Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)
1940-08-14 / 185. szám
XXIII évfolyam. 185. számApa 8 fillér 1940 augusztus 14. SZERDA'. ZALAWEGYF Felelős szerkesztő : Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenvi-tér -L Telefonszám : 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni érákban. Előfizetési árak : egy hónapra 1.5* P., negyedA harci programok mint célok, az emberiség zöme előtf mindig süket fülekre találtak. Ez ad magyarázatot arra az eddig még senki részéről elfogadható módon meg nem magyarázott jelenségre, hogy a kommunizmus szociálizmusa miért nem tudott testet ölteni; a kommunizmus szociálizmus ugyanis lényegében harci program s nem a békéé. Harci jeliege abban a partikulárizmusá- ban van elrerejtve, aminek neve : egy osztály uralma a többi fölött. Lefolyása tehát osztály harc. Ugyanilyen harci program a szociálizmus nélküli liberálizmus, korunknak e rettenetes haldokló Molochja. Ezért kell neki elpusztulnia. E haláltusáját vívó régi világ azért hal meg, mert az emberiség lelkében iszonyodik a harci programtól és megveti teljes erejével azokat az életformákat, amelyek nem adják meg a földön is lehetséges béke alapfeltételeit. E szemünk előtt születő új világ pedig győzni fog. Nemcsak azért, mert hadfelszerelése csakugyan jobb, hanem győz a béke programja miatt, ami szükségkép csak egyedül válthatja ki tömegeiből a hősiességet. A régi életforma nemcsak hogy harci alapot nyújt s nemcsak hogy háborúra ingerel, tie erkölcsében olyan mélyre sülyedt, hogy szinte kételkedhetünk emberi fajunk fensőbbsége fölött. Az állatvilágban ugyanis a harci beállítottság jóval fölötte áll annak a nívónak, amit a régi világ vallhat magáénak. Az állatvilágban ugyanis csak faji harc uralkodik a szaktudósok szerint. Ezzel szemben a régi világ nemcsak hogy nem szüntette meg az emberi fajharcot, de elmélyítette és az egyéni közelharcnak és társadalmi (osztály) harcnak olyan elkerülhetetlen alapot vetett, hogy kétségbe kellene esnünk az emberi értelem értékét illetően, ha nem termelt volna ki magából olyan tiszta szellemiséget, ami a kereszténység legszebb alapelveinek megvalósulását jelenti. Korfordulón vagyunk, amihez az emberiség nem minden ezredévben érkezik el. A korfordulót mindig a békevágy szüli. De a béke a régi rend, a régi világ önző magatartása miatt mindig csak háború révén születik meg. Ezek az emberiség „szentháborúi“, amig közbül százával találunk ugyan háborúkat, de ezek már nem „szentek“, hanem imperialista háborúk. Mert ezek már nem az emberiséget, mint ilyent érdeklik, hanem az emberiség egyes csoportjait, mivel azok is részt vagy nagyobb részt kívánnak a kivívott békéből. Amikor Marx a maga korlátoltságában a történelmet egyszerű kenyérharcnak nevezi, akkor ezt nagy kiigazítással fogadhatjuk el és a „szent“ háborúra kell gondolnunk. Ezek ugyanis csakugyan kenyérharcok is, de nem pusztán ezek. E háborúk győzelme ugyanis nemcsak a gyomort van hivatva kitölteni, hanem az egész embert, tehát a szellemet is. Ezáltal az egész emberiség meg fog gyógyulni, mert egészen új érték-rend születik, ami megváltja a nyomorúságos, emberiségből kifosztott embert s visszaállítja azt az örök embert, amelyet a kereszténység szellemi kincstára őrzőit meg a legszebben, de amelynek köntösére sorsot vetettek. És ha egyesek el is Ítélik ezt a háborút, az a tényeken nem fog változtatni, épúgy, amint nem lehet tagadni a napot, ha valaki a fejét a homokba is dugja. De egyébként is súlyos tévedésben van az, — nagyon világos ez már az előbbiek szerint — aki a legutóbbi húsz esztendő békéjében tényleg békét látott. És farizeusi, végzetes tévedés kell ahoz, hogy valaki a ma háborújából a gépfegyverek, golyószórók kattogását, tankok irtózatos dübörgését hallja csak meg s a hullahegyek magasságát látja csak; de az igazság szentséges érzésének még a sóhaja is csillagászati messzeségben áll attól, aki legalább a húsz év békéjében nem látja meg a legfőbb s legádázabb háborús uszítót: a valót, a fennáltó helyzetet. Valóban; a ma háborújának elképzelhetetlen szörnyűségei kellettek ahoz, hogy az elmúlt húsz esztendő minden másodperce vérszopó békéjének lényegéről még a legtompább agyak is új és világos fogalmakat szerezhessenek. De úgy látszik, hogy csak azoknak a hires stukáknak tizmázsás, pokoltverő bombái kellettek, annak bizonyítására, hogy az emberiség igazság utáni vágyakozása, sőt maga az igazság is csak puszta szó és hogy előbb meg kell süke- tfllniök egyes füleknek, hogy halljanak s a vakító lángszórók csak a perdöntő bizonyságtételek arra, hogy meg kell vakulniok egyes szemeknek, hogy lássanak. Megkezdődnek a magyar- román tárgyalások. A magyar bizottság vezetője Háry András rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. Turnu Szeverin román városkában találkozik a magyar bizottság a románokkal. Berlinből jelentik : A Német Távirati Irodának jelentik Budapestről : Mint irányadó politikai körökben híre jár, vasárnap délután Budapestre érkezett iá román kormány enr- lékiratia, amelyre a magyar kormány azonnal I válaszolt. Ugyanezekben a körökben kifejelzik azt a reményt, hogy íú8 magyar-wmán tárgyalások a legközelebbi napokban megkezdődhetnek. A Popolo di Roma bukaresti jelentése szerint azokra a bolgár javaslatokra, amelyek a | déldobrudzsai kérdés megoldását célzó tárgyalások megindítására vonatkoznak, a román választ hétfőn nyújtották át a bolgár kormánynak. S A román kormány szóvivője kijelentette a Stefani-irodia tudósítója előtt, hogy Bulgária, Magyarország és Románia képviselői a jövői héten már közvetlen érintkezésbe lépnek- A bolgár-román tárgyalások Crajovában, a magyar-román megbeszélések pedig Turnu Sze-< verinben lesznek. A magyar küldöttség Hóry András vezetésével indul Turnu Szeverinbe a hét végén, hogy a tárgyalásokat megkezdje Romania megbízottai vial. A bolgár kormány nem fogadta el Románia ellenjavaslatait. Egyeztető bizottság ül össze, hogy kidolgozza az új román javasn latot. Ülésezett a törvény hatósági kisgyűlés. Elismerés a vármegye közönségének és a hatóságoknak. Tapolcának és Nagykanizsának sok ügye került napirendre. A törvényhatósági kisgyűlés ma délelőtt ülésezett vitéz Teleki Béla gróf főispán elnöklete mellett. A főispán a Hiszekegy elmondása után dícsér ően emlékezett meg a vármegye lakosságának arról a megértő együttérzéséről, amelyet az aratási munkálatok végzése körül tanúsított. A megsegítésben nem kíméltek sem időt, sem fáradtságot, az éjjelt is nappallá tették, hogy egymáson segíthessenek. így sikerült az aratási munkálatokat simán elvét gezni. Ugyancsak elismeréssel szólt a közb igazgatási és katonai hatóságokról is a szük^ séges segítség készséges nyújtásáért. Reméli, hogy Isten segítségével a takarulási munkálatok is zavartalanul lesznek elvégezhetők. A kisgyűlés helyesléssel fogadta a főispán szavait. Ezután rátértek a napirend tárgyalására, amelynek során jóváhagyták Keszthelynek aj villamosüzemi felügyelő bizottság 1939. évi tiszteletdíjaira, az árvízkárosultak részére és
