és kézzel-lábbal integetnek. Nem zavarja őket, ha közönyös arcok merednek feléjük az ablakokból, vagy esetleg tehervonat döcög és csupasz vagonok kerekei csikorognak ... Integetnek, mert a vonat számukra egy más világot jelent; messziről jön, idegen tájakról és messzire megy, talán oda, ahol Jd ófehér ke és Hamupipőke él... — És ha egyik-másik kedélyes utas visszaint nekik, teljes az öröm. (Istenem, milyen kevéssel megelégszenek !)

Én még sohasem ültem vonaton, — mondja az egyik kisleány. (Lehet úgy nyolc—tíz éves)

Jé ! — csodálkozik a másik kis szöszke. rgoha ? Te szegény. Én bizony már utaztam rajta

— Igazán ? — fordulok hozzá. Hová utaztál?

— Szentivánra, — feleli büszkén., Még régen, amikor nem jártam iskolába. De csak egyszer...

Álljunk körbe — ind?hiányozom, de alig néhány kislány hajlandó arra, hogy valami rendes, szabályos játékot játsszunk. Később aztán mégis sorra csalogatja őket a »Dombon törik a diót...« dallama, egyre nagyobb lesz a kör, csak á fiukat nem lehet seliogysem odaédesgetni.

— Miért nem játszatok ti is ? — kérdezem az egyiktől.

— Lányoknak való — biggyeszti el száját az öklömnyi szol« legény.

— Na és miért nézitek le annyira a lányokat ?

— Mert mind hazudnak — hangzik röviden a felelet.

Az Otthon egyik legnépszerűbb tagja kétségkívül Laci, a 3 esztendős »művész úr«. Még tavaly nevezték el így a többiek, mert ha egy fadarabkát talált, álla alá szorítva, alig érthetően mondogatta el. számtalanszor : musttá... musitaj... »Művész urat« az idén is1 felkerestem. Az udvar végében találtam rá, ahol a gerendarakás alján — búcsút mondva művészi hajlamainak — egy gilisztát tanulmányozott. Miután felújítottuk a tavalyi ismeretséget, megkérdeztem tőle :

— Mi szeretnél lenni,, ha felnősz, kisfiam?

A nagy szürke szemek örömmel villantak

rám.

— Tatona ! — volt a határozott felelet.

Végigkérdeztem a fiukat: kivétel nélkül mind katona akar lenni- Egyetlenegy ragaszkodott ranghoz is : neki »karp aszom ányos őrmester« az álma.

Alkonyaikor Csiszár Erzsébet, a Napközi nagytürelmű vezetője, sorba állítja őket- A kicsinyek ilyenkor már egyre sűrűbben dör- zsölgetik öklükkel álmos szemecskéjüket. De a többiek éneklő hangon buzgón mondják az esti imát, azután kitárul a kapu és az utcák elnyelik a zsibongó kis sereget...

A Szent József-Otthon udvarán szeretet árad.-Napfény ez is: simogató, szelíd, meleg... Aki fázik ebben a furcsa, szeszélyes, zivataros nyárban, jöjjön el ide, ahol életet

színesítő örömöt jelent egy visszaintő kéz a vonat ablakából, ahol a távolság fogalmai Szentivánig terjed és ahol. még úgy tudnak! imádkozni a mindennapi kenyérért, — olyan hittel és buzgalom ma —, ahogyan Jézus tanította valamikor.

Aki kitárja szívét e gyermekek mosolyának — könnyének, az egyszerre sok iköszönnivalót talál a maga életében és meglátja : mégis; Szép a nyár. Háry Emma.

>>»t O < KC

1465/1940

Vadászbérleti hirdetmény.

Vöckönd község vadászati joga 1940- július 18-án délután *3 órakor a községbíró házánál tartandó nyilvános árverésen 10 évre bérbeadatik Kikiáltási ár 25 P. Árverési feltételek a nemesapáti körjegyzői irodában* megtudhatók.

Vöckönd, 1940. június * 22-én.

Elöljáróság;