Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)

1940-08-17 / 187. szám

1910 augusztus 17. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5 a Téli idő volt. A támadást vacsora utánra, tűzték ki, amikor a vendégek kártyához ül­nek. Mindenki megkapta a maga szerepét. Savanyu Jóskának az volt a megbízatása, hogy másodmagával a ház ajtaja elé áll, töl­tött puskával a kezében. Ha valaki az abla­kon akar kiugrani, akkor lő, de csak a le­vegőbe. De ha maga a »tekintetes úr« (t. i. Bogvay) ugranék, akkor lőnie nem szabad. A terembe három bekormozott arcú em­ber lépett be. Puskát szegeztek a vendégekre és pénzt kértek. Bogvay, aki az ablak mellett állt, hirtelen felnyitotta az ablakszárnyat és ki akart ugrani. Savanyu a sötétben nem ismerte meg és csak úgy vaktában elsütötte a puskát. A golyó halántékon találta Bogyay szolgabírót, aki holtan bukott ki az udvarra. A támadók erre megugrottak, a rengetegbe menekültek és megalkották Savanyu Jóska bandáját. Amíg pandúrok voltak, addig ví­gan éltek, garázdálkodtak. Savanyú kitűnően tervezett meg minden rablást s mindig ügye­sen kikerülte a veszedelmeket. Amikor az­után a csendőrség foglalta el a pandúrok helyét, megnehezült a helyzete, de egy ideig mégis tartolta magát, sőt egyik legkegyetr lenebb cselekedetét is akkor hajtotta végre, amikor már javában üldözték a csendőrök. Savanyu a „drótos“, 1884-ben a Hamvázószerdát követő csütör­tökön délután 3 óra tájban mint drótos je­lent meg Zalaapátiban. BoldogulL édesanyám adott is neki munkát, amelyért azonban csak egy kis ennivalót kért. Édesanyám a vacso­rára eltett babfőzelékből jó tányérral adott neki bennfőtt füstölt bőrkével s hozzá egy szegély kenyeret. Én pedig megkérdeztem tőle, honnan való ? Tótosan válaszolt : Trencsin megyibul. Vannak-e gyermekei ? — kérdez­tem tovább. Van, három pici gyerekek — válaszolta. Akkor lépett be a konyhába bol­dogult édesatyám, aki egészen közömbösen így szólította meg : No, nem maga á Savanyu, mert azt mondják, hogy ő is sokszor drótoz. Savanyu alázatosan nézett rá, s atyám hirtelen mozdulattal elsimította homlokának balolda­láról a haját. Azután meglep ődötten hátra­lépett. Megpillantotta ott ismertető jelét:'a szilvamagalakú forradást. Ekkor a drótos fel­állott s így szólt : Hát igen, én vagyok a Sa­vanyú, most elfoghat az úr. — Édesanyám ré­mült tekintetére atyám így felelt: Miért bán­tanám én a Savanyút, amikor az sem bántja a szegény embereket, én is szegény ember vagyok, nyolc élő gyermekem van­Savanyú erre kezet nyújtott mindhármunk­nak, jó egészséget kívánt és eltávozott. Tíz perccel azután egy csendőrfőhadnagy kopogtatott be hozzánk azzal a kérdéssel, volt-e ott egy drótos. Az udvaron 20—22 csendőr állt. Édesatyám azt mondta, igen, itt volt s elment Pacsa felé. Megfúrták a templom­ajtót és kiraboltak egy bérlőt. Reggel a templomajtón körülbelül egyj négyzetdecimélernyi helyen 16. mintegy más­fél centiméter átmérőjű körfúróval fúrt lyu­Kil [ÖZŐÍ és ét kezőt nyitottam a postává! szemben, Berzsenyi a. 1 szám alatt. Első lakás. Kitűnő házi koszt, kedvezményes menürendszer. Az étel házhoz is hordható. Szives pártfogást kér Szv. Domonkos Bgnácné. Ugyanott egy bútorozott szoba is kiadó, esetleg napi pezióval is. mammmmmKmammsBaaanammmmammaamaammmmBmBBtu kát találtunk. Ekkora darabot akarlak ki­ütni, hogy az ajtót belülről kinyithassák s úgy hatolhassanak be a templomba, onnan pedig a sekrestyén ál a templommal össze­épített rendházba. Valaki azonban megza*- varba őket munkájukban s továbbáll lak Rö­viddel azután hallottuk a hírt, hogy milyen kegyetlenséget követett el Savanyu Zalacsány- ban egy Sórics nevű morvaországi bérlővel. Valahogyan megtudta Savanyu, hogy a bér­lőnek 30 ezer forintot tartalmazó pénzesle­vél érkezett. A postamesternő kézbesítene is az Értesítő-t, a pénzeslevelet azonban földes szobájában az alá a deszkadarab alá rej­tette, amely az egyik ágyláb alatt volt- Sa­vanyú a postamesternőtől kérte a pénzt, de a postamesternő azt mondta, hogy nincSauilap Erre Savanyú néhány társával elment Sórics- hoz, akinek lakásába nem az ajtón hatolt be. Sórics vacsorája végeztével ^újságot olva­sott — No, kutya porosz, add ide a 30 ezer forintot, — kiáltott rá, amikor belépett. Só­rics, amikor a meglepetésből fölocsudotl. nyu­godtan válaszolta : a pénzt még nem kaptam meg. — Nem ? — felelt Savanyu — és a majd két méter magas embert hosszú fekete szakábánál fogva földhöz vágta. Azután két cimborájával házkutatást rendeztetek, ami­nek eredménye azonban csak 500 forint lett. Sav anyu dühében most a földönfekvő Sóries- nak egyik fülét a padlóhoz szorította, majd patkós sarkával megfordult azon, utána egv j kisfejsze fokával 36 ütést mért balcombjának külső oldalára. Még hónapok múlva is reme­gett Sórics ballába. Végül elrabolta Sórics aranyóráját, gyöngyháznyelű zsebkését, lan- kaszter puskáját s eltávoztak. Savanyú mérnökösködötf. Ennek a kegyetlenségnek hírére a csendőr­ség fokozott erővel folytatta a nyomozást Sa. jHévizfOv'dőn 1 Varga Mihály volt Lakics*féle étteremben Imin den este közismert is Veres Lajosi | budapesti cigányprímás és zenekara muzsikál. I Kitűnő borok. Állandóan frissen csapolt sör. Olcsó jó szobák. 8 ___Telefon Hévizszentandrás 24. va nyu után. Ennek a szigorú eljárásnak kö­vetkezménye az lett, hogy cimborái ei-elha- gyogatták vezérüket, akinek azután árulói is lettek. Savanyú a legagyafurtabb módon Igye­kezett bőrét menteni s egy ideig még na­gyon is próbára tette a nyomozó csendőrség! erejét. A beérkezett jelentésekből a csendőr­ség arra következtetett, hogy Savanyu Nagy­kapornak felé vette útját- Arrafelé is meg­tették hál az intézkedéseket. Savanyú Szent- péterur község határában egy kukoricásban bujkált, amikor észrevette, hogy csendőrök közelednek. Kilépett a kukoricásból és ia szomszédos burgonyaföldet kezdte lábával mé­regetni. Közben jegyezgetett is egy kis könyv­be. Messziről látták ezt a csendőrök is, meg a mezőn dolgozók is. A csendőrök közeledtére azután — mint aki jól végezte dolgát — eltűnt- A csendőrök megkérdezték az ott fog- lalatoskodóktól, ki volt az az ember. — Va­lami mérneknek kellett Lenni — mondották — mérbogy igen meglépte a krumpiföldet és föl is írta, mekkora az. Savanyu valahol a faluban húzódott meg s amikor megállapí­totta, hogy a csendőrök elhagyták a falut, bement a kocsmába és jóidéig iddogált ott- Majd kiment az erdőbe és egy fán töltötte az éjszakát. A fa alatt éjfél után haladlak el a csendőrök. Gseudérkézen. Mivel Szentpéterurnál nyoma veszett, a csendőrség biztosra vette, hogy irányt vál­toztatott és vissza akar húzódni a Dabosba. Föltevésük nem csalt Pár heti bujkálás után elérkezett a Halápi hegyhez. Ott volt a leg­jobb búvóhelye. Bandájából akkor már csak egy maradt : Nádi Pista. De ez is már csak azért tartott vele, hogy rejtekét elárulja és Tankönyvet, tanszert, rajxf elszerelést vásároljunk a ZRÍNYI RT. könyvesboltjában. a csendőrség kezére adja. Persze óvatosnak kellett lennie, mert Savanyu könnyen átlátott a szilán- A hegy oldalán, a búvóhely mel­lett volt egy ids tisztás. Oda feküdtek ki és Savanyu egyszer csak arról panaszkodott, hogy nagyon szomjas. — Hozok én bort, ha akarod — mondta neki Nádi. Még azt is hoz­zátette, hogy elhívja Savanyúnak egy niői- ismerősét is. A szerencsés ideérkezés örömére rendeznek egy görbe napot. Nádi elment, szólt először a vele egyhúron pendülő nő­nek, áld sietett is Savanyúhoz és heszédb del tartotta mindaddig, amíg Nádi megérke­zett az étellel és itallal. Ámde Nádi Tapolcán bement a csendőrségre és jelentette, hol van Savanyú. Mivel a főfeladat az volt, hogy Sa­vanyút élve kell kézre kéri leni, mindjárt ki­eszelték ennek a módját is. Nádi elment Be- zedics orvoshoz, elmondta neki a dolgot és álomport kért tőle. Az álomport a borba tet­ték és Nádi hamarosan otl is termett Sa­vanyú mellett, de követték óvatosan a csend­őrök is. A szomjas Savanyu jót húzott az üvegből, de el is álmosodott- Pár perc múlva már mélyen aludt, almikor Nádi intésére olt termett a hatalmas termetű Grósz csendőr- őrmester s egy-kettőre megbilincselték Sa­vanyái. Segédkezett a nő is. Hja ! 5000 forint ! A szorításra Savanyú fölrezzent s csak eny- nyit mondott : Kutya tollasok, hát mégis meg­kéri tettek ! Az őrmester az egyik csendőrt most be­küldte Hal-ápra Bogyay István urasághoz, aki­től Savanyú elszállítására kocsit kért- Az út nagyon rossz volt, azért Bogyay négy lovat fogatott be. A kocsis, akinek becéző neve Fi­nom Péter volt, büszkén ült a bakon s vál­tig azl hangoztatta, hogy most viszi a leg­nagyobb urat. Magyarázatát is adta ennek a következőképen : a császárról, a királyról csak egy országban beszélnek, de erről be­szél egész Európa. hf. Folytatása következik. ELADÓ HÁZAT KERESEK megvételre. Cím a kiadóban. FELVESZEK azonnalra nőtlen molnársegé­det fix fizetéssel, ha lehet, mestervizsgával. Útiköltséget megegyezés esetén térítek. Moóry Mihály malomtulajdonos, Rédics, Zala m-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents